Hajnalban keltem fel arra, hogy levertem a tányért, amiben a pirítós volt. Rápillantottam az órára:  1:24. Megdörzsöltem a szemem, kikapcsoltam a tévét, majd a tányért kivittem a konyhába. Ráér elmosogatni.
Fogtam magam és bementem a fürdőszobába és beálltam a forró zuhany alá. Jól esett végre itthon lefürödni. Tény, ami tény majdnem elaludtam a tus alatt, így inkább kimásztam a kabinból és előkotortam egy törölközőt. Közben kb kétszer majdnem elestem.
Amint megtörülköztem, magam köré csavartam és átbaktattam a hálószobámba. Kerestem valami melegebb pizsamát, mert igen csak hűvös van. Mikor sikerült előkaparnom valamit, belebújtam és belehuppantam az ágyamba. Hasra fordultam, átöleltem a párnám és már aludtam is.

Hirtelen csengetésre ugrottam fel az ágyból. Álmosan körbenéztem, és láttam, hogy már 9 óra. Ismét csengettek. Morogtam,aztán a hajam hátrasimítottam és megindultam az ajtó felé. Mielőtt kinyitottam volna a kulcstartóról levettem egy tőrt. Fő a biztonság! Ezzel a hátam mögött lassan kinyitottam a falapot és kilestem. Meglepetésemre Richard állt az ajtóba és seperte le magáról a havat.

-Jó reggelt! –vigyorodott el, majd jobban kinyitottam az ajtót, és a mosolya átment sunyiba. –Pizsama? –lenéztem magamra.

-Öh…most keltem fel. –motyogtam, majd végighúztam a fejemen a kezem.- Gyere be. –nyitottam ki teljesen az ajtót és odébb léptem, hogy beljebb jöjjön a vérfarkas. A tőrt még mindig magam mögött fogtam. Mikor becsuktam, akkor raktam vissza a tokba a helyére. Richard mellé akasztotta a kabátját.

-Kit vártál? –nézett rám még mindig halvány mosollyal.

-Mondjuk úgy, hogy óvatos vagyok. –ami tény. Már reflexszerűen. Csak vámpírvadász vagyok, vagy mi. Ez a legfontosabb.
A vérfarkas csak helyeslően bólintott. Most néztem végig rajta. A haja ki volt engedve, sötétkék garbóba volt és fekete farmerban. Jól állt neki. Mikor rájöttem, hogy feltűnően bámulom elfordultam.

-Kate… -nézett rám.

-Hm? –kaptam fel a fejem.

-Át kéne öltözni. Meg reggelizni.

-Lehet… -néztem a háló felé. Most komoly, hogy itt állok pizsiben? Jézusom… -Mindjárt jövök. –indultam meg a szobámba és becsuktam az ajtót.  Előkerestem egy sötét farmert (nem, mintha lenne más színválaszték), meg egy háromnegyedes ujjú fekete felsőt. Nem volt túl dekoltált, nagyobb nyakkivágása volt, egy fekete rózsával az elején. Felkaptam még egy szürke zoknit, gyorsan átfésültem a hajam, megvetettem az ágyat és mentem ki az ebédlőbe.

-Bocsi itt…. –akadtam meg,mert Richard az asztalnál ülve fogadott két tányérral,amire pont abban a pillanatban rakott egy-egy pirítóst. A kávé meg már ki volt készítve, ott gőzölgött az asztalon.

-Egy reggeli? –mosolyodott el, majd leült. Én csak bólintottam. Nem szerettem, ha a lakásomban más pakolászik, de…ez furcsa volt,hogy nem zavar.- Nem tudom mit szerettél volna reggelizni,meg felel a pirítós? –nézett rám a vérfarkas, mikor leültem.

-Persze, köszönöm. De nem kellett volna. Megvagyok reggeli nélkül is, meg max összedobtam volna, te vagy a vendég… -sütöttem le a szemem.

-Szívesen csináltam. –fordult előre, majd nyúlt a vajért- Jó étvágyat!

-Viszont. –bólintottam. Furcsa volt ez az egész. Hirtelen betoppan és reggelit csinál, ráadásul azt sem tudom, mit akar.
Lassan megreggeliztünk. Az üres tányért és csészét csak elvettem tőle és beleraktam a mosogatóba a tegnapi tányér mellé. Még ráér.
Ekkor felállt Richard és elindult a nappaliba. Kíváncsian figyeltem, majd lassan lépkedtem utána.
Odébb tolta a tévés szekrényt, majd a kanapét kezdte el húzni. Odamentem és segítettem neki, mivel nem olyan könnyű. Már kezdtem sejteni, mit akar. Pontosabban a legelején is tudtam. Csak talán nem akartam elhinni.

-Nos, akkor. –kezdett bele- Bál elején, mikor elkezdődik a tánc, a hölgyek felállnak jobbra, a férfiak ballra. –fogta magát és átállt az én oldalamra. Én csak bambán néztem rá, aztán vettem az adást és átsétáltam a másik oldalra. Ekkor bólintott.
Egyenesbe vágta magát, a jobb kezét hátra tette, majd lépett előre pár lépést. Utána meghajolt és előrenyújtotta a bal kezét.

-Gyere ide, pukedlizz, majd fogadd el a táncot.

-Pukedli?! Azt sem tudom, hogy kell. Vámpírvadász vagyok, nem bálkirálynő.

-Láttad már nem?

-De… -motyogtam, majd megadtam magam. Előre léptem párat, majd úgy tettem, mintha megfognám a szoknyám és pukedliztem. (Úristen, ez nem én vagyok!) Ezután jobb kezemet ráhelyeztem a kinyújtott kezére. Felegyenesedett és előre fordított, majd lassan elkezdett előre vezetni és leírtunk kb két kört.

-Egyenes a hát, előre nézel. Csak méltóságteljesen. –rám se nézett, úgy mondogatta mit csináljak. Hol tanult ez meg táncolni?
Miközben gondolkoztam, hirtelen megállt velem szemben. Én is kicsit elfordultam, hogy teljesen szemben legyek vele.

-Bal kezed a vállamon, jobb a bal kezemben. –adta ki az utasítást, majd megvárta, míg a kezeimet a helyükre csúsztatom. Ő finoman ráfogott a jobb kezemre, a másik kezét pedig óvatosan a derekamra illesztette. Egy pillanatra elhúzódtam, majd igyekeztem egyhelyben maradni. Ezen elmosolyodott. Tudta, hogy nem szereti, ha tapiznak.

-Előre,egy-kettő,hátra, egy-kettő. –így lépegettünk eleinte csak előre-hátra, előre-hátra. Mire már ezt a pár lépést biztonságosan tudtam, egy picit jobban rátette a kezét a csípőmre. Eddig észre se vettem, hogy szinte hozzám se ér.

-Most pedig engedd el a vállam és pördülj meg. –úgy tettem, ahogy mondott, majd mikor pördültem kettőt, visszaálltam ugyan abba a pózba. Visszahelyeztem a kezem a vállára, ő meg a derekamra. Most már magamra parancsoltam és rezzenéstelenül álltam. Elmosolyodott, majd én is.

-Kiváló. Gyorsan tanulsz.

-Jó a tanárom. –néztem rá sunyin, majd kuncogott kicsit.