Lassan otthon voltunk. Kb fél órás kocsikázás után le is parkolt Lucy a ház előtt. Sóhajtottam, aztán kiszálltam a kocsiból.
-Köszi, hogy hazahoztál. Gyere fel és elmondok mindent. –néztem rá majd elindultam felfelé a lépcsőn. A barátnőm csak bólintott és elindult utánam. Valami nehezen előkapartam a kulcsaim és kinyitottam a lépcsőház ajtaját, aztán megindultunk felfelé a lépcsőn. Csak csendben sétáltunk egymás mellett. Elég kihalt volt ház, na, sebaj.
Beleraktam a zárba a kulcsot és elfordítottam, de csak kattant, nem fordult sehova. Egy pillanatig meglepetten néztem a zárat, aztán előkaptam a pisztolyom és a falnak vetettem a hátam. Lucy szintén így tett. Kicsaptam az ajtót és rászegeztem a pisztolyt a semmire. Habár az ajtó mögött senki nem volt, a házam úgy fel volt túrva, mint annak a rendje. Szerintem a legutolsó porcicát is elmozdították a helyéről. Hirtelen Lucy állt mögém és kukucskált be a lakásomba.
-Vendéged volt? –kérdezte, miközben a szobát mérte fel.  
-Nem, biztos átjött a szomszéd néni rendet tenni… -eresztettem le a pisztolyt, aztán megindultam befelé. Nem voltam elég óvatos, viszont nem éreztem, hogy még itt lenne valaki.
-Biztos kereste a fél kiló cukrot, amit kölcsön adtál neki. –nézett rám sunyin, majd bejött utánam.
-Te már hallottál kommandós nagyiról? –vetettem oda, miközben szobáról szobára jártam, hogy felületesen átnézzem hiányzik-e valamim.
-A mai világban ne csodálkozz semmin. –jelentette ki Lucy, majd elkezdett pakolni- Elvittek valamit?
-Ránézésre nem. –ingattam meg a fejem, majd én is elkezdtem pakolni. Nagyszerű. Még a szekrényem is ki lett pakolva. Nincs sok göncöm, de az, ami volt, mind a padlón hevert. Volt a hálószobába, a nappaliba, mindenhol. Ezt nem kis munka lesz összepakolni.
-Mikor feljöttél a kulcsért, minden úgy volt, ahogy eddig? –kérdeztem Lucy-t, aki a nappaliba pakolászott. Én a konyhát tettem rendbe.
-Akkor szóltam volna. De semmi nem volt. Még az ajtó is zárva volt. –jelentette ki, miközben a kanapéról szedte le a cuccokat és vitte be a hálószobámba. Én lassacskán végeztem a konyhával, így áttértem a nappalira, hogy segítsek Lucynek. Illetve ő segített nekem.
-Egy óra alatt hogy lehet egy ilyen kicsi lakást ennyire szétrámolni? –szedegettem össze a ruháim. A barátnőm csak a fejét ingatta. Mikor már kb megvolt az előtér meg a konyha sóhajtottam és feladtam a dolgot.
-Üljünk le és elmondom mi volt. –javasoltam.
-Rendben. –értett egyet Lucy. Bementünk a konyhába és előkapartam a régi teafőzőm. Előkaptam pár filtert, miközben forró vizet engedtem a kancsóba, aztán odatettem, had főjön ki. Finom citromos tea! Ilyenkor este szeretek teázni. Szigorúan csak citromos teát, kevés cukorral. Még jó, hogy Lucy is így szereti.
Mikor kifőtt a tea kiöntöttem két bögrébe és az egyiket odatettem a barátnőm elé. Ő csak bólintott, majd belekortyolt. Leültem vele szemben és követtem a példáját. Finomra sikerült. Áh, nagyon jó vagyok!
-Na, szóval mi történt veled? –nézett fel a bögréből. Sóhajtottam. Aztán elmeséltem neki, hogy mi történt drága Williem barátunknál. Utána elmondtam azt is, hogy hogy kerültem Richardhoz és hogy ki is ő, meg egyebek. Tudom, hogy szadizni fog, érzem! Csak mosolygott a végén, mikor befejeztem a mondandóm.
-Hát...ennyi,de túlélem. –vontam vállat és ittam pár kortyot a meleg teából.
-És volt ott valami más is Richardnál? –nézett rám sunyi vigyorral. Mondtam! Éreztem! Sütött a szeméből a szadizmus!
-Lucy Morgam, ezt hagyd abba. –szóltam rá a lehető legkomolyabb arckifejezésemet villantva felé. Szerintetek érdekelte? Naná, hogy nem.
-Mit? Csak kérdeztem valamit. –kortyolt bele elégedetten a teájába- Amúgy is kéne neked valaki, valld be.
