Fekete Rózsa
       14.Fejezet:Idegen falka területén
  Hétfő reggel volt,hajnali hat óra,mikor megcsörrent a telefonom,jelezve,hogy ébredjek,ha el akarok menni az egyhetes kirándulásra.Tudtam hogy a héten telihold lesz,de nem lehet baj,hiszen ott van Blake és Kate...Felkeltem és kikaptam a szekrényemből egy fekete pólót és egy farmernadrágot.Mikor befejeztem a reggeli előkészületeket felhúztam a bakancsom és megindultam...
  Az iskola előtt állt az osztály,mire odaértem.Mindenki sürgött,izgatottan várták a kirándulást.Sóhajtottam,majd beléptem a tömegbe.Az archalmaz közül kivillant egy zöld szempár...intettem a fiúnak,aki elém lépett.
-Jóreggelt!-köszöntem neki,mire ő egy fáradt ásítással válaszolt.A kezét véletlen se tette volna a szája elé,ezért én a sajátommal takartam el a nyílást az arcán.-De álmos valaki...-poénkodtam.
-De vicces...-vágott vissza mosolyogva.Hírtelen valaki hátra rántott,úgy,hogy csak nyekkentem,majd tántorogva ugyan,két méterrel odébb megálltam.Egy fehér hajú lány hajolt a képembe a nagy sárga szemeivel...
-Na idefigyelj te kinyílott rózsa...-bökött gyomorszájon a lány.-Egy ellenséges falka területén van a tó...-kezdett el magyarázni Kate,én meg értetlenül néztem.
-Nathy,a létszámuk 20 körül van...ezek darabokra cincálnak minket...-mondta egy mély hang...a hang gazdája Blake...
-Ugyan már,nem lesz semmi baj...-vettem félvállról a dolgot.
-FELSZÁLLÁS!-hallatszott egy hang...a busz indulófélben volt,én meg felszálltam a nagy,sárga kerekes járgányra.
  Az út viszonylag hamar eltelt...a fülembe üvöltött a zene,és néztem az őszi tájat,ami hamar elsuhant...megérkeztünk...A buszról leszállva megcsapott a meleg,párás levegő.
-És én még kabátba jöttem...-kezdtem el levenni a dzsekim.Körbenéztem...hatalmas telek két fatákolmánnyal.
-Itt fogunk lakni?-kérdezte félrehúzott szájjal Vanessa.
-Gondolom igen...-bólintottam,mikor valami némán a vállamra tette a kezét,én meg ugrottam egyet előre egy sikoly kíséretében,majd félve visszafordultam.Gina értetlen fejét láttam magam előtt.
-Azért ennyire nem vagyok ijesztő...-nézett meglepetten.
-Dehogynem!-mondtuk egyszerre Vanessával...Megindult mindenki be a házakba,és mi hárman követtük őket.A viszonylag kicsi házakban 4-4 szoba volt berendezve,egy fürdővel.Minden szobában négy embernek volt hely...Én,Vanessa és Gina egy szobába kerültünk.Javában pakoltunk ki,mikor betoppant a tanár,mi pedig odanéztünk.Az osztályfőnök mellett állt a sárga szemű lány.
-Tudnátok Katenek is helyet szorítani?-kérdezte a tanár.A két lány blintott,velük ellenben én a fejemet ráztam.
-Leszavaztak Nathy,törődj bele...-lépett be Kate és ledobta az egyik ágyra a táskáját.Sóhajtottam és folytattam a kipakolást.
  A mai nap a terep megismerésével telt...volt aki fürdőtt a tóban,volt aki a kiserdőben bámészkodott...én az utóbbiak közt voltam...meseszép volt ez a táj...ősz vége felé jártunk,és mégis mindenki pólóban és rövidnadrágban mászkált.A tó felettébb felmelegítette a környéket...este nyolc lehetett,mikor a partján üldögélve néztem a csillagokat.
-Nem fázol?-hallottam egy hangot magam mellől.Odanéztem...a zöld szemű srác állt mögöttem.Elmosolyodtam.
-Költői kérdés?-szegeztem hozzá a kérdést mire leült mellém.
-Igaz,abban a fekete bundában én se fáznék...-vigyorgott ő is.
-Vegyem célzásnak?-nevettem,mire a fiú is nevetett...Körbenéztem...Volt rajtam egy pulóver,amit levettem,majd felálltam.David kérdőn nézett rám.
-Nem akartam mások előtt úszni...-mondtam,majd megindultam a víz felé.Visszanéztem a vállam fölött.-Nem jösz?-kérdeztem,mire a srác megrázta a fejét.
-Mért?-szegeztem hozzá a kérdést,mire félrehúzta a száját.
-Én,hogy mondjam...igazából nem vagyok egy vízkedvelő típus,abba se vagyok biztos,hogy tudok úszni,és...-csuklott el a szava,mert elé léptem és a képébe hajoltam.
-Nincs és!-mondtam parancsolóan,majd tekintetem megértőbe váltott.-Ugyan már,jó lesz...nincs itt senki csak én...meg talán a denevér...-mutattam az égen repkedő hártyás szárnyú fekete bőregérre.David elmosolyodott,én is mosolyogtam.Kinyújtottam felé a kezem,ő meg megszorította...felhúztam a földről,és mielőtt bármit is mondhatott volna elkezdtem a víz felé húzni.A tó legszélénél viszont megtorpant,a keze meg kicsúszott az ujjaim szorításából.Lehajtott fejjel,bokáig a vízben megálltam...
-Innen már nem is olyan jó ötlet...-kezdte el félre húzott szájjal a fejét vakargatni.
-Jaj már...jó lesz...-fordúltam vissza hozzá,és bíztatásképp újra kinyújtottam a kezem felé...Haladunk,David a vízben áll.Elkezdtem észrevétlenül hátrálni a meleg vízben...úgy éreztem magam,mintha egy állatot próbálnék magamhoz csalogatni...Beleléptem valami kis gödörbe,ami miatt elkezdtem borulni.
-WAH!-kiáltottam fel,majd egy csobbanás kíséretében eltüntem az inmár derékig érő víz alatt...Hallottam hogy David kérdezi hogy jól e vagyok...Felvettem farkas formám,és a víz alatt odasurrantam elé,majd lendületből felálltam,két mellső lábam a vállára tettem és az arca előtt ligehtem.
-Bú!-szólaltam meg vigyorogva,mire a fiú elnevette magát.
-Ázott kutya szagod van...-jelentette ki.Én is nevettem.
-Csodálkozol?-kérdeztem vissza.Nem figyeltem...David megragadott a grabancomnál és a vízbe fordított,ahol csobbanás közepette eltüntem.Oké,én már elég vizes vagyok...a lábánál felborítottam a srácot,aki szintén eltünt a víz alatt,majd fél perc múlva mindketten felbukkantunk nagy levegővétel közepette.Kifutottam a partra és "gyere játszani" pózba álltam.Úgy éreztem magam,mint egy kisgyerek,vagy mint a zöld szemű fiú házikedvence.Mindenesetre kijött a vízből és benne volt a játékba...Meg akart ragadni a nyakörvemnél,mire elugrottam előle és ugrottam egyet felé.Az ugrást elméreteztem,miközben a levegőbe voltam,felvettem ember formám,remélve,hogy megállok,de nem így lett...A fiúnak estem,és mindketten borultunk...Szép helyzet...David fekszik a fűben,én meg négykézláb térdelek felette,pár centire az én orrom az övétől.Pár percig csak néztem a szemét,nