Üldögéltem egy jó darabig a holdfényben. Ez egy kis nyugalommal töltött el és tudtam kicsit gondolkozni, kiszellőztetni a fejem. Nem tartott sokáig. Max fél órára lehettem egyedül, de már is kívülről hangokat hallottam. Felálltam, de hirtelen megmerevedtem. Ahogy beleszagoltam a levegőbe egy számomra igen ismerős illatot éreztem.
Hirtelen becsapta az ajtót Jason. A kezében élettelenül lógott Lucy. Mindkét csuklóján egy-egy fém perec volt.
-Lucy! –ugrottam meg hirtelen, de még a gégém is belesajdult, akkorát rántott rajtam a lánc- Tedd le, de azonnal, te rohadék! –mordultam rá, bár levegőt nehézkesen kaptam.
-Kérésed parancs. –vont vállat, majd előttem elmenve az egyik oldalsó falhoz lerakta a lányt és egy pár ott heverő láncra, felpattintotta a karperecét. A tompa fáklyafényben nem láttam rendesen, hogy jól van-e. Nem volt magánál, de így külsőre nem sok sebet láttam rajta. Némi vágás volt rajta, pár ütés nyom. A nadrágjának az alját megfogta a tűz. Jézusom, csak azt ne, hogy ezek elevenen el akarták égetni!
Próbáltam közelebb osonni hozzá, de a lánc nem engedte. Csörgéssel törte meg a csendet. Jason rám is szólt.
-Na-na, nem rosszalkodunk!
-Kussolsz! –oltottam le.
-Nemsoká jön Alcott. Vele nem leszel ilyen zabos.
-Rohadtul nem érdekelsz. –vicsorogtam a pofájába, ő meg csak vigyorogva csóválta meg a fejét.
-Mindig olyan makacs voltál… most is az vagy. Pedig nem lenne semmi bajotok, ha együtt működnél. –nézett rám halványan mosolyogva.
-Azt se voltatok képesek elmondani, hogy minek vagyunk itt, szúnyogutánzatok. –vetettem oda fintorogva. Erre ő vállat vont. Sokat segített, tényleg.
Megint hangokat hallottam, így az ajtó felé kaptam a fejem. Egy vörös hajú vámpír lépett be az ajtón. Szürkészöld szeméből gyűlölet vágódott egyenesen a képembe. Hatalmas sörénye a derekát verdeste. Jó 190 lehetett a pasas és kb 2 éve lehetett vámpír. Alig volt valami hatalma.
A kezében egy hatalmas vérfarkas lógott. Richard volt, de alig élt. Tiszta seb volt. Az amúgy is rozsdabarnás bundáját vörösesre színezte a vér.
A vámpír megindult felém és ledobta mellém a vérfarkast. Nagyot nyekkent szegény. Erre odakaptam a vámpírhoz, aki egy taslit kevert le nekem. Ha a fal nem fog meg, biztos repülök legalább két métert. Miután lecsúsztam a falon forgott velem az egész világ, pont a fejemet ütöttem be. Összeszorítottam a szemem, de még így is éreztem, hogy jobbra-ballra inogok. Hallottam, hogy valaki megint közeledik, de nem hatott meg, örültem, hogy még éltem.
Mikor kinyitottam a szemem Richard már emberi alakban volt, de ugyan úgy feküdt, ahova a vörös hajú vámpír ledobta. Valami nehezen felállta, és odatántorogtam hozzá. Csak annyira inogtam, mint egy részeg, aki elindul világot látni. Pár lépés volt csak odáig az út, még is métereknek éreztem.
Mire a fiúhoz értem, már nagyjából tudtam járni és az egyensúlyom is megvolt. Orrommal megböktem a fejét, de semmi reakciót nem kaptam. Leültem mellé, és csak néztem, de semmi. Éreztem, hogy még lélegzik, de sok vért vesztett, valószínűleg elájult. A vérveszteség aljas dolog és rohadt szarul tudod magad érezni tőle.
Ekkor belépett a terembe Alcott. Szolidan volt felöltözve. Egy hosszú ujjú, egy pulcsi a nyakába kötve és egy bővebb farmer. Rövid fekete haját hátra zselézve hordta. Mikor bejött szétnézett és mikor meglátta, hogy hogy nézek rá, elmosolyodott.
-Kate kisasszony, mindig öröm magával találkozni!
-Szemétláda! – morogtam csöndesen.
-Nocsak, így kell fogadni egy rég nem látott ismerőst?
-Ezt én is kérdezhetném. –vágtam vissza.
-Sajnálom, az összes szoba pont foglalt volt. –azt hiszi jó a humora? Hát nem…
-Nyögje  ki mit akar,aztán hagyjon minket békén,a rohadt életbe! –álltam fel és léptem közelebb.
-Ejnye, nem eszik olyan forrón a kását, kedvesem. Imádjuk a vendégeket! –mutatott körbe a termen.
-Rögtön gondoltam… -vágtam unott képet.
-Csak pár kísérlet, meg információt kérek, nem sok. –aha, persze én meg most jöttem a fél ötössel, kösz.
-Miért néz mindenki kísérleti nyúlnak? –tettem fel a kérdést, azt hiszem inkább csak magamnak. A vámpír csak mosolygott. Aztán a szemembe nézett és hirtelen az ereje, mintha súlyként nehezedte rám, rögtön földhöz szegezett. Minta megpróbáltam volna kinyomni a súlyt, ami a hátamon van, úgy ellenkeztem kevés sikerrel. Alcott meg sem erőltette magát. A kisujját mozdította meg esetleg én, meg már földön vagyok, jól kezdődik.
