No igen,ez előtt egy jó ideig nem írtam. Azt hiszem azért kiderül a lényege... 2011 júliusi.

Emlékszel még az első alkalomra? Gyámoltalan voltam, s te pedig félénk, ideges. Már akkor tudtam, nekem te kellesz. Lassan közeledtem hozzád, s te is elfogadtál. Az idők során, ahogy egyre többet dolgoztunk, egyre jobb lett a kapcsolatunk, és jobban bíztunk egymásba. Én rád bíztam magam, te pedig vigyáztál rám, és ez kölcsönös volt. Olyan kapcsolat volt köztünk, mint még senki közt. Az idő múlásával elkezdtünk ugrani, majd később versenyezni. Remekül ment, mindig ott voltunk az élbolyba. Együtt száguldottunk át a mezőn, és az akadályok felett, teljes szívünket, s lelkünket beleadva. Szerettelek, te pedig viszonoztad, ezért is voltunk olyan jó páros. Mindent kihoztál magadból, ahogy én is. Mind a ketten megváltoztunk, fejlődtünk jó irányba, és nem adtuk fel, ha problémánk akad sem. Sokszor bújtam oda hozzád és adtam jutalomfalatot. Te pedig mindig üdvözöltél, mikor megjöttem és rögtön oda is, jöttél. Senki nem bírt veled,csak nekem csináltad meg,amit kértem,de azt teljes szíveddel és minden energiát beleölve. Egyszer azonban sírva borultam a nyakadba, s te meglepődve nézted, mi történt a máskor oly mosolygós arcommal. Bár én már tudtam, te még nem. Ugyan azt csináltuk, mint máskor,de most valami más volt. Pár emberrel többen figyeltek minket, főleg téged. Mikor visszavittelek a helyedre, utoljára átöleltem a nyakad. Könnycseppjeim eltűntek bársonyos szőrödben, s puha sörényedben. Utoljára adtam neked egy búcsúbuszit, majd becsuktam az ajtód, és sírva mentem haza. Másnap reggel jött egy lószállító, ahova idegenek pakoltak fel, majd elvittek, tőlem, a lehető legmesszebb. Mire kiértem, már sehol sem voltál. Sose hallottam többet a kedves hangod, nem láttam többet a barátságos szemed, nem érhettem bársonyos szőrödhöz, és puha sörényedhez. Sose láttalak többet, s az óta is a magány mardos. Egyedül maradtam a világba, ahogy te is. De egyszer ígérem, még felkereslek, és újra együtt fogunk vágtatni át a mezőn, és minden akadályon át!...