Nyöszörögve ébredtem. Éreztem,hogy a jobb kezem egy kötés szorítja. Kicsit még forgolódtam az ágyban,majd kinyitottam a szemem. Ekkor fogtam csak fel,hogy ágyban vagyok és tegnap az ablakban aludtam el farkasként. Meglepetésemre egy feketés barna farkas feküdt az ablakba. Kb kétszer nagyobb volt mint én bundásabbik alakomban,szóval nem igen fért el a párkányon,de amennyire tudott összegömbölyödött.

Elmosolyodtam és kikeltem az ágyból,majd csendben odaosontam hozzá. Lassan leguggoltam és végigsimítottam a kezem a vérfarkas zömök fején,és izmos nyakán.

-Jó reggelt Csipkerózsika. -mondtam,mikor Richard kinyitotta a szemét,majd felemelte a fejét és szétnézett.

-Neked is. -állt fel,majd leugrott az ablakból és megrázta magát. Bár közép termetű voltam,még is pár centi híján a derekamig ért a hatalmas jószág.

Hirtelen nyögött egyet,majd megrázta magát,mint egy vizes kutya és nyújtózott. A szőre szinte már aranynak hatott a barnás részeken,ami főleg a feje és a lába körül volt.

-Hogy hogy itt aludtál? -léptem vissza az ágyhoz,mire lehuppantam és visszafordultam a sráchoz,már emberként nézett rám.

-Nem akartam,hogy védtelenül maradj estére,ha már volt tegnap egy látogatód. -vont vállat.

-A tegnapit is elintéztem. -néztem rá kicsit komolyabban.

-De megsérültél.

-De kórházban vagyok! -jelentettem ki,mire a srác csak elindult az ajtóhoz.

-Hova mész? -néztem utána vágyakozva.

-Ki. Gondolom rendbe szeded magad,meg ilyesmi. -nézett rám és kiment. Most megint megsértettem vagy én nem értek valamit...?

Sóhajtottam,majd előkapartam a szatyrot,amit tegnap hozott Richard. Kipakoltam belőle a cuccokat és pont elkezdtem volna öltözni,mikor Margaret rontott be a szobába.

-Jó reggelt,hogy van Kate kisasszony?

-Jó reggelt. Jól. Ugye ma haza mehetek? -néztem rá esdeklően,de a doktornőt nem hatotta meg a kiskutya,akarom mondani kisfarkas szem.

-Ha minden rendben lesz,akkor igen. -bólintott,majd megfogta a kezem,amit tegnap megvágott a vámpír. Kitakarította a sebet,majd új kötést tett rá. Leellenőrizte a korábbi sérüléseim is,amin volt kötés leszedte és úgy hagyta. Mikor kész volt elkezdte babrálni az ágyneműt. Én közben a sarokban öltözködtem.

-Margaret....biztos minden rendben van Richarddal? Néha olyan furcsa. -igazítottam meg a nadrágom és odafordultam hozzá. A doktornő épp csak rámpillantott,majd folytatta munkáját és kis késéssel válaszolt.

-Mindenkinek meg van a maga baja. Richardnak is. Sokan követelik tőle,hogy szerezzen magának egy alfa nőstényt. -hallgatott el egy pillanatra,majd folytatta- A farkasok társas lények. Falkában vadászunk,élünk és csak egy pár,tudja vezetni a falkát. Így ők egy egész. A párunk nélkül csak felek vagyunk,az alfák pedig alkalmatlanok a vezetésre. Richard már egy éve alfa és még mindig nincs párja. Emiatt többen kezdik megkérdőjelezik,hogy biztos tudja-e rendesen vezetni a falkát és megbízhatnak-e benne. Sajnos sok az ebből fakadó veszekedés,ritkán verekedés,ami mind az alfára hárul,hogy eloszlassa a kétségeket és rendet tegyen. -hosszasan hallgattam,közben az ablakhoz mentem és néztem lefelé az udvarra.

-Margaret. -szólt szelíden egy mély hang az ajtóból. Richard nézett rá kicsit szigorúan,nem tudom mióta lehetett itt. A doktornő,bár kicsit meglepődött,mikor megpördült,de biccentett a fejével,majd odajött hozzám.

-Ha a recepción kérdezik mondd,hogy aláírtad a papirokat. -mondta,majd Richard mellett kiment úgy,hogy rá se nézett a vérfarkasra. Én csak bólintottam.

-Mehetünk? -nézett rám smaragd zöld szemével a srác.

-Haza tudok menni egyedül is. -feleltem hallkan.

-Inkább hazakísérnélek.

-Legyen. -adtam meg magam,majd felkaptam a cipőm is és elindultunk kifelé.

Mikor elhaladtunk a repcepciónál elég furán nézett ránk a nővérke,de nem szólt semmit. Ahogy kiléptünk a hidegbe kellemesen csapott meg a friss levegő. Mélyet szippantottam a hidegből,de jól esett. Lassan szállingózott 1-2 hópehely. Ahogy haladtunk zsebre vágtam a kezem,mert igen csak hűvös volt,pedig Richard hozott nekem kabátot. Egy ideig némán lépkedtünk előre,majd én törtem meg a csendet.

-Igaz?

-Hm? -fordult oda a vérfarkas mit sem sejtő tekintettel.

-Amit Margaret mondott. -nem mondott semmit,csak biccentett- Akkor miért nem keresel egy barátnőt? Neked is jó lenne és falka is elégedett lenne.

-Tökéletesen tudom így is irányítani a falkát. Csak mert elvárják tőlem,hogy csettintésre szerezzek egy alfát,az nem úgy megy. Felelőtlen döntést pedig a falka érdekében nem fogok hozni. -nézett előre és elég elszánt volt a tekintete.

-És ezt nekik is elmagyaráztad?

-Nem érdekli őket. Egyedül azt fogadják el,ha ott van az oldalamon a másik alfa. Arra várhatnak,ha egy évig elég voltam nekik én is. -csak hallgattam. Végül is igaza volt. Ez olyan,mint amikor még érdekházasság volt. Azt mondták menj hozzá valakihez és az egész életed odakötötted ahhoz,akit soha nem is szerettél. Ahogy mentünk tovább,ő szólalt meg hamarabb.

-A bálon gondolkoztál? -nézett rám. Látszott,hogy próbálta kiverni a fejéből a falkát. Nem hibáztattam. Inkább nem hoztam fel a témát.

-Nos...nem igazán. De eldöntöttem,hogy megyek.-néztem rá,majd a havas utat bámultam. Azután kicsit hülyén elvigyorodtam.- Hogy akarsz te velem táncolni? Az első lépésnél elesek.

-Holnap ráérsz? -tette fel kíváncsian a kérdést,mire felnéztem rá. Pont megálltam,mivel épp a bérház előtt álltunk.

-Igen,mert? -majd meglátod. -mosolyodott el és elsétált mellettem.- Szia! Holnap jövök! -intett és már csak a hátát láttam.

-Szia... -motyogtam meglepetten a levegőbe,majd vállat vontam és elindultam a lépcső felé.

Lassan felbattyogtam,és az ajtóm elé érve előkapartam a kulcsom. Mikor beléptem kellemes érzés járt át. Jó volt végre itthon lenni. Csak sóhajtottam,majd az előszobába a szekrényre ledobtam a kulcsot,és megindultam a konyhába. Már kezdtem éhenhalni.

Gyorsan csináltam két szelet pirítóskenyeret és megkentem vajjal. Most nem kívántam mást. Fogtam magam,beültem a TV elé és elkezdtem rohasztani az agyam.