Fekete Rózsa
      16.Fejezet:Teliholdi áldozat
  Vártunk a parton,a fiú még mindig eszméletlen volt...Gina aggódva,értetlenül és ezzel együtt megbánóan nézett maga elé...Odafordultam hozzá.
-Neaggódj,jobban lesz,nem most lyukasztják ki először...-vigyorogtam.Blake mintha ezt akarta volna nyomatékosítani,nyöszörögve megmozdult.Kinyitotta azokat a nagy barna szemeit,és ránk nézett...A gót lány ijedten elfordult,Blake meg félrehúzott szájjal ránézett,majd megpróbált felülni...én csak visszalöktem a földre...
-Wah!-kiáltott hátraesés közben a fiú.
-Maradj veszteg egy percig légyszives!-néztem rá szigorúan.Még csak az hiányzik,most elkezdjen tartani egy fél szónoklatot...a mellettem térdepelő lány még mindig szomorúan nézett maga elé.Vállára tettem a kezem,mire felém fordult és rámnézett.
-Látod,jól van...-mosolyogtam.Blake megint fel akart ülni,magyarázni egy sort,de megint visszalöktem a földre...ezt nem hiszem el,hogy nem marad veszteg.-Talán túlzottan is...-pillantottam unottan a fiúra.Felnéztem az égre,már feljött a Hold és csillag barátai.Holnap telihold...Elbambultam és a vérfarkas srácnak sikerült felülnie.Már mozdultam,hogy visszalököm,maradjom már nyugton,de mielőtt meglökhettem volna megfogta a kezem,és rám nézett,mintha azt akarná,hogy most azonnal menjek el...
-Jólvan na!-fordultam el durcásan,majd felálltam,és mosolyogva a Dhampir lányhoz fordultam,jelezve,hogy "ügyesen"...Gina ritkán szeret valakit,de akkor őszintén...
  A nem is olyan korai nap sugarai kezdtek idegesíteni...Úgy 11 körül volt az idő,és még mindenki aludt a szobában...éppcsak hogy beszűrődtek a függöny mellett a fényes nyalábok,de még az álmomban is benne voltak...Hallottam valami motoszkálást,de nem foglalkoztam vele...Hírtelen azt hallottam,hogy a függöny akasztónak a kocsijai gördülnek.
-Jó reggelt!-kiáltott fel egy vidám hang.
-WÁÁÁÁÁÁ-ordítottam ijedtembe és magamra húztam a takaróm,ahogy Vanessa is.Gina fújt egyet mint egy macska,és már is a fején volt a paplana.A hosszú,barna hajú lány erőt vett magán,kitrappolt az ablak előtt álló sárga szemű vérfarkas mellé,és idegesen összehúzta a függönyt,majd a vérfarkashoz fordult.
-Eszednél vagy?-kiáltott rá.
-Én?Mindig...-válaszolt vigyorogva Kate.Vanessa unottan visszacsámpázott az ágyához,elborult,és úgy csinált mint aki sír.
-Reménytelen...-néztem unottan Katere,majd falnak fordultam és a fejemre tettem a párnám...Túl nagy volt a csend...Félve kitekintettem a párnám alól...Kate eltünt?Hova?Hát rájöttem...lendületből rádobta magát a csontos hátsófelével a gerincemre.Elkezdtem fuldokolva köhögni...
-Jajj már,olyan szép napos reggelünk van,nehogymár itt húzzátok a lóbőrt!-mosolygott ártatlanul a fehér hajú lány.Megfogtam a párnát,amennyire tudtam visszafordultam vele,és hozzávágtam.
-Én nem lóbőrt,hanem Kate-bőrt fogok nyúzni,ha ezt mégegyszer eljátszod...-nézett gyilkos tekintetével a fehér hajú lányra Gina...
-Nekem pattogsz,félvér?-mordult vissza Kate a gót lányra.Én hangosan morogtam,jelezve hogy elég legyen.Vanessa csak nézett,bár értette miről van szó,őt inkább az alvás,mintsem a hármunk ügye érdekelte...
  Ez a nap is gyorsan eltelt...délután 6 felé járt az idő, legyalogoltuk térdig a lábunkat...A szobánkban ledobtam magam úgy ahogy voltam az ágyra,azzal se törődtem,hogy az utitáskám a hátamon volt.Egyszer csak valaki mellém állt...
-Nathy...-szólt hozzám Kate.
-Haggyál!-mordultam rá álmosan.
-Ébresztő kisasszony!-kiáltott vissza.
-Ne hívj kisasszonynak!-pattantam fel egyből idegesen,mire a fehér hajú lány elvigyorodott.Unottan ránéztem.-Mit akarsz?-morogtam.
-Este...Telihold...Mond neked valamit?-kérdezősködött.
-Tudom,tudom...sötétítsünk be,ne nézzünk a Holdra és ne érjünk vízhez...-dobtam le a táskám a földre,és visszafeküdtem,miközben magamra húztam a takarót.A mellettem álló sárga szemű lány meg lerántotta rólam a leplet.
