Egy idő után ráuntam a tanulásra. Doboltam a tollal, néztem a falat és hallgattam a zenét, közben gondolkoztam. Még lett volna fizika, de annyira nem érdekelt, hogy fogtam magam és inkább kivittem a palacsintás tányért. Közben dúdoltam, meg énekelgettem.
Hirtelen a jobb oldali fülest kikapta valaki a fülemből.
-Hééé! –szóltam rá Russelre.
-Már megint ilyen vackot hallgatsz? –adta vissza a fülesem. Szerinte a rock az vacak. Nem értem ezek a disco zenék mióta jobbak, amibe csak „tuc-tuc” van.
-Mert sokkal jobb az a szarság, amit te hallgatsz. –néztem rá szigorúan és odaadtam anyának a tányérom, közben nézegettem a zenéket.
- Milyen volt a napod? –nézett rám anya. Eleinte nem tudtam melyikünknek szól, így később néztem fel és fogtam fel, hogy nekem szólt a kérdés.
-Öh, túléltem. –vágtam rá és elindultam vissza a szobámba az mp3-am babrálva.
Gyanús volt, hogy az előbb még mögöttem volt Russel, most meg nincs. Vállat vontam és mentem tovább. Hirtelen viszont a telefonommal jött ki, ami pont csörgött.
-Júj, vajon ki hívhat, milyen pasi? –vágott sunyi mosolyt és mozgatta a kezével a telefont.
-Add vissza! –szedtem ki a fülemből a fülesem és pár lépéssel odaugrottam elé. Ő feltartotta, hogy ne érjem el. Hiába ugráltam, tehetetlenül csörgött a kezében.
-Érd el! –nevetett.
-Russ, én, megöllek. –néztem rá gyilkos szemekkel.
-Félek, nem látszik? –szó nélkül közelebb léptem hozzá, az egyik lábát kihúztam alóla a lábammal, közben, ahogy borult kikaptam a kezéből a telefont és bementem a szobámba. Hallottam, hogy ordít, meg szid, utána anya is ráordít, de csak röhögtem rajta.
-Igen? –vettem fel szórakozottan a telefont.
-Szia Lana! –hallottam Hannah kellemesen csengő hangját- Jössz akkor sétálni?
-Aha, kb 10 perc és ott vagyok. Szia!
-Szia! –köszönt el és le is tettem a telefont.
Ahogy mentem az előszobába, láttam, hogy Russel igen csúnyán néz rám a konyhából. Csak mosolyogtam és felvettem a cipőm. Utána magamra kaptam egy kabátot, mert már elég hideg van mostanában.
-Elmentem, majd jövök! –kiabáltam vissza. Mikor kiléptem az ajtón, akkor hallottam, hogy anya még mondott valamit, de lusta voltam visszamenni. Ahogy becsuktam az ajtót és előre fordultam, már megint Tayson kuksolt előttem.
-Hé, te már megint itt? Tűnés haza, mert gazdád azt hiszi, hogy ellopunk. –néztem rá, majd elmosolyodtam és megsimogattam a kutya fejét.
Ahogy kinyitottam az utcaajtót a pitbull ott állt mellettem és farok csóválva nézett rám. Gondoltam, ha már itt van, kiengedem és hazaviszem.
Elbattyogtam a szomszédig és becsengettem, de semmi. Az eb csak ült mellettem, mintha várna valamire. Csengettem még párszor, de meguntam várni.
-Na, jó, akkor visszaengedlek az udvarba és onnan menj haza. –néztem a kutyára, aki elég értelmesen nézett rám. Kinyitottam az utcaajtót és beengedtem az udvarunkra, majd elindultam Hannahoz.
Ahogy odaértem, már kint várt Daisyvel együtt. A vizsla rögtön elkezdett ugrálni, majd hirtelen megmerevedett és, mint egy szobor bámult.
-Bocsi, volt egy kis dolgom még. –intettem barátnőmnek.
