Még beszélgettünk Lucyvel egy kis ideig, utána viszont kénytelen voltam elmenni. Nem akartam zavarni ebéd közben. Fogtam magam, haza battyogtam, fogtam a pénztárcám és a Glock-ot, na meg két kést és már le is rohantam a kocsihoz. Elég rég autókáztam, szóval most furcsa volt ismét bepattanni a volánhoz.
Nem tudom miért, de az Éji Bagoly felé vettem az irányt. Rég láttam Taylort és még régebben ettem ott. Legutóbb Lucyvel jártam arra, akkor is infó után kutatva. Így belegondolva, mióta leráztuk magunkról Alcottot, nem jelentkezett. Ami meg a másik, hogy Eric Burtun sem.
Amíg gondolkoztam, meg is érkeztem a bárhoz. Mikor beléptem szétnézve alig láttam 2-3 embert. Ebből is látszik, hogy a vámpírok esti lények.
Fogtam magam és beültem a pulthoz. Ahogy elhelyezkedtem már jött is Taylor.
-Kate! Mi hír feléd? –jött ki hátulról vigyorogva, miközben egy poharat törölgetett.
-Szia Tay! Úgy döntöttem benézek hozzátok. Van valami kaja?
-Neked mindig! Mit kérsz?
-A legegyszerűbbet. –legyintettem.
-Scott! Sült hús krumplival! –kiabált hátra- Mindjárt kész. Csak bólintottam.
-Még mindig nem akarod itt hagyni ezt a lepukkant helyet? –néztem szét.
-Hova mehetnék? Na meg jó itt, magam fajták között.
-Te alakváltó vagy, nem szúnyog!
-Nos, lehet, de nem fizetnek rosszul. Na meg tud meg infót itt az ember. –vont vállat, aztán bement hátra. Kisvártatva visszajött a tányérommal, amin főtt krumpli és extra nagy sült hús volt. Aztán még letett elém egy pohár narancslevet.
-Kösz Tay! Farkas éhes vagyok. –nevettem kicsit. Én és a fantasztikus szóvicceim.
-És sikerült elvégezned a legutóbbi melót? –könyökölt a pultra.
-Bejött egy kis gikszer, de megoldom. –válaszoltam két falat krumpli közt.
-Hm. Te sose késel melóval. Nagy lehetett a gond. Apropó! A vámpírok mostanában mozgolódnak. Vigyázz magadra! –haraptam kettőt a húsból, de most bogarat ültetett a fülembe.
-Mire gondolsz? –néztem rá, miközben még bekaptam egy krumplit. Sose arról voltam híres mennyire illedelmes tudok néha lenni. De most mert?  A kaja nem esett ki a számból, na.
-Hallani erre felé ezt, azt. –legyintett- Alcott állítólag valamit nagyon tervez. Sőt, rebesgetnek valami új falkáról is. –ezen elkerekedett a szemem. Nesze neked jól informált vámpír vadász. Le vagyok maradva.
-Vérfarkasok? –néztem döbbenten. Kíváncsi vagyok Richard tud-e róla.
-Úgy ám! Állítólag be akar hatolni az északi falka.
-Mi tudsz róluk? –támadtam le.
-Nem sokat. Sokan vannak és nem félnek vérontást rendezni. Bár, csak ha muszáj, akkor támadnak. –vont vállat, miközben a poharakat fényesítgette. Én közben megettem a maradék kajám és megittam a narancslevem.
-Örök hála Tay! –letettem a pénzt a pultra, majd fordultan egyet, leugrottam a székről és kirobogtam a bárból az autómig. Mivel mára beterveztem egy kis gyakorlást, ezért előbb a lőtérre megyek. A továbbiakban meg muszáj lesz beszélnem Richarddal.
Kb 10 perc kocsikázás után el is értem a lő pályára. Rajtam kívül senki nem volt. Na, ja, csak én lehettem ennyire elvetemült, hogy ebéd után menjek lövöldözni. Legalább volt alkalmam kipróbálni az új pisztolyom, a Glock-ot. Szinten tartás kép a Berettámmal is lőttem párat. Örömmel tapasztaltam, hogy hiába hagytam ki egy kis időt, még jó vagyok.
Mikor végeztem, kimentem a kocsihoz és előkaptam a telefonom. Tárcsáztam Richardot és vártam, hogy felvegye.
-Igen? –hallottam a hangját a vonal másik végéről.
-Szia, Kate vagyok! Mikor tudnánk beszélni?
-Na, ennyire hiányzom? –hallottam, hogy vigyorog.
-Richard, ez fontos!
-Jól van. Neked mikor jó? –persze ilyenkor nincs nálam óra.
