Kezdtem ébredezni. Éreztem, hogy a nyakam, a csuklóm, a vállam és a bokám is kötés szorítja. Próbáltam mocorogni és rájöttem, hogy egy ágyban vagyok. Csak éppen meztelenül… épp csak egy bugyi volt rajtam. Ez komoly? Na, ne… Kinyitottam a szemem és a fehér plafont láttam. Ismét emberi alakban voltam. Elfordítottam a fejem és egy srácot láttam egy széken ülni, nem messze az ágytól, ahol feküdtem. Becsuktam a szemem, majd magamhoz szorítottam a takarót és valami nehezen felültem, bár a kezem remegett.
Nyöszörögve csóváltam meg a fejem, majd felpillantottam és szétnéztem. Nem volt nagyszoba. A falakat szürkésre mázolták, ám furcsa mód a plafont fehéren hagyták. Egy arany csík futott végig a fal felénél, díszként. Odébb volt egy asztal két fotellal. Az ágy két oldalán kis fa éjjeliszekrények hevertek. Pár képpel díszítették még ki a szobát. Az egyiken, majdnem velem szemben egy havas táj volt lefestve.  A jobb oldalon egy őzcsordát békésen legelésző kép függött. Jobb oldalon pedig fogalmam sincs, volt-e valami, mert egy pasi eltakarta a fal nagy részét. Sötétbarna haja könnyeden hevert széles vállán. Egy nagyméretű sötétzöld póló volt rajta, meg egy laza szürke nadrág. Gyönyörű smaragd zöld szemei voltak. Valami furcsa képet vághattam, mert halványan elmosolyodott.
-Elsőnek hol vagyok és ki vagy? –szegeztem hozzá a kérdést.
-Jó reggelt Csipkerózsika. Látom nem ébredtél valami vidáman. Richard Griffin vagyok, a vérfarkasok alfája. És egyébként egy földalatti rejtekhelyen vagy. –elnéztem neki a „Csipkerózsika" kifejezést.
-Aha, nagyszerű. És hogy kerültem ide?
-Gondolom elhoztunk.
-Az addig stimt… -néztem rá unottan, mire ő elmosolyodott.
-Volt ott pár falkatag, akit Williem elrabolt. Őket próbáltuk kiszabadítani, csak beléd botlottunk.
-Oké, de miért vagyok meztelen?! –néztem rá igen szúrósan.
-Hé, hé, ne engem vádolj! –tett maga elé a kezét mentegetőzően – Az egyik falkatag nővér egy korházban. Ő látta el a sebeid. Ehhez pedig le kellett venni a ruháid. –így sem tetszett a sztori.
-Hol vannak a fegyvereim?
-A szekrényben a ruháiddal. –mutatott maga mögé. Mikor mögé néztem, tényleg ott volt egy szekrény. Bólintottam és néztem rá. Jó képű volt. Ahogy lélegzett, látszott a póló alatt magas, izmos mellkasa. Nem volt túl kigyúrt, csak pont jó. Elfordítottam a fejem és néztem a bekötözött kezem aztán vettem egy mély levegőt és ismét felé fordultam. Csillogott a szeme.
-Nem mennél ki, hogy felöltözzek? –kérdeztem kicsit durván.
-Ha muszáj. –a szemem szikrákat vethetett, mert nagyon gyorsan felpattant- Már megyek is! –intett, azzal kiment. Egy ideig néztem utána, aztán megcsóváltam a fejem. Magamhoz szorítottam a takarót és kievickéltem az ágyból. Elkezdtem a szekrény felé sétálni, de összegabalyodott a lábam és pofára estem. Hogy az a…
-Minden rendben? –kopogott be Richard.
-Ja… -válaszoltam unottam, majd feltápászkodtam.
-Bemenjek segíteni?
-Ne! –néztem idegesen az ajtóra. Ekkor elhallgatott. Tovább evickéltem a szekrény felé, aztán sikeresen elértem. Juhé! Megfogtam a ruháim és a fegyvereim, majd visszabotorkáltam az ágyig. Oda letettem mindent. Kicsit elkezdtem szédülni, de nem törődtem vele. Gyorsan felöltöztem, aztán felcsatoltam a kés és a stukker tokját is. Sokkal jobb érzés volt, hogy fel voltam fegyverkezve. Felkaptam a pulcsim és kicsit ingadozva, de megindultam kifelé. Mikor kiléptem Richard az ajtó mellett támasztotta a falat. A kezét összefonta a mellkasa előtt.
