[19-1]
Ahogy legeltem a hirtelen kerekedet ködre felkaptam a fejem. Néztem egy ideig,aztán nem törődtem vele és folytattam a vacsorázást.
|
A völgy szélénél megálltam,és néztem a ménest,ami odébb látszott,majd a kancára pillantottam,és ismét a ménesre. Nem értettem,miért nem megy a többiekhez,de ráhagytam. Enyhe szellő támadt,és vele együtt a testem is apró darabokra foszlott,egy ködfelhővé,ami alig látszik,így indultam vissza a hegyekbe.
|
Macho szöveg. Inkább nem törődtem a ménnel. Az bezzeg nem számít,hogy én szedtem ki onnan.
Mikor leértünk a völgybe elkezdetm lépni. Nem messze látszott a ménes. Mivel sosem voltam oda értük,csak elfordultam a méntől és pár lépéssel odaébb elkezdtem legelészni. Kajás voltam.
|
Szememmel a kancára néztem,majd megint előre fordultam.
- Nincs mit megköszönnöd. Tettem,amit jónak láttam.- közöltem,csöppet ridegen,miközben haladtam tovább. Felnéztem az égre. Alkonyodott. Sötétedés előtt pont leérünk ebben a tempóban a völgybe.
|
Valami nehezen felkapaszkodtam én is a szirt tetejére,majd visszanéztem. Nem láttam a farkasokat.
Mire megfodultam a mén már elügetett. Utána vágtáztam,majd mikor beértem,felvettem magam ügetésbe és így haladtam mellette. Bár nagyobb volt,nem voltam olyan kicsi,hogy lemaradjak.
-Köszönöm. -néztem a ménre.
|
Mivel a kanca tartotta a lépést,mentem tovább. Nemsokára a szirt tetején voltam. Megráztam magam,és bevártam a kancát,majd az ottani kis ösvényen megindultam. Ez az ösvény megkerüli a szakadékot,és azon túl egy völgybe visz. Ügetve haladtam tovább.
|
Megindultam a mén után. Mivel kisebb voltam,meg a patáim is,valamennyivel talán könnyebb volt ugrálgatnom a sziklákon. Ellenben én nem ismertem a terepet. Egyszer-egyszer lecsúszott az egyik lábam,de tudtam tartani a tempót a ménel,közben figyeltem,hova kép. Igyekeztem én is odalépni.
|
Mikor a kanca megtorpant,én is megálltam,és körbenéztem. Egy sziklafalat kerestem,ahol fel lehet mászni. Meg is találtam.
- Gyere utánam! És meg ne csússz!- azzal fordultam egyet,és a két úttal mit sem törődve - mivel az egyik egy barlangba,a másik egy szakadékba visz,amin egy vékonyka függőhíd vezet át,illetve egy ösvényen le lehet menni a szakadék aljára - elkezdtem hegyikecske módjára felkapaszkodni a sziklákon,pár kavics lehullott a patám alatt,de megvoltak azok a biztos pontok,ahova lépni lehetett. Itt hamar fel lehet érni,és a farkasok nem szeretnek ezen a részen feljárkálni,főleg nem falkástúl,mivel mire felérnek,a préda biztosan eltűnik. Félúton visszapillantottam a kancára,hogy tartja-e a tempót...
|
Egy ideig vágtáztam felfelé,aztán elágazott az út,ott hirtelen megtorpantam. Annyira nem tudom erre a járást. Hátra néztem,reméltem a mén szolgál valami jobb ötlettel. Mivel nem nagyon szeretnék szakadék elé kijutni.
|
A kanca után néztem,majd beugrottam vágtába,és az úton,amit megpucolt,megindultam utána,és nekiálltam felmászni az ösvényen. Úgy ismerem ezt a helyet,mint a patámat. Nem lesz olyan nehéz elmenekülni előlük.
|
Nem tudom hányan voltak,de elég nagy volt a falka. Körbe vettek minket,de az ösvény,amin lejöttek szabad volt. Elkezdtem farolni és rugdostam össze-vissza. Legalább onnan addig elhúztak a farkasok.
