Lementünk Richarddal sétálni a parkba. Közben elkezdett hullani a hó. Ahogy haladtunk előre, egyre nagyobb pelyhekben és egyre hevesebben. Igaz, én szeretem a havat, szóval engem nem zavart.
Elmesélte, hogy hogy lett alfa. Nem nagy történet. Ebbe a falkába született, majd felverekedte magát. Nos, az én sztorim kicsit másabb volt, hogy hogyan is lettem én farkas. Jó volt vele beszélgetni. Lucy-n kívül nem igazán beszélgetek mással.
Egyszer csak csendben maradtunk, és úgy mentünk tovább. Lassan halvány fehér lepel kezdte befedni a park pázsitját. Behunytam a szemem és pár méteren keresztül így mentem előre. Jó érzés volt a hóban sétálgatni.
-Szereted a havat? – törte meg a csendet Richard.
-Ühüm. –válaszoltam, majd kinyitottam a szemem- Ilyenkor valahogy kellemes érzés fog el.
-Mi, a falkával van, hogy egy egész éjjelt kint töltünk a hóba. –mondta mosolyogva. Egy egész falka vérfarkas játszik a hóban, mint a kölyökkutyák, utána meg lazán neki esnek más torkának. Ez is érdekes, de valahol, mélyen mindenkiben rejtőzik a gyerek. Csak mosolyogtam a gondolatmenetem után, majd megint csendben mentünk tovább. Tulajdon képp, hogy jött, hogy jöjjünk el sétálni? A 10 dolláros kérdés. Mivel még én sem tudom…
-Nem szeretnél csatlakozni a falkához? –nézett rám. Hirtelen én is odakaptam a tekintetem. Gyönyörű szeme volt.
-Most… meghívtál a falkádba? –néztem rá meredten.
-Mi a gond vele? Hisz magányos farkas vagy, nem? –milyen irónikus.
-De én alakváltó vagyok, nem vérfarkas. Na, meg veszélyes bárkire nézve. Nem fogom veszélybe sodorni a falkádat, sem másokat. Elég nekem a magam baja. –hirtelen a járdára kaptam a tekintetem, mintha valami marha érdekes lenne, ott- Meg téged sem akarlak veszélybe sodorni, nem értem miért jöttél megint utánam. –fejeztem be a mondandóm, és mentem tovább.
-A falka meg tudja védeni magát, ahogy én is. –felemelte a kezét,nehogy közbeszóljak- Tudom,hogy te is meg tudod magad védeni. De én nem is ezért hívtalak meg. Hanem, mert farkas vagy. Gondoltam, ha lenne kedved, csatlakozhatnál… -nézett most már ő is előre.
-Nos, köszönöm a meghívást, de szerintem a falka sem örülne neki, ha oda pofátlankodnék. Meg, elvagyok én egyedül is.
-Én vagyok az alfa. Én döntök a felől, hogy ki jöhet a falkába és ki nem. A legfőbb célom, hogy egy erős és egységes falkát hozzak létre, és ha kell, befogadni azokat, akik segítségre szorulnak.
-És én lennék a segítségre szoruló? –poénkodtam.
-Te inkább az egyik legerősebb falka tag lennél. –mosolyodott el.
-Ne hízelegj.
-Nem azt teszem. Tényleg. Te lennél a legerősebb a szukák közül. Meg jó néhány hímet is magad mögé utasítanál.
-Mintha célzást éreztem volna a hangodban.
-Mire? –kérdezett rá teljes meglepődéssel. Nem veszem be.
-Azt, hogy csatlakozzak hozzátok, és legyek alfanőstény.
-Én ilyet nem mondtam! –tiltakozott.
-De gondoltad. –vetettem ellen.
-Sok mindent gondolok. –annyiban hagytam a dolgot.
-Majd még átgondolom, ha ez megnyugtatja a lelki világod. –válaszoltam végül.
-Tökéletesen. –mosolyodott el. Valamit tervezett, és ez nem tetszett.
Ahogy szétnéztem, alig volt egy-két ember az utcán. A legtöbben a hó miatt, szerintem elvonultak. Én ennek csak örülni tudtam. Szeretek így sétálgatni az utcán.
Ahogy sétálgattunk egy olyan fa alatt haladtunk el, ahol már az ág kicsit maghajolt a hó súlya alatt, ami ráhullott. Persze, pont a fejemen, meg a kabátomba landolt az összes hó, ami az ágon volt.
-Ááá, hideg! –kiáltottam fel hirtelen, majd a nyakamhoz kaptam. Elkezdtem kilapátolni a nyakamból a havat, közbe meg bosszankodtam. Richard csak röhögött.
-Mindjárt kapsz te is! –kiabáltam rá.
-Várj, segítek. –jött közelebb, még mindig nevetve. A kabátomról seperte le a havat. Mikor a nyakamhoz ért, hirtelen megdermedtem. Kellemesen meleg volt a keze. Mikor észhez tértem, előrébb léptem.