-Ez nem a H2O te IQ harcos!-ordított rám,majd megragadta a nyakörvem,és felrántott,majd elkezdett húzni,én meg csak fuldokoltam.Kiértünk az udvarra,ahol állt Blake és David.Kate a fiúk elé lökött,én meg elkezdtem köhögni.
-LEVEGŐŐŐŐŐŐŐ!-sóhajtottam fel megkönnyebbülten,majd megint a fiúkra néztem.-Azt értem,hogy Blake minek,de David?-kérdeztem értetlenkedve.
-Na igen,ő az a személy,aki miatt te észhez térsz,viszont ha nem te veszted el a fejed,akkor meg megvéded...-vakarta a fejét Blake.
-És ha mégse?-kérdeztem unottan.
-Akkor Dav-drágának lőttek...na menjünk távol a tábortól...-kezdett el megint a nyakörvemnél cibálni a lány,én meg fuldokolva követtem,mint egy kutya...
  Már feljött a Hold...Gyönyörűszép telihold...Négyen ültünk egy körben és meredten figyeltük a másikat...Megfájdult a fejem...szédültem...akaratlanul is felvettem a farkas formám...nem tudtam irányítani,hogy mit tegyek,de most rosszabb...tisztában voltam vele,hogy mit csinálok...Egy pillanatra minden sötét volt,a következő kép,hogy a homályos fekete pacából kirajzolódik a mancsom formája.Morogtam...
-Lépjetek hátra!-tette ki a kezét Blake Kate és David elé,akik meg is tették a hátrálás egy lépését.Kivillantottam a fogaimat,majd ugrottam...nem akartam,de felborítottam a vérfarkas fiút,és felé haraptam...de mielőtt belemarhattam volna,ő is farkas lett,és hegyef fogaival a vállamba harapott,mire hátrahököltem.Még mindig morogtam...Vissza akartam marni,de Kate a nyakamat kapta el.Láttam David ijedt tekintetét...csak őt figyeltem...reméltem,hogy tőle visszaváltozok,de nem így lett...csak idegesebb lettem...Éreztem azt a vadászösztönt,amiről Kate beszélt...David volt az áldozatom...Hangosan felvakkantottam,majd beleharaptam erőből Blakebe.Kate csak jobban megszorított,de elértem amit akartam: A hím elengedett...Eggyel már elbírok...Elvágódtam a földön,úgy,hogy rá essek a fogvatartómra,mire az nyekkent egyet és eleresztett.Sarkon fordultam,és beugrottam az egyik bokorba,de meglapultam alatta és vártam...
-Kate,jól vagy?-fordult a fehérhez a szürke,mire az bólintott,felállt és megrázta magát.
-Vidd biztos helyre Davidet,én elindulok és megkeresem Nathyt...Ha végeztél gyere utánam!-osztotta ki a feladatot a lány,és meg is indult...azthittem lebukok,de Kate annyira sietett,hogy átugrott felettem,és elfutott a sötétben...Egyel kevesebb,engem a "zsákmányom" érdekelt...Blake elfutott valahova a zöldszemű fiúval...csak vártam...nemsokára ő is ugyan azt csinálta,mint a fehér farkas...Felálltam és gonoszul utánuk néztem.
-Bolondok...-vettem fel közben ember alakom,és megindultam arra,amerre a szürke ment a sráccal...
  Körülbelül 10 perc bolyongás után megtaláltam a srácot,amint egy fa tövében ül,és próbálja felgogni mi is történt...kiléptem az árnyékból,és ránéztem az inmár sárga szemeimmel.Félve próbált hátrálni,de a fa nem engedte...Léptem párat,majd ismét farkas formában álltam előtte.
-Bú!-nevettem,majd felé ugrottam és...nem akartam,de mivel futott elkezdtem üldözni,majd menet közben a hátára ugrottam.Ijedten fordult velem szembe,és próbált kicsusszanni a lábaim közül,esélytelenül...
-Hova menekül a "prédám"?-kérdeztem gonosz hangon.
-Nathy,térj észhez!-taszított el magától a srác,mire felemeltem a fejem,és megvetően ránéztem.
-Észnél vagyok...-jelentettem ki morogván,majd úgy,ahogy voltam beleharaptam a vállába,mire felordított.Élveztem ahogy ordít,de valahogy mégse...Éreztem a vére ízét...Morogtam,de mégis vigyorogtam...Fél perc múlva éreztem,hogy valami belémrúg,én meg elborulok oldalra,és fordulok párat a földön.Felálltam,megráztam magam,és morogtam a támadóm felé.A támadóm Gina volt,simán belerúgott a magastalpú bakancsával a vállamba,amibe Blake beleharapott...Figyeltem ahogy felemeli a földről a fiút...
-El a kezekkel a prédámtól Dhampir!Keress mást!-ordítottam oda idegesen.A gót lány csak leültette Davidet,majd felém fordult.
-Ha hajnalig megszerzed a tiéd lehet...-mondta magabiztosan,mégis gyilkos tekintettel...támadó pózt vettem fel...