-Gyere! -szóltam a ménnek,és abban a pillanatban megfordultam és a kis sziklás ösvényen elkezdtem felkapaszkodni. Egy jó ideig úgy is járható az út,meg vannak elágazások,hátha el tudunk menekülni.
|
A hangokból itélve,a kanca nem jutott sokáig. Odafordultam,hogy megnézzem,meg-e van,mire egy farkas a hátamra ugrott,és a nyakamba mart. Felágaskodtam,és nyerítettem,közben a lábammal kapálóztam,és hátráltam. Addig-addig,míg el nem borultam. Az ordas nyekkent egyet,én meg lefordultam róla. Egyel kevesebb. Elhátráltam a kancáig,ránéztem,rendben volt. Ott maradtam,és onnan támadtam vissza a farkasokra. Ketten mégiscsak több esélyünk van.
|
Mereven figyeltem a körülöttünk mászkáló árnyékokat,majd hátráltam,de a mén belém csípett. Majdnem odarugtam egyet,azt hittem kicsit távolabb van. Mikor elkiáltotta magát,megfordultam,de egy vágtaugrásig jutottam,mert 4 farkassal találtam szembe magam. Felágaskodtam és nyerítettem.
Megpróbáltam feléjük támadni,csakpni az első lábaimmal. Mikor az egyik mögém somfordált sikerült elég igényesen a falhoz üldenem. Hát,egy kilőve.
|
Valami sötét árnyék elsuhant az egyik sziklától a másikig,majd egy harmadikig. Felnyerítettem,és elkezdtem hátrálni. Magam mellől morgást hallottam. Hátráltam még egy ideig,majd kivillantak a sötétben izzó szemek,és a hatalmas agyarak. Farkasok. Enyhén belecsíptem a kancába,hogy figyeljen rám.
- Fuss! Gyorsan!- kiáltottam rá,mire a ránk vadászó ordasok szépen,sorban megindultak felénk. Felágaskodtam,és nyerítettem,majd megindultam a farkasok felé. Próbáltam némi időt nyerni a kancának. Én,ha nagyon kell,hamar eltűnök.
|
Valami megcsapta a fülem. Felkaptam a fejem és mereven figyeltem az ösvényt,amin a mén az előbb jött le. Mintha valami járkálna ott. Éreztem,hogy a mén is mereven figyel,bár nem láttam. Elkezdtem szaglászni a levegőben,de pont felőlünk fújt a szél,így nem sokat éreztem.
|
A kanca prüszkölésére felkaptam a fejem,de semmi komoly nem történt. Megráztam magam,és legeltem tovább,szépen,csendesen. Nem nagyon zavartattam magam. Egészen addig,amíg furcsa hangokat nem hallottam a hegy felől. Elkezdtem hegyezni a fülem,majd a fejem is odafordítottam,és mereven figyeltem a hegyi ösvényt,amit nem csak én,de vadállatok is használnak.
|
Hirtelen felkaptam a fejem egy nagy fehérségre. Egy jól megtermett szürke mén jött le a hegyekből. Nem nagyon zavartattam magam,amég nem köt belém,szóval folytattam a fáról való almaevést.
Mikor elég volt az almából,szétnéztem,a mén a hátam mögött legelt,tisztes távba. Én is folytattam a legelést. Pár perc után a fejemre esett egy alma. Hirtelen felkaptam a fejem,de aztán leesett mi történt. Csak prüszköltem egyet és megráztam magam,majd beleharaptam a dús fűbe.
|
Lefelé tartottam a hegyről a gyümölcsös felé. Gondoltam,estére a ménes úgyis a réten,vagy az erdőben tanyázik,így itt az ideje vacsorázni. Ahogy jöttem lefelé a sziklán,megláttam egy ló alakját. Nem tudtam pontosan kivenni,hogy milyen is,csak azt láttam,hogy fekete. Megtorpantam,és prüszköltem egyet,majd körbetekintettem. Egyedül volt. Végül győzött az éhség. Csak megférünk ketten egymás mellett. Lelépkedtem a gyümölcsfákhoz,tartva a tisztes távot az - inmár biztosra vált - kancától,és nekiálltam legelni.
|
A hegy lábánál lévő gyümölcsösnél legelésztem. Nem volt ott senki,csak én. Igaz,este felé összeverődik a ménes,én meg szeretem a magam világát élni. Kicsit sziklás volt a terep,de így is kellemesen elnyammogtam a zöld füvön és az almákon.
Ahogy ott hevertek a földön megkívántam a pirosló gyümölcsöt és felágaskodva szedtem a fáról. Finomabb volt,mint ami már leesett.
|
[19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