-Nekem? Minek? Boksz zsáknak? Ha kell, veszek egyet. –néztem a tea gőzét, azon túl pedig Lucy-t.
-Kate, nézz már rá. Jól néz ki és még kedves is. Képzeld csak el.  Aranybarna fürtök, kellemesen barna bőr, izmolt mellkas… -kezdte el megint a hülyeségeit. Én csak a teámat néztem.
-Megvagy! –szólt rám.
-Mi? –kaptam fel a fejem.
-Mibe fogadunk, hogy rajta gondolkoztál? –a rohadt életbe! Lucy mindig is értett, hogyan terelje el az ember figyelmét erre-arra. Csak összevontam a szemöldököm.
-Nem. –jelentettem ki határozottan, mire ő csak nevetett.
-Bejön Richard, mi? –szekált tovább barátnőm.
-Hagyj békén, nem. Jól néz ki, és akkor mi van? Beesik az eső?
-Tagadd Kate, tagadd. –nem azt csináltam? De mit kéne tagadnom? Semmit!- Na, jó, szerintem én magadra hagylak. Már 11 is elmúlt, szóval le kéne feküdnöd. –csak bólintottam és letettem a bögrém. Megindultunk az ajtó felé.
-Köszi, jó éjt! –búcsúztam el Lucy-től.
-Nincs mit. Jó éjt! –köszönt el ő is, majd tett pár lépést, de megállt és hátra nézett- Álmodj a lovagoddal. –kuncogott és ment tovább. Csak lássam meg még egyszer, megverem! Csak ilyen későn már nem akartam ordibálni.
Becsuktam az ajtót, bezártam és mentem a fürdőbe. Még a fürdőszobám is katasztrofálisan nézett ki. De ez most nem tudott érdekelni, csak le akartam fürödni, aztán lefeküdni.
Beálltam a zuhany alá. Kellemesen simogatta a bőröm a meleg víz. Jól esett végre tisztának lenni. A sebeim szinte már teljesen begyógyultak. Csak egy-két karcolás látszott még. Például a nyakamon egy vékonyka kis seb, mivel ott a bőr is vékonyabb, de holnapra már semmi nem fog látszani belőle.
Mikor kész voltam, belebújtam egy extra nagyméretű pólóba és bezuhantam az ágyamba. Nem érdekelt semmi, csak aludni akartam. Már fél 12 volt. Becsuktam a szemem és szinte rögtön elaludtam.
Arra keltem, hogy valaki csenget. Nyöszörögve emeltem fel a fejem, hogy megnézzem mennyi az idő. Mikor valami nehezen sikerült kivennem az időt, eltelt pár perc, de sikerült. 7:02 volt. Máskor ilyenkor még szunyálok, na, mindegy. Valami nehezen kimásztam az ágyból és odasétáltam az ajtóhoz, hogy kinyissam. Nem feltételeztem, hogy bárki olyan állna mögötte, aki ki akar nyírni, szóval csak lazán kinyitottam, de a látvány egyből felébresztett. Nem igazán tudtam mit kinyögni, viszont éber voltam, de elég rendesen.
-R… Richard, mit keresel itt? –nyögtem ki valami nehezen.
-Jó reggelt. Látom most másztál ki az ágyból. Felébresztettelek?
-Ja… -néztem rá kicsit szúrósan.
-Pedig nincs olyan korán. Hogy vagy? Gondoltam eljövök megnézni, hogy vagy. –nincs korán? Eszénél van ez?
-Honnan tudod hol lakom? –szegeztem neki lendületből a kérdést.
-Kitaláltam. –vont vállat.
-Higgyem is el?
-Ha nem akarod nem muszáj. –kedves, megengedi. Csak néztem rá, ő meg rám. Kiolvastam a szeméből, így sóhajtottam.
-Gyere be… -álltam arrébb az ajtóból, ő pedig mosolyogva bejött, de nem jutott sokáig a kupitól.
-Valakivel látom elvoltál este… -hagyott alább a jókedve.
-Mire hazaértem ennél kétszer rosszabbul nézett ki. Lucy segített rendet tenni. –vontam vállat- Kérsz kávét? –indultam el a konyha felé.
-Elfogadom. –hallottam a választ és hogy jön utánam, majd leült a kis asztalhoz.
Mikor kifőtt a kávé elővettem két bögrét. A tegnapiak is ott voltak a mosogató kagylóba. Na, majd elmosom őket. Fogalmam sincs mikor, de majd… Odatettem elé a kávét és én is leültem. Együtt kávézgattunk reggel, nagyszerű. De továbbra sem értem miért van itt ilyen korán reggel. Csak szürcsölgettem a kávém és elmélkedtem, meg próbáltam felkelni. Nem igazán voltam magamnál, attól függetlenül, hogy ez a vadállat itt előttem felébresztett. Esküszöm, van olyan szadista, mint Lucy! Én kinézem belőle.