Hát ez ilyen lett.. x3  Ez 2011 elején írtam. Tél-tavasz felé.

Egy szöges nyakörv, és egy lánc. Ennyi jutott ki nekem, mit te adtál azért cserébe, hogy segítettelek és szárnyaim alá vettelek. Miattad szorítja nyakam a bőr, és tart rabként e cellában a hideg fém. Hátba támadtál, mikor én jót tettem veled, s ezt kaptam hálából. Lehetett volna az enyém, de nem, te elvetted ezt is tőlem. Pont rólad nem gondoltam volna, egy gyenge láncszem...nem,nem az,csupán egy aljas értéktelen élőlény. Nem tudsz mit tenni, csak másoktól elvenni, mért oly boldogak voltak. Azt hittem más vagy, de nem...ugyan olyan, vagy mint a többiek. Rabságban élő korcsok, mik azt teszik, amit az ember diktál nekik. Sosem leszel, az a szabad teremtmény mi lehetnél, követed, amit a többiek tesznek, de nem is ez fáj, ó, jaj, nem. Tedd, mit tenned kell, nem szólok bele, csak tudd én bíztam benned, de te elárultál. Legyen a tied minden, nekem már nem kell. Ki tudja, lehet jobb lesz nekem a rácsok mögött, a teliholdat magányosan nézve. Oly szép és igaz, az ezüst korong az égen, mi megvilágít hideg börtönömbe.