Csak most vettem észre, ahogy szembenéztem vele, hogy összefogta a haját. Laza fonatban volt, néhány vékony tincs rendetlenkedett csak, s azok keretbe fogták jól ívelt arcát. A rohadt életbe, már megint azon kapom magam, hogy bámulom! Hirtelen félre néztem, ő pedig megindult. Megint csak lépegettünk előre-hátra, hirtelen pedig megpörgetett, amire nem igen számítottam, így kicsit össze visszatopogtam forgás közben, sikeresen rálépve Richard lábára. Ő csak felszisszent, én pedig odébb ugrottam.

-Juj, bocsánat. –tettem az egyik kezem a szám elé, aztán picit elmosolyodtam.

-Addig jó, amíg nem magassarkúban vagy.  –jegyezte meg enyhe mosollyal, majd ismét kiegyenesedett. – Folytassuk, van még mit tanulnod. –bólintottam.

-Muszáj magassarkúban lennem? –húztam el a szám, aztán hirtelen megpörgetett. Nem voltam rá fölkészülve, de most sikerült annyira kiküszöbölnöm a dolgot, hogy ne essek el, vagy ne lépjek rá a srác lábára.

-Alakul. –helyeselt Richard. Hát, majd meglátjuk mennyire fog bicegve hazasétálni. Ezután elengedett, és visszaállt a helyére. Én is az enyémre. Tippeltem, hogy ez a feladat. Bejött.

-Van egy olyan rész a keringőbe, ahol a párok cserélnek. Általában csak pár lépés erejéig, majd visszatér mindenki az eredeti párjához. Lépj előre és emeld fel a jobb kezed. –intett. Úgy tettem, ő pedig felemelte a balt. Óvatosan egymásnak illesztette a tenyerünket, majd felém fordulva, féloldalasan elindult. Követtem a mozdulatát és így írtunk le kis köröket.

-Kézcsere. –törte meg a csendet, majd kezet és irányt változtattunk. Erre az oldalra is forogtunk párat, majd megálltunk.

-Ezután jobbra tovább mész és ugyan ezt végrehajtod az új pároddal.

-Vagy is bénázok egy sort. –forgattam a szemem.

-Ugyan, eddig egész ügyesen megy.

-Majd meglátjuk. Életemben nem voltam még bálon… -ültem le a kanapéra- Magas sarkúba jó, ha nem töröm ki a bokám, a sminket kb csak hírből hallottam, a hajam kész szénaboglya és ruhám sincs! –Richard leült mellém.

-Nos, reméltem, hogy Lucy segít neked.  Meg tudlak tanítani bizonyos szinten táncolni, amennyire időnk engedi, tudok segíteni benne, hogy mi illik egy ilyen alkalomra, de többet sajnos nem igen. –jézusom, még nem is beszéltem Lucyvel, mióta hazaértem a kórházból! Bár tegnap esete volt, most meg épp, hogy felkeltem. Illetve Richard keltett.

-Úgy is van mit megbeszélnem vele. –néztem magam elé. Viszont pár pillanat múlva a srác megfogta a kezem és nem csak felrántott a kanapéból, de magához is húzott. Meglepettségembe, csak néztem smaragdzöld szemeibe és éreztem, hogy vörösödök. Mikor észbe kaptam a mellkasára tettem a kezem és eltoltam magamtól, hogy legyen némi hely köztünk.

-Pardon. –vigyorodott el. Úgy is tudom, hogy szándékos volt. Fel akartam emelni a kezem, de inkább magamra parancsoltam és komoran biccentettem. Legalább a vörösség elmúlt.

Megfogta a jobb kezem, a másik kezét pedig a derekamra illesztette.

-Folytathatjuk? –emeltem fel a fejem, mikor a szemembe nézett. Csak bólintottam.

Megint előre hátra lépegettünk, de most már kezdtünk kisebb köröket leírni a mozgásunkkal. Kezdett valami normális keringő félére hasonlítani a dolog.

Elgyakoroltuk a párcserét és a bejövetelt is. Egész biztonságosan kezdtem mozogni.  Legalább is igyekeztem elsajátítani a dolgot. Tény, hogy párszor sikerült rátaposnom a vérfarkas lábára, de nem volt szándékos. Vagy még is? Na, jó, ennyire talán nem vagyok aljas.

Megálltunk.