Elindult felém, aztán, mikor elém ért leguggolt. Egy ujjal felemelte a fejem, a másikkal meg megpöckölte a légcsövem és a mellkasom, aztán elhátrált. Fogalmam sincs,hogy mit csinált és hogyan,de felpattantam és öklendezni kezdtem. Pár másodperccel később vért hánytam. Nem kaptam levegőt és ziháltam, éreztem a vér édes, de még is fémes ízét a számban.
A vámpír elégedetten mosolygott, aztán intett a Richard mellett álló vámpírnak, aki megfogta a srácot és felfektette a kínpadra. Ott kikötötte a kezét és a lábát.
-Nézzük, mennyire bírja a barátod az ezüstöt. –vigyorodott el, majd a vöröskére nézett. Az elővett egy vékony kis tőrt. Nem tudom miből volt a markolata, de biztos nem ezüstből, másképp szétégeti a kezét. Én csak mereven figyeltem.
A vámpír vékonyan megkarcolta Richard kezét, amire felszisszent. Úgy látom a „keltsük fel Richardot" akció sikerrel járt. Elkezdett mocorogni a fiú, de ég nem volt teljesen magánál. Ekkor egy elég mélyet belevágott a kezébe az a szúnyog fatty. Erre felordított és próbált szabadulni, de erősen kikötötték. A vér az alkarján keresztül kezdett lecsöpögni a földre. Mint egy kis patak, úgy folyt lefelé. A vámpír lassan beleszippantott a levegőbe és szinte mámorosan sóhajtott. Odahajolt a vérfarkas kezéhez és lassan elkezdte lenyalogatni róla a vért. A seb körül szépen letisztogatta, egy csepp vér nem maradt.
-Igor! –szólt rá Alcott. A vámpír azonnal elemelte a fejét a sebtől és lenyalogatta a maradék vért a szája körül. Richardon látszott mennyire ideges volt és mennyire fájt neki a vágás. Ez után szép heg marad.
Alcott lassan odament a vérfarkashoz és oldalra fordította a fejét. Hiába ellenkezett,nem tudott semmit csinálni a srác.
-Nem. –jelentettem ki egyelőre nyugodtan. Erre odahajolt az ütőeréhez és szimatolni kezdte, aztán lazán végignyalta. Érezte, hogy dobog a szíve.
-Ne merj hozzá érni! –szóltam rá még határozottabban, de semmit nem értem vele. Lassan megmutatta az agyarait, aztán beledöfte a várfarkasba, az meg felordított, mire én is és Lucy is nyöszörögni kezdett.
-Azonnal hagyd abba, nyomorult vérszívó! –kiabáltam, közben emberré változtam. Igor és Jason a csuklómnál fogva talpra rántottak és hiába cibáltam magam, mint a beton úgy tartottak.
-Jobban teszed, ha nyugton maradsz. –súgta oda Jason, mire a hasába könyököltem, ami nem igen hatotta meg, de nekem határozottan jobb lett a közérzetem.
Alcott elemelte véres száját Richárdtól, aki eléggé elkábult, gondolom a mocsok, már kiszívta a legtöbb vérét. Rám nézett, aztán megindult felém. Közben lenyalta a vért a szájáról és odahajolt a nyakamhoz. Velem nem lesz könnyű dolga. Kihasználtam, hogy a másik két vámpír tart, így rájuk nehezedtem, és két lábbal elrúgtam magamtól Alcottot.
-Mocsok féreg, belőlem nem iszol! –ordítottam, mire a másik kettő a falhoz csapott. Elég erősen ahhoz, hogy megint kicsit bekábuljak. A másik szélső falhoz vittek, Lucy-vel szembe. Ott kaptam két csinos kis karperecet, ami szorosan a falhoz kötött. Mire kinyitottam a szemem Alcott megint előttem volt, de most nem vacakolt, félre fordította a fejem és hiába próbáltam ellenkezni, mint a beton, úgy tartott. Éreztem, hogy belém döfi az agyarait. Puhán hatoltak be a bőrömbe a hegyes kis fogacskák. Kicsit égető érzés volt.
Teljes testével a falhoz szorított, de addig vonaglottam, míg valami nehezen le nem vakartam magamról. Koránt sem szívott belőlem annyit, mint Richardból. Mikor hátrébb ment finoman lenyalta a vért a szájáról és elmosolyodott.
-Kegyed igen ízletes, ha szabad megjegyeznem. –hajlott meg előttem enyhén.
-Takarodj, te rohadt vérszopó! –kezdtem el tépni a láncokat kevés sikerrel. Fáradt voltam és gyenge, emellé még egy csomó vért kiszívtak belőlem.
-Ahogy parancsolja. A következő éjszaka még jobbat mulatunk. –biccentett felém és kivonult a díszes társaságával. Eleinte nem értettem, aztán leesett, hogy lassan hajnalodik, s mikor kinéztem az ablakon be is igazolódott az elméletem. Most legalább van egy kis pihenőnk.
Sóhajtva nekidőltem a falnak és a nyakamra tettem a kezem. Lüktetett és fájt, ahol agyaras barátunk megkóstolt.
Lucy és Richard még mindig eszméletlenek voltak. Jó kis nappal elé nézünk.