-Nem gond. Te, neked mióta van kutyád? –nézett rám furcsán. Én még furcsábban néztem rá, majd lenéztem magam mellé. Mit láttam? Naná, hogy Taysont.
-Jézus, Tay! Te mit keresel itt? És hogyan jöttél ki? –néztem értelmetlenül az ebre, aki vakkantott egyet- Bocs, a szomszéd kutyája, néha átjön hozzánk, de… fogalmam sincs, hogy jött utánam. De nem bánt. –vakartam meg a fejem.
-Menjünk, majd visszamegy. –mondta, aztán elhúzta a vizslát a mellettem álló pitbulltól, mivel barátkozni akart. Daisy láthatóan félt tőle. Majdnem akkora volt a kan, mint ő maga. Az átlagnál sokkal nagyobb volt Tay. Kinőtte magát, az biztos.
Lassan a városba értünk, de Tay jött mellettem, mintha a hűséges társam lenne és hozzám tartozna. Annyiban hagytam a dolgot, ha gáz van, max megfogom a nyakörvét.
Ahogy mentünk, sokan megbámultak és volt, aki ki is került. Nem látni erre sok ijesztő kinézetű kutyát és Tay azt hiszem ezek közé tartozott. Ha jól tudom bizonyos szinten tiltva is vannak a harci kutyák.
Ahogy sétáltunk tovább beszélgettünk, de hirtelen két srác köszönt ránk és megálltunk.
-Helló csajok! –mindkettőnek vöröses barna volt a szeme és elég fehér bőrűek voltak, nem árasztottak magukból túl sok pozitív energiát.
Nem válaszoltunk. Én elég megvetően néztem rájuk. Hannah leblokkolt, láttam rajta, hogy megszólalni se mer. Daisy szaglászta az egyik srácot, aki odakapott a kutya padig a lány mögé ugrott.
-Miért ijedtél úgy meg? –lépett közelebb Hannahoz a felőle lévő srác. Ő csak egy kicsit hátrébb lépett. Teljesen lesokkolt. Fogtam magam és derékba rúgtam, amitől kicsit megtántorodott és sziszegve felém fordult.
A másik srác hirtelen elkapta a jobb kezem és magához húzott, majd a mellkasom előtt összefogta mind e két kezemet úgy, hogy X-et formált a kettő. Próbáltam kiszabadulni a szorításából, de nagyon erős volt.
-Hé-hé, ne olyan erőszakosan kislány. –nevette el magát az, aki tartott, utána közelebb hajolt a fülemhez, amitől kirázott a hideg. –Még csak most kezdődik a móka. –még közelebb hajolt, hogy szinte a szája a fülemhez ért.
A másik srác hirtelen megfogta Hannah kezét, amitől felsikított és elengedte Daisy pórázát. A kutya félelmében elrohant, a lány pedig sikítozott. A fiú a kezét a szájára tapasztotta, hogy elhallgattassa.
-Elég legyen, ha nem akarod, hogy kitörjem a nyakad. –a lány hirtelen abba hagyta a visítozást és láttam, hogy könnyes a szeme.
Ekkor Tayson morogva és vicsorítva elindult felém és a srác felé, aki tartott.
-Tünés innen, te koszos korcs! –kiáltotta el magát a srác, de a kutya tőlünk két méterre megállt és kivillantotta tűhegyes fogait, majd mélyen a srác szemébe nézett.
-Menj a pokolba te féreg, az összes döggel együtt! –kiáltotta el magát és hirtelen a nyakamba harapott, amitől lesokkoltam. Homályosan kezdtem látni mindent és éreztem, hogy gyengülök. Próbáltam állva maradni, de éreztem, hogy a térdem nem bírja a súlyt és kezdek összerogyni.
Mielőtt elvesztettem volna az eszméletem, vártam, hogy koppanjak a földön, de valahogy puha volt a „landolás.”