Arra keltem,hogy csörög a telefonom. Hirtelen oldalra nyúltam,az éjjeli szekrényemről lekaptam a telefonom és kinyomtam. Úgy is csak az ébresztő akarta felverni az ággyal alkotta szoros kapcsolatom. A fene akart felkelni pont hajnali hatkor! Ellenben 2 perc után ismét megszólalt,megint kinyomtam. Ezt még eljátszottuk háromszor,majd valami nehezen rávettem magam,hogy kikeljek az ágyból. Kimásztam a szobámból,majd bevonultam a fürdőbe,majd pár perc múlva megfésülködve battyogtam be a konyhába.
-Jó reggelt! -köszönt apa.
-Neked is... -motyogtam,miközben a reggeli kakaómat készítettem. Bár már 17 vagyok,nekem a reggeli kakaó elmaradhatatlan. Sose reggelizek. No igen,ilyenkor is ki szoktam lógni a családi reggeliből.
Mikor kész voltam,a meleg kis kakaómmal együtt leültem a konyha asztalhoz és bambultam a semmibe,közbe a szívószálon keresztül szürcsöltem a reggeli "kávém".
-Nem eszel valamit? -nézett rám apa,miközben tömte magába a rántottát.
-Nyem. -próbáltam beszélni a szívószállal a számban.
-Legalább nekem több marad. -nevetett,majd kanalazta,azaz villázta tovább a tojást.
-Anya? -néztem szét.
-Ma korán kellett bemennie dolgozni,de a pulton van a szendvicsed,meg a vized. -válaszolt, miközben a pult felé bökött. S valóban ott csücsült egy zacskóban két darab szendvics,meg egy üdítős üvegben a csapvíz.
-Russel?
-Alszik. -ezen miért nem lepődtem meg?
Mikor kész voltam a mosogatóba beledobtam a bögrémet és mentem vissza a szobámba. Az óra kijelzője már 6:28 percen villogott. Elővettem a táskám,kivettem belőle a tegnapi cuccot,majd belevágtam a mai dolgokat. Rossz szokás,hogy reggel pakolok be,na de ez van. Közbe apa nyitott be.
-Szia,elmentem dolgozni! -szólt be,majd be is csukta az ajtót.
-Szia! -köszöntem,közben nyakig a táskámba turkáltam. Mikor kész voltam előkapartam a ruháim és valami nagy nehezen felöltöztem. Már 6:44 volt a kijelzőn.
-Ááá,elkések! -nyekkentem meg,aztán felkaptam a táskám és kirohantam a cipőmet felvenni,mikor eszembe jutott a szövegem. Visszarohantam,majd az éjjeliszekrényemről lekaptam egy fehér cetlit,félbe hajtottam és zsebre vágtam. Felkaptam a pulcsim,meg a táskám és elindultam kifelé.
Mikor kiléptem az udvarra,Taysont láttam meg velem szemben ülni.
-Jó reggelt Tay! Már megint mit keresel itt? -mentem oda a fekete-fehér hatalmas pitbull kanhoz. A szomszédunk kutyája,de gyakran nálunk vendégeskedik,ha épp kedve szottyan átjönni a kerítés alatt. Megsimogattam a kutya fejét,majd a garázsba rohantam a biciklimért. Felpattantam és elgurultam az utcaajtóig.
-Gyerünk haza nagyfiú! -mosolyogtam az ebre,majd kinyitottam az utcaajtót és suhantam az utcákon Hannahhoz. Mikor odaértem,pont akkor jött ki az ajtón.
-Daisy,befele! Ne,ne,ne! -próbálta visszafogni a kutyáját Hannah,de az izgága vizsla lány csak kiszökött. Persze rögtön hozzám rohant.
-Szevasz kislány! -nyúltam le,hogy megsimogassam. Nem tudom miért,de minden kutya szeret. Bár Daisy az kit nem szeret? Vizslából van.
-Szia Lana! Bocsi,mindjárt mehetünk. -jött oda a lány,majd visszavitte a kutyát a nyakörvénél fogva.
-Szia! Nem gond,még nem vagyunk késésbe. -néztem rá,majd lassan elindultunk. Kb 10 perc alatt bent vagyunk a városba,ha sietünk,akár 5 perc.
-Megvan a szöveged? -nézett rám a barátnőm.
-Meg,de majdnem otthon hagytam. Frásznak sincs kedve ehhez az egész előadáshoz. -mai napon a 11.b rendezi az ünnepséget. Mikor melyik osztály,most épp ránk került a sor. Nem szeretek fellépni,általában beleakadok a szövegbe,vagy hadarok.