-Öhm… kösz. –motyogtam, majd a fejemről is lesepertem a havat. Hirtelen nagy szél támadt körülöttünk. Az arcomba fújta a havat, meg a hajam. Valahogy nem szokványos szél volt. Mikor végre láttam is valamit, a szél eltűnt, de éreztem valamit. Beleszimatoltam a levegőbe.
-Vámpír… -motyogtam, szinte hangtalanul. Pécézni kezdtem a terepet, és meg is találtam a vendégünket. Megvetettem a lábam. Felettünk ült a fa egyik ágán és vigyorgott. Ránézett Richardra, majd láttam, hogy felé fordul. Abban a pillanatban ellöktem Richardot, és éreztem, hogy hirtelen a betonon koppan a fejem. A vámpír a földhöz szegezett. Még a pisztolyom sem tudtam elővenni, mert korlátozva volt a kezem.
-Megvagy… -vigyorgott a képembe, majd közeledett a nyakamhoz. Próbáltam kiszabadulni a szorításából, de nem sikerült. Csak morogtam rá, mire ő elfordította a fejem. Elég erős volt, nem igen tudtam ellenkezni. Mikor már majdnem éreztem a nyakamon a leheletét, hirtelen valami morogva leszedte rólam a vámpírt. Abban a pillanatban talpra vergődtem, és láttam, hogy egy hatalmas barnás fekete farkas állt rajta, és vicsorgott a képébe. A vámpír csak sziszegett rá. így már nem volt nagymenő, hogy egy pár éles agyarral nézett farkasszemet. No, meg egy vérfarkassal.
Oda battyogtam, majd a pisztolyt a fejére irányítottam.
-Egy okot mondj, hogy miért ne lőjem szét, most azonnal azt a rohadt fejed.
-Mert fontos infót hoztam.
-Miről?
-Majd, csak akkor, ha lemászik rólam ez a dög!
-Rossz válasz. –ingattam meg a fejem- Richard? –néztem a farkasra, majd az, a penge éles fogait a vámpír nyaka köré fogta. Épp csak annyira, hogy érezze, ott vannak a tőrszerű fogak és csak egy kis harapás és vége a dalnak.
-Még egyszer megkérdezem. Miről szeretnél nekem dalolni? –a vámpír ugyan próbált elhúzódni a farkastól, kevés sikerrel, de csak nem akaródzott kimondani neki- Két másodperced van, még a rajtad lévő vérfarkas át nem harapja a gégéd. –tudattam vele a tényt, mivel tudom, hogy a srác megtenné.
-Alcott küldött. –erre egy hangyányit kerekebb lett a szemem.
-Miért? –szegeztem neki lendületből a kérdést.
-Lucy Morgam nálunk van. –na, erre elég rendesen kiakadtam. Megnyikkanni se tudtam. –Alcott alkudni akar.
-És ehhez mi a frászért kellett elrabolni a barátnőm? –förmedtem rá idegesen- Ha bármi baja esik, én kiirtom az egész vámpír fajt a városból! –kezdtem el dühöngeni.
-Csak finoman. Most már elengedtek? –nézett rám valami nehezen. Csak néztem rá és teljes hidegvérrel döntöttem.
-Harapd át a torkát! –szóltam rá Richardra, aki abban a pillanatban kettéharapta a vérszívó nyakát. Vér fröccsent ki az ütőeréből, majd elkezdett hörögni és rángatózni. Ezután egyszerűen csak elporhadt, amit ugyan olyan szél vitt el, ahogy megjelent. A farkas odajött hozzám, és megrázta magát. Én csak elfordultam tőle és léptem pár lépést előre. Ökölbe szorítottam a kezem.
-Ezt nem ússzák meg vérontás nélkül. –motyogtam. Hallottam, hogy Richard mögém lép, immár emberi alakban. A kezét a vállamra tette.
-Köszönöm. –válaszképp csak bólintottam. Szerintem tudta, hogy eléggé ki vagyok. Mondtam neki, hogy mit jelent számomra Lucy. Többet, mint barát, sokkal többet.
Megfordultam és belenéztem Richard smaragd szemeibe. Sajnálatot tükröztek elsősorban. Elfordítottam a fejem. A srác csak közelebb jött egy fél lépést és átölelt. Meglepődtem, hirtelen mozdulni sem tudtam. Kellemes meleg és bizsergés futott végig az egész testemen. Legszívesebben ellöktem volna magamtól, vagy elszaladtam volna, de nem. Átöleltem, és a mellkasára tettem a fejem. Hallgattam, ahogy ver a szíve és ez kicsit megnyugtatott.
-Kihozzuk onnan. –mondta. Szinte láttam, ahogy mosolyog. Most nem akartam megvitatni azt, hogy többes számban beszélt. Csak bólintottam egyet.  Most, majdnem életemben először jól esett egy ölelés. Ki akartam élvezni ezt a pár pillanatot, amíg tart. Lucy-nek nem lesz baja. Erről én fogok gondoskodni! Richard pedig nem jön velem. Nem akarom, hogy legyilkolja magát, csak mert ezzel az egy vámpírral szerencséje volt. Ott viszont egy csomó lesz.