-Gyere fel hozzám 3-ra.
-Ott leszek. Szia! –elköszönt és lerakta.
-Igen, neked is, szia, Richard, nehogy megvárd, míg leteszem. –motyogtam a telefonnak, ami csak sípolt.
Bepattantam a kocsiba és hazaszáguldottam. Oké, csak két dugóba keveredtem bele. Meg van ma őrülve a város. Mikor becsorogtam a parkolóba ránéztem az órára: 14:47. Francba!
Fogtam magam, felrohantam a lépcsőn és nem kis meglepetésemre Richard állt az ajtóba.
-Tünés, még van 10 perced! –verekedtem el magam az ajtómig.
-Hé, csak időben érkeztem. Elvégre te hívtál fel magadhoz. –vigyorgott sunyin. Inkább nem mondtam semmit, csak unottan néztem rá.
-Dobd le magad. –mondtam, majd bevonultam a szobámba, átcseréltem a felsőm egy kényelmesebb darabra és visszamentem a nappaliba. Hoztam egy széket a konyhából, letettem majd fordítva ráültem. Mivel kényelmetlen volt a két fegyver, ezért kitettem őket az asztalra, meg a két kést is.
-Komoly vagy. –nézett kicsit furcsán a vérfarkas.
-Van okom rá. Hallottál az új falkáról? –láthatólag meglepődött, de jól leplezte.
-Tudok róla. –vette komolyabbra a dolgot.
-Mit? –néztem a szemébe. Szép szeme volt, de igyekeztem félre tenni ezt a tényt.
-Csak annyit, hogy mozgolódik egy északi falka. Meg, hogy igen terebélyesek.
-Igen és agresszívak. –tettem hozzá.
-Honnan vagy ilyen jól informált? –nézett rám megkérdőjelezve az egészet.
-Vámpírvadász vagyok, muszáj valahonnan infót szerezni. –vontam vállat.
- Tudsz még valamit? –úgy látom komolyan vett.
-Alcott is mozgolódik valami miatt.
-Francba. –kulcsolta össze a kezét és előre dőlt.
-Mi van? –kaptam fel én is a fejem.
-Nem jelent jót, főleg ha mind a két faj egyszerre akar támadni. Nem csak megtizedeljük egymás seregeit, de még a várost is lepusztíthatjuk. –csendbe maradt majd láthatólag gondolkozott.
-Tudsz valamit William Kent-ről? –legutolsó sorban ezt sem árt átbeszélni.
-Azóta nem hallottam róla semmit, mióta megszöktünk.
-Gyanús, túl nagy a csend. –csóváltam meg a fejem. A srác biccentett.
Ahogy egy pillanatra csend lett hallottam, hogy a kilincs megcsörren és az ajtóm halkan kinyitódik. Azonnal felkaptam mind a két pisztolyt és a kanapé mellé pattantam. Richard is talpra ugrott. Az ajtó lassan kinyílt, de senkit nem láttam. Egy pillanatra nem tudtam mire vélni, de aztán valami megütött, de olyan erővel, hogy a tévés szekrény fogott meg. Megpróbáltam feltápászkodni, de hirtelen beszúrt a bordám és nem kaptam levegőt. Egy hangot nem bírtam kiadni, csak nyöszörögtem. Mikor felemeltem a fejem Richard csak az oldalán feküdt és egy vámpír pont akkor döfött bele egy tűt a nyakába. A másik az mellettem állt. Próbáltam négykézlábra állni, de nagyon remegett a kezem.  Ennek ellenére fel tudtam emelni magam egy kicsit, de a pisztolyom nem értem el. Próbáltam felnézni a mellettem lévő vámpírra, aki még egyet rúgott belém. Ekkor odébb gurultam és felöklendeztem egy kis vért.
Ekkor, aki közelebb állt hozzám leguggolt és a nyakamon végighúzta jéghideg ujját. Összerezzentem és kirázott a hideg. Aztán lassan a fülemhez hajolt és éreztem, hogy valami vékony és hideg ér a nyakamhoz.
-Jó éjszakát, örökre. – súgta, majd a nyakamba szúrta a tűt, amitől összerezzentem és kicsit felnyögtem. Éreztem, hogy szúr a tű, hogy az anyag, ami benne van, szétárad a testembe. Pár másodperc elteltével kezdtem homályosan látni és zihálni. Nem hallottam semmit, a fülem bedugult. Annyit láttam, hogy Richardot felemeli a hozzá közelebb álló vérszívó, aztán velem is fejre fordult a világ és cipelnek valahova. Mikor kiértünk az ajtón, már minden elsötétült.