Érdekes volt nézni az embereket. Nem volt valami nagy mozgás odalenn az udvaron,de annál hangulatosabb volt. Télen a hidegben senki sem szeret odakint sétálni. Na igen,mindig is szerettem kivétel lenni. Ahogy besötétedett felgyulladtak a lámpák,a lassan hulló hó már kis réteget képezett a talajon. Egy sóhajjal fejeztem be a gondolatmenetem,s pont ekkor lépett be Richard.

-Szia! Lefogadom,hogy délután óta ott gubbasztasz.- nézett rám mosolyogva.

-Valahogy úgy. -ugrottam le az ablakból- Amúgy szia. Azt hittem,már vissza se jössz.

-Volt még egy kis időm. -vont vállat,majd leült az ágy melletti székre,én meg az ágyra huppantam- Itt vannak a cuccok. -nyújtott oda egy szatyrot.

-Köszi! -vettem el ó,majd gyorsan beletúrtam,hogy még is mit kapart elő a szekrényemből. Snassz fekete póló,farmer,edzőcipő....és nocsak melltartó! Bár ez a nők többségének alap bepakolni,egy pasi nem gondol ilyesmire.
Gondoltam egyet és magam mellé ledobtam a szatyrot. Ekkor esett le,hogyha hozott melltartót akkor a fehérneműim közt is turkált....kínos.... A továbbiakban inkább csak bámultam magam elé. Végül Richard törte meg a csöndet.

-Biztos jól vagy?

-Persze,már mennék haza. De hol van még a holnap délután... -sóhajtottam,majd az ablakra pillantottam. Semmi kedvem nem volt itt bezárva ücsörögni.

-Egy esti séta? -nézett rám egy halvány mosollyal.

-Benen vagyok. -mosolyodtam el én is,majd átfordultam az ágy túloldalára,onnan meg leugrottam. Richard levette az akasztóról a kabátját,majd odanyőjtotta.

-Kösz. -vettem el,majd belebújtam. Nemrég vette le,még jó meleg volt és kellemes... Richard illata volt. Mielőtt elmerengtem volna megráztam a fejem és mentem a vérfarkas után.
Egész gyorsan lebattyogtunk. Mikor kiértünk az épületből,a hideg megcsapott. Egy pillanatra átrázott a hideg,de jobban összefogtam magamon a kabátot és mentem tovább. A srác meg a nyomomba.

-Veled minden rendben? -néztem Richardra.

-Mármint?

-Hát,a sebeid..

-Persze,már nem is érzem őket. -mosolygott vissza rám. Elvigyorodtam és megnyomtam a jobb vállát. Éreztem a kötést és ő is felszisszent.

-Nem is érzed,mi? -néztem rá sunyin.

-A hidegre érzékeny... -nekem úgy sem magyarázza ki. Ahogy mentünk tovább,hirtelen meginogtam,amit a vérfarkas is észrevett.

-Menjünk inkább vissza. Még a végén ránk szólnak. Vagy azt hiszik meg akarlak szöktetni. -vigyorodott el sunyin.

-Lehet. -bólintottam és lassan elindultunk visszafelé. Mikor felértünk visszaadtam neki a kabátját.

-Hát...akkor majd találkotunk valamikor.

-Hogy mész haza holnap?

-Sétálva. Úgy sem lakok messze.

-Persze,aztán még a végén rosszul leszel vagy akármi,megtámadnak... -nézett rám kicsit aggódva.

-Richard,nem vagyok már kislány. És nem kell folyton utánam loholni,meg tudom védeni magam,vámpírvadász vagyok. Mellesleg alakváltó. Neked amúgy is ott a falka. Köszönöm,hogy bejöttél hozzám,de nem várhatom el,hogy folyton itt legyél. Főleg,hogy már jól vagyok. -néztem rá egy halvány mosoly keretében.

-Hát jó... -fordult sarkon,majd az ajtóban hátranézett- Jó éjt! -köszönt el,s már ki is ment az ajtón.

-Viszont. -néztem utána. Most rosszat mondtam? Oké,hogy segít,rendes,de nem kell folyton a nyakamra akaszkodni.

Megráztam a fejem és csak ültem az ágyon.

