Megint kezdtem ébredezni. Igaz, most hamarabb tértem magamhoz és nem fájt mindenem. A nyakamnál lévő seb égett és mart. Ólom. Mikor elkezdtem volna mozogni, éreztem, hogy ismét ki lettem kötve. Ezúttal egy baromi vastag kötéllel. Alig bírtam mozogni. Ahogy mozgattam a fejem, éreztem, hogy megint szájkosár van rajtam. Willy miért nem a saját erejével küzdött? Stukkert használ. A vámpíroknak is vannak mágikus gépességeik. Minden vámpír birtokolja az egyik elemet.
Kinyitottam a szemem. Csodák csodájára Willy bámult a képembe, mire vicsorogni kezdtem.
-Hát felébredt. Igen csinos darab. –forgatta a kezében a Berettát. Basszus, a saját fegyveremmel lőtt ki! A rohadt életbe.
-Miért nem a saját erejét használta? –kezdtem motyogni.
-Épp ezért kísérletezünk. Némi erőhiányban szenvedek. –vallotta be. Elkezdtem mozgolódni, amennyire bírtam, de éreztem, hogy a vállamból egy cső áll ki.
-Ez most lehet kicsit fájni fog. - nézett le rám vigyorogva, majd odébb ment. Nem akartam megtudni miről beszél, de attól félek, megtudom. Hirtelen égni kezdett a vállam, ahova a csövet vezették. Valamit belém fecskendeztek, ami rohadtul fájt. Elkezdtem ordítani. Hirtelen úgy éreztem, mintha a bőröm szét akarna rajtam szakadni. Fájt a szám, éreztem, ahogy a fogaim és az állkapcsom megnyúlik. Az egész testem, a csontjaim.
A kötelek szakadozni kezdtek. Éreztem, hogy feszülnek és, hogy lassanként pattannak el. A szájkosaram szíja már el is szakadt. Egyedül a vaskos kötelek tartottak a fém asztalhoz szegezve. Hirtelen még valami mást is elkezdtek belenyomni a csőbe. Áramlott bennem az energia, meg amit beadtak. Ismét elkezdtem ordítani. Feltételezem rettentő jól szórakozott mindenki rajtam kívül. Rettenetesen fájt mindenem.
Mikor már leállt az egész folyamat, megdermedtem. Az izmaim lemerevedtek, én pedig csak feküdtem a hűvös asztalon. Lélegezni is elfelejtettem. Mikor lépteket hallottam magam felé kinyitottam a szemem. Elkezdtem kapálózni és éreztem, ahogy a kötelek rám szorulnak. Ahogy megfeszítettem a testem, elkezdtek pattogzani a kötelek. Mikor megpróbáltam felevickélni magam állásba, egyszerre szakadt szét az összes kötél.
Ziháltam, alig kaptam levegőt. Valami zöldes trutyit öklendeztem fel vérrel együtt. Mikor felálltam, az erőlködéstől újra elkezdett vérezni a nyakam. Bár épp csak szivárgott belőle a vér. Újra tanultam lélegezni. Mindenki csak állt körülöttem. Megráztam magam és vércseppek hulltak szét minden felé. Meg némi trutymó.  Tettem előre egy lépést és éppen, hogy állva tudtam maradni. Imbolyogtam, szédültem, de mégis dúlt bennem az energia.
Az egyik köpenyes férfi, aki segített Ronnak, elindult felém. Lassan odafordítottam a tekintetem. Nyitott szájjal elkezdtem vicsorogni. Felhúztam az ínyem, és villogtattam az agyaraimat, morgással társítva. Teljesen felé fordultam és támadó pozícióba helyezkedtem el, ekkor megállt és csak nézett. Én tovább morogtam. Csak jöjjön közelebb. Nem bánt a farkas, csak megkóstol. Tett még két lassú lépést felém. Kicsit lelapultam, hogy lendületet vegyek, majd ráugrottam a mellkasára és feldöntöttem. Elkezdett ordibálni, ekkor átharaptam a torkát. Gyönyörű vörös vér spriccelt ki belőle.