-Mondtam,hogy még este rakd be! De legalább még most letudjuk az egészet. Nem kell télen fagyoskodni. -no igen,mivel mindig az udvaron rendezzük. Csak idegesen ott fent állni a hidegbe nem olyan jó,a sorok közt ülve már kényelmesebb. Bár a mínusz 20 fokba senki sem szeret kint ülni. Az mellékes,hogy télen csak egy ilyen rendezvény van. Vagy valami diák izé van akkor.
Mikor végre beértünk a suliba,az osztályfőnökünk azonnal az udvarra terelt minket. Én a közepén voltam,szóval még volt időm átnézni,bár úgy is tudtam,hogy elszúrom. Mikor az aulán sétáltam keresztül,hirtelen megbökött valaki hátulról. Mikor hátrafordultam nem volt ott senki,ellenben hallottam,mikor átállt elém,így nem láthattam. Hirtelen magam elé kaptam és miközben fordultam előre az illető kezét megfogtam és egy helyben tartottam.
-Neked is jó reggelt Sarah! -vigyorogtam sunyin.
-Egyszer akkor is elkaplak! -nézett szigorúan,majd kikapta a kezeit a mancsaim közül. -Egyébként jó reggelt. A többiek? -nézett rám.
-Kint vannak. -feleltem,majd megindultam kifelé.
Az egész iskola kint volt,már csak nekünk kellett felállni és elmondani a kis szövegeinket. Kicsit izgultam,de nem különösebben. Mikor én kerültem sorra,kicsit hadarva,de nem olyan vészesen sikerült ledarálni a szövegem. Hah,még büszke is voltam magamra! Na ja,nekem ez már siker.
Ahogy vége volt elkezdtünk levonulni a pódiumról. Ahogy mentünk le azon a pár fokos lépcsőn,túl közel jött Judy és rálépett a sarkamra,aminek az eredménye egy gyönyörű lelandolás lett a vége,csak hogy nehogy ezt az ünnepséget is megússzam baleset,vagy valami ilyesmi nélkül.
-Jézusom,Lana,bocsánat! Jól vagy? -ugrott le mellém a lány,majd leguggolt és felsegített.
-Élek,persze. -dörzsöltem meg a jobb bokámat. Kicsit fájt,de mindegy. Persze az egyik csak az A osztályból beszólt,hogy milyen béna vagyok. Szerintem Claudia volt,ő szekál mindig. Csak mert ő (egy szépen fogalmazva) pláza cica,nem értem mi baja azzal,hogy én nem adok a divatra,igazából mindegy is.
A napot valahogy túléltem,ellenben fakultációm elmaradt,szóval 2 órával hamarabb mehettem haza. Legalább nem négy után végeztem,hanem kettőkor.
-Van valami programod estére? -nézett rám Hannah,miközben tekertünk hazafelé.
-Nincs,majd tanulok,de konkrétan estére nincs. Max kockulok. -vontam vállat.
-Rég voltam sétálni Daisy-vel,van kedved eljönni velünk? -mosolygott rám szőke hajú barátnőm.
-Okés,benne vagyok! -dobódtam fel. Szeretek este sétálgatni. Meg úgy alapból.
-Rendben,akkor hívlak,ha jöhetsz. Szia! -köszönt el tőlem,mivel pont a házuknál voltunk. Én még kb 2 utcával odébb lakom.
-Jó,szia! -intettem neki,majd tekertem tovább.
Mikor hazaértem elkezdtem előkotorni a kulcsom. Persze ilyenkor nincs meg.
-Szia! -köszönt rám valaki. A szomszéd srác volt az.
-Helló! -köszöntem vissza. Bár még életemben nem beszéltem vele,mindig köszön. Így jobban elnézve egész jól néz ki. Ettől függetlenül nincs szándékom bepasizni.
Végre meglett a kulcsom,így bejutottam. Gyorsan ledobtam a biciklim,majd szétnéztem. Tasyon már nem volt itt. Gondolom hazament.
Bementem a házba,majd miközben vettem le a cipőm,anya hangját hallottam.
-Te vagy az Lana? -kiabált ki a konyhából. Gondolom mosogatott.
-Szia anya! -kiabáltam vissza,majd bevonultam a szobámba és ledobtam a táskám. Utána kimentem a konyhába,farkas éhes voltam.
-Mi a kaja? -mentem a hűtőhöz.
-Palacsinta. -válaszolt mosogatás közben.
-Oh,király! -csillant fel a szemem,majd egy nagy adag csokiszósszal és palacsintával bevonultam a szobámba. Miközben tömtem magamba a kaját,elővettem a cuccokat,megtanulok kicsit hamarabb,mert úgy is este megyek Hannahval sétálni. Közben elővettem az mp3 lejátszóm és hallgattam a rockot. Ha már senki nem szereti,hogyha hangos,akkor csak nekem legyen jó.