-Tedd mindkét kezed a vállamra. –szólalt meg. Óvatosan odatettem. Azt hiszem, már sejtettem mit akar.- Kapaszkodj. –mosolyodott el.

Éreztem, hogy ez lesz. Átfogta a derekamat mindkét kezével és a levegőbe emelt, majd fordultunk egy egész kört. Bár, a hideg kirázott, mikor hozzámért, éreztem, hogy óvatos volt. Mikor letett kicsit kuncogtam. Ő is.

-Na, mennyire vagyok nehéz? –csúsztattam le a válláról a kezem.

-Azt hiszem volt már nálad súlyosabb táncpartnerem is. –nevette el magát.

-Azt mondod, kövér vagyok? –mosolyogtam sunyin, majd megböktem, ő pedig elkapta a csuklóm és közelebb húzott.

-Azt mondtam volna? –vágott elgondolkozó fejet. Direkt csinálja. Na, de ő akarta magának a bajt.

-Hát… -mosolyodtam el és kicsit közelebb húzódtam hozzá, majd egy óvatlan pillanatban kikaptam alóla a lábát, de közbe megfogtam a csuklóját, hogy ne vágódjon hanyatt. Elég meglepett fejet vágott, utána elkezdett nevetni, ahogy én is.

-Oké, ezt megérdemeltem. –egyenesedett ki, miközben felhúztam. Nem mondtam semmit, igaza volt, csak mosolyogtam. Kicsit odébb álltunk, hogy meglegyen köztünk a jó lépésnyi távolság.

-Szerintem folytassuk, az idő telik.  –tette hátra ismét a jobb kezét, a ballal pedig felém nyúlt. Illedelmesen meghajoltam és elfogadtam a kezét. Innen már egy egész komplett kis táncot hajtottunk végre. Még én is meglepődtem milyen jól sikerült. Sőt, most már nem is olyan lassan mozogtunk, mint eddig. Na, jó, kétszer ráléptem Richard lábára. Szegényt leamortizálom.

Mikor már „kitáncoltuk” magunk, megint közelebb húzott magához, és most halkabban beszélt.

-Tedd a jobb kezed a lapockámra és dőlj hátra. –mosolyodott el. Bár nekem nem tetszett ez a mosoly, megtettem, amit kért. Hátradőltem, ő pedig tartott. Bevallom, egy pillanatig azt hittem, hogy (ha bár csak poénból is, de) elejt.  Nos, azt hiszem az ő érdekében is jobban tette, hogy tartott. Így maradtunk egy-két másodpercig, majd felegyenesedtem és odébb léptem. Richard fogta a jobb kezem, majd kézcsókot adott.

-Öröm volt kegyeddel táncolni. –mosolyodott el.

-Részemről a megtiszteltetés. –hajoltam meg, majd mindketten elnevettük magunkat.

-Azt hiszem mára ez elég lesz. –bólintottam, aztán visszarendeztük a „nappalit”, majd ismét hozzám fordult- Egy séta a parkban levezetésnek?

-Benne vagyok. –bólintottam boldogan. Legalább elmegyek Lucyhez is. Na meg szeretem a telet. Ilyenkor minden olyan szép, főleg a parkba.

Előkotortam az alkarra erősíthető tokomat, belecsúsztattam egy tőrt és felvettem a kabátom. Fényes nappal remélem, hogy többre nem lesz szükségem.

Felkaptam a cipőm, bezártam az ajtót, zsebre dugtam a kulcsot, majd elindultunk lefelé a lépcsőn. Mikor kiértem elég meglepetten néztem szét. Kb 10 centi vastag hó esett az este, sőt még mindig szálingózott. A kifehéredett hajammal pont beleillettem a képbe.

Elindultam a park felé, Richard pedig felzárkózott.

-Ez csodaszép. –mosolyodtam el.

-Valóban. Tegnap este, elég rendesen esett a hó. Jól el is áztunk a falkával. –mosolyodott el ő is, de csak előre nézett.

-Hol voltatok? –néztem rá.

-Játszottunk. A hóba. –rám nézett és elnevette magát. Én is.

Nem értem hol lehet gond a falkával. Együtt vadásznak. Felnőtt emberek és még is felveszik állatalakjukat, csak hogy kedvükre játszhassanak a hóba, akár a farkasok. És most mondja valaki azt, hogy nem örök gyerek.