-Nos, köszönöm a vendéglátást, meg egyebek, de megyek.
-A doki még azt mondta maradnod kéne. Ha rosszabbul lennél, akkor fel is dobhatod a talpad.
-Nagylány vagyok, tudok vigyázni magamra. –jelentettem ki, majd elindultam a folyósón, amit hangulatos fáklyák világítottak meg.
-Szerintem imbolyogsz. –lökte el magát a faltól és indult meg utánam.
-Az nem számít. Csak vezess ki innen. –álltam meg és néztem rá hátra.
-Fehérnek tűnsz. Talán a hajad miatt is. –nézett végig rajtam.
-Mert mi van a hajammal? –szegeztem rá unott tekintetem.
-Fehér. –jelentette ki halál nyugodtan, mintha ez természetes lenne.
-Mivan?! –dülledt ki a szemem, majd előre húztam a hajam. –Na, ne! Basszus, most komolyan Hófehérke lettem? –csaptam a homlokomra. Tényleg fehér volt a hajam.
-Hófehérkét előbb –utóbb elveszi egy herceg. –vigyorgott Richard.
-Pofa be, vagy rohadt nagy szarba leszel két percen belül! –ordítottam rá. Ideges voltam és szédültem. Megfordultam és mélyeket lélegeztem. Becsuktam a szemem, de még jobban szédültem. Éreztem, hogy remeg a térdem. Ahj, nehogy már összeessek. Megpróbáltam elindulni, de nem volt jó ötlet. Kibillentem az egyensúlyomból és elkezdtem félig meddig hátra felé borulni. Vártam, hogy mikor terülök el a földön, de nem éreztem semmi fájdalmat.
Richard az egyik kezével megtámasztotta a hátam, a másik kezével pedig a vállamnál tartott. Nem szeretem, ha segítenek, igaz most kapóra jött, de akkor se.
-Mondtam, hogy nem vagy jól.
-Nem érdekel. –ráztam meg a fejem és felálltam valami nehezen. – Nem tarthatsz itt.
-Nem, de ha elmész, és megint elájulsz, mi lesz?
-Előbb-utóbb felébredek.
-És ha nem?
-Akkor nem! –megint kezdtem dühös lenni. Megcsóválta a fejét.
-Legalább estig maradj itt. Ha addig nem lesz bajod, akkor elmehetsz. Na? –nézett rám, majdnem esdeklően. Nem értem miért akarja ennyire, hogy itt maradjak. De jobban átgondolva, nem tervezem, hogy meghalok. Ha ez a szar, amit beadtak ennyi bajt okozott plusz még a hajam is fehér lett, akkor fogalmam sincs mire képes még. Sóhajtottam.
-Jó.. –böktem ki, de nem szívesen. Elindultam vissza, a szoba felé. Odanyújtotta a kezét, hátha segítségre szorulok. Nem törődtem vele, csak mentem vissza. Mikor beértem a szobába leültem az ágyra és megfogtam a fejem. Richard leült mellém.
-Ha valamid fáj, vagy ilyenek, szólj.
-Meg vagyok egyedül is. Eddig is egyedül csináltam mindent és még élek. Ezt is megoldom. – erre kaptam egy fejcsóválást.
-A farkas falkában él. Nem magányos, hanem csorda állat.
-Tudom. Ne oktass ki, farkas vagyok. Félig. –tettem hozzá –Ha pedig meg akarsz hívni a falkába, kihagyom. Eddig is jól elvoltam egymagam. Gondolom, amúgy sem örül az alfa nőstény, hogy körülöttem lebzselsz. –ez úgy hangzott mintha féltékeny lennék. Ciki.
-Nincs párom, ha erre gondolsz. De valóban volt célzásom arra, hogy meghívlak a falkába. Nem erőszak a disznótor. –vont vállat, majd felállt. –Miest megjön Margaret, beküldöm, hogy vizsgáljon meg. –nézett rám, majd kiment. Rosszat mondtam? Ez van. Ilyen vagyok… Hátradőltem az ágyon és elkezdtem nézni a plafont. A gondolkodás ártalmas. De most nem volt jobb dolgom.