Fekete Rózsa
        15.Fejezet:A Dhampir ébredése

  Csak feküdtem a hűvös földön eszméletlenül...nem láttam,nem éreztem és nem hallottam semmit...Viszont lassan kezdtem észhez térni...Hangokat hallottam...
-Nathy,kelj fel!-hallottam egy mély hangot...
-Nem használ!-válaszolt valami ismerős női hang.
-Kisasszony,ébredjen!-szólongatott egy harmadik hang.Kinyitottam a szemem,és láttam magam előtt Katet,Davidet és Blaket.
-Ne hívj kisasszonynak...-Motyogtam erőtlenül,majd nagynehezen megtámasztottam a mancsaimat és elemelkedtem a földről.Felálltam és körbenéztem.
-Hol vagyok?-tipikus kérdés,de ez jutott az eszembe.Az idegen falka vezére elém lépett,én meg ismét körbetekintettem...egy barlangban vagyok...Megint az alfahímre néztem,elég dühös fejjel...egy 18 év körüli vöröshajú fiatal srác volt...sárga szemeivel megbánóan nézett rám.
-Sajnálom,nem tudtam,hogy maga Rose reinkarnációja...-kezdett el magyarázkodni...
-Először is...ne magázódjunk...másodszor is...Te-ki-vagy?-kérdeztem mintha szótagólnám.
-Jake vagyok...A dédanyám Rose ikertestvére,szóval őszintén sajnálom,manapság senkiben se lehet megbízni...-folytatta a megbánó magyarázkodást.
-Rájöttem...-ráztam meg magam,majd felvettem emberi alakom.-Mehetünk?A tanár pattogni fog...-kérdeztem,mire Kate és Blake felállt,David értetlenül rámnézett.Én csak intettem neki,hogy jöjjön.
-Viszlát!-intettem a falkának,és megindultunk vissza,a táborhelyre...
  Délután négy fele járt az idő...Az egyik padon ültünk,én,Gina,és Vanessa...Az egész nap eltelt kirándulással és tanulással...de sebaj,most van a szabadidőnk...
-Na akkor...mikor is óhajtasz beszélni Blakkel?-kérdeztem a gót lányt,mire annak sápadt bőre vörösbe ment át és némán nézett maga elé.Vanessa hátba veregette...
-Ha nem tudod mit tegyél,csak mond ami kijön a szádon...-mosolygott a hosszú hajú lány.Eszembe jutott mind az álmom,mind pedig az hogy Gina csak félig ember...A dhampir lányra néztem mosolyogva.
-Ne aggódj,ott leszek a közelbe,de csak annyira,hogy Blake ne lásson...-mondtam bíztatóan.
  Pár óra múlva meg is láttuk a keresett személyt...Megböktem a gót lányt.
-Most menj oda!-mutattam a fiúra,mire Gina félve bólintott és odament Blakehez.Én hallótávolságban maradtam,meghúztam magam egy fa mögött.
-Blake,beszélnünk...kell...-akadozott a lány szava,mire a fiú odafordult és kérdőn nézett a lányra,közben folytatta a faragást,amit eddig csinált...
-Én,nos...izé...nem tudom hol kezdjem...-dadogott a lány.
-Au!-kiáltott fel Blake,majd a lányra nézett újra.-Sajnálom,folytasd csak...-mentegetőzött a srác.Nemtudom mért mondta hogy au,de Gina csak szótlanul állt,és nézte a fiú kezét...Vérszag csapta meg az orrom...értetlen fejet vágtam,főleg amikor a gót feje előre csuklott és maga a lány térdre esett,a fiú meg elé lépett és a vállára tette a kezét.
-Minden rendben?-kérdezett rá Blake,majd felsegítette a főldről,mire a lány felnézett rá.Gina eddig ébenfekete szeme olyan volt,mint a vér.Kezét a fiú vállára tette,majd kivillantotta azokat a hatalmas fogait és beleharapott a nyakába...Teljesen lesokkoltam...ez egy valóra vállt rémálom...Blake fájdalmasan felkiáltott,de nem túl hangosan...én meg csak álltam ott mint egy darab fa,nem tudtam mit tehetnék...Szegény Blakenek,már tiszta lyuk a nyaka...Gina elengedte a srácot,aki a földre esett,és erőtlenül elborult.
-Blake!-ordítottam el magam,és odaszaladtam.Láttam Gina ijedt tekintetét...a lány csak úgy kapkodta a levegőt,mindene véres volt...Letérdeltem Blake mellé,és megráztam.
-Blake...Blake kelj fel!Hallod?!-keltegettem...nem hiszem el,már megint az én tehetetlenségem miatt van a halál küszöbén...A gót lány már-már sírva fakadt,és értetlenül nézett végig magán...Sóhajtottam.
-Te egy Dhampir vagy...félig ember,félig vámpír...-magyaráztam,majd a fiú sebét kezdtem el méregetni...-a többit majd akkor,ha Blake felkelt...-fejeztem be.A lány bólintott,majd letérdelt mellém,és segített ellátni a sebet...Csak tudnám mért sokkolok le mindig,ha megharapnak valakit...