Hirtelen kopogást hallottam. Egy sápadt bőrű, sötét hajú és szigorú tekintetű fickó lépett be az ajtón. Rögtön felpattantam az ágyról és szembefordultam vele.

-Elnézést,hogy ilyen későn zavarom.

-Ki maga? -néztem rá gyanakvóan.

-Csak egy eltévedt hozzátartozó. -csukta be maga mögött az ajtót,majd elkedett felém közelíteni. Elhátráltam egészen a falig,minél messzebb akartam tőle kerülni.

-Nem most jöttem a hat huszassal. Mit akar? -próbáltam teljesen a falhoz lapulni,kevés sikerrel. Már egészen eloldalaztam a sarokig,ahonnan már nem tudtam tovább menni.

-Csak egy kis csekélység... -jött teljesen közel és a jobb kezem felé nyúlt,de elrántottam.

-Ha hozzám nersz érni te nyomorult vérszívó,esküszöm nem éred meg a hajnalt. -mintha annyira erőteljesen hatott volna ez a duma egy kórházban,egy korházi rongyba...próbálkozni azért szabad!

-Ugyan már. -kapta el a kezem és közelebb húzott magához,a testünk már összeért. Majd a nyakamat kezdte szaglászni. -Nem kell rögtön erőszakoskodni,lehet ezt szépen is.

-Két másodpercet kapsz,hogy elengedj,különben a gégéd bánja. -néztem halál komolyan a szemébe.

-Ugyan,egy ilyen finom hölgynek nem kéne ilyen csúnya dolgokat mondania. -vigyorgott rám és lassan közelebb hajolt a nyakamhoz. Mielőtt még közelebb ért volna,beleharaptam a kezlbe,mire felszisszent és lazult a szorítása. Kirántottam magam a kezéből és odébb mentem,a másik falig.

-Te korcs! -nézett rám vérbenforgó szemekkel.

-Rossz válasz. -álltam támadó pózba,majd felvettem farkas alakom és kivillantottam a fogaim. Erre a vámpír elővett egy tőrt. Mit veszthetek? Kórházba vagyok... Én meg a hülyeségeim.

Elkezdtem morogni,majd megvetettem a lábam. A vámpír felém iramodott,én meg neki ugrottam a kezének,amibe a tőrt fogta. Mivel nekem volt nagyob a lendületem,a földhöz szegeztem,de a másik kezével a tőr után nyúlt,és épp,hogy sikerült rajtam egy vágást ejtenie. Felszisszentem és odébb ugrottam,a vámpír meg feltápászkodott. Mivel nem volt kedvem tovább játszadozni ráugrottam a mellkasára,majd mikor sikerült feldöntenem átharaptam a torkát. Miközbe felhördölt elkezdett össze vissza hadonászni,így az első lábamat elég rendesen megvágta,de addig szorítottam amég csak hamu maradt körülöttem.
Lihegve bicegtem arrébb,aztán rontott be Richard. Még mindig lihegve néztem rá.

-Kate! Jól vagy? -jött oda hozzám.

-Azt hiszem. -bicegtem odébb 3 lábon,majd Margaret rohant be az ajtón.

-Jézusom,mi történt itt? -térdelt le hozzám. -Richard,hozz kötszert! -szólt a vérfarkasra az ápolónő. Pár pillanat múlva már ott is termett.
Margaret szépen kitisztította a penge által vágott sebeket és a lábamat bekötötte. Aztán kimentek valamit beszélni. Én addig elbicegtem az ablakig és felugrottam oda. Farkasként kényelmesebb volt. Vagy csak jobban elfértem. Kényelmesen elhelyezkedtem és a fejem a párkányon pihentettem. Mikor sóhajtottam egyet,akkor jött be Richard.

-Minden rendben? -guggolt le mellém.

-Jól vagyok. Csak karcolás. -néztem el a másik irányba,aztán Richard felé fordultam. -Hogy kerülsz te ide?

-Tessék? -nézett rám kerek szemekkel.

-Miért jöttél vissza? Haza mentél.

-Éreztem a vámpírszagot. -nézett túl rajtam az esti sötétségbe. -Mit akart?

Csak ingattam a fejem,majd elhelyezkedtem egy kis gömb alakba és a fejem a lábamra tettem. Még emlékszek pár pillanatra,hogy álmos vagyok,de aztán,mint akit agyonütöttek,elaludtam.