Az ordítás elhalkult én pedig elkezdtem tépni a nyakát. Egy szakítással kitéptem a gégéjét és odébb dobtam. A nyakából csak némi hús maradt és a gerince. Fehéren villant meg a sok vörös, szinte már fekete vérben. Kész tócsa volt alattunk.
Lassan felemeltem a fejem és Willy-ék felé fordítottam. A pofám tiszta vér volt. Szép fehér bundám a legtöbb helyen vörös volt. Borostyán színű szemem villogott a sötétben, akár egy macskáé. Lassan leszálltam az alattam lévő testről és elindultam a vámpír felé. A stukkerem letette a késem mellé egy asztalra. Gondolom a keresztem is ott volt. Nem fogom itt hagyni a cuccaim, arra mérget vehet.
Ron hirtelen elkezdett a mögötte lévő ajtó felé rohanni. Utána iramodtam, de Willy előrenyújtotta a kezét. Éreztem az energiáját. Hirtelen egy tűzkör jelent meg körülöttem. Nem tudtam tovább menni, leblokkoltam. Nem a tűz miatt, hanem a vámpír erejétől. Próbáltam előre lépni, de nem ment. Csak morogtam és a fogaim villogtattam.
-Az erőfitogtatás mit sem ér. –nézett rám olyan tekintettel, mintha egy csettintéssel meg tudna ölni. Ha azt talán nem is, de el tudja érni, hogy földön csússzak előtte. Vagy nem.
-Majd meglátjuk, mikor a maga torkát szaggatom. - a szeme hirtelen elkezdett világítani a sötétben. Barna szeme vérvörösen izzott. A tűzgyűrű, amit körém húzott, hirtelen még nagyobb lánggal égett. Egy motívum kezdett el kígyózni benne. Csak az volt a gond, hogy én is a körben álltam. Ahonnan tudtam odébb léptem, de volt, hogy megkapott a tűz. Fájt, de nem reagáltam rá. Túl sok volt az adrenalin.
Willy ökölbe zárta a felém tartott kezét és a kör, mintha csak a nyakam körül lett volna, elkezdett fojtogatni. Fuldokoltam. Ismét vért köhögtem fel. Ahol a tüzet érte a vér, ott szinte parázslott. Sose láttam még ilyet.
A lábam elkezdett remegni. Éreztem, hogy nem bírja el a súlyom. Összerogytam, de nem feküdtem el oldalra. Még képes és kinyír.
-Nem küzdhet ellenem. –nézett rám izzó szemeivel. Lobogott benne a tűz, akárcsak az enyémben. Elkezdtem mutogatni a fogaim. Valami nehezen erőt vettem magamon és remegve, de felálltam. Nem álltam biztosan a lábamon, de álltam. Erre kicsit meglepett képet vágott a vámpír. Éreztem, hogy energia löket süvít el mellettem, de álltam a sarat.
Hirtelen valami robbant, egy másik teremben. Csaholó hangokat hallottam, verekedést. Willy figyelme nem terelődött el, ellenben az enyémmel. Hirtelen egy lángcsóva ütött mellkason, amitől hátrahőköltem. Fájt, égetett, de olyan volt, mint egy ököl. Egy hatalmas ököl, ami pofon vág.
Ismét vért öklendeztem fel. A mellkasom szinte már tiszta vér volt. Szédültem, de nagyon. Szaporán és gyorsan vettem a levegőt. Ha nem tudom lelassítani a légzésem, elájulok. A tűz melege miatt még szaporábban próbáltam volna venni a levegőt. Éreztem, hogy tántorgok, de még álltam. Látni már nem láttam semmit, csak csillagokat. Nagyon kiütött ez a szer. Hallani sem hallottam semmit, csak álltam a tűzgyűrű közepén és ziháltam. Amit nagyon tompán hallottam, az az volt, hogy valami betöri az ajtót. A tűz, ahogy jött, úgy eltűnt, s hűlt helye maradt csak meg. Nem bírtam tovább, elestem. Annyit még érzékeltem, hogy felém tart valaki, de mozdulni sem bírtam. Egy napra kicsit sok volt ez az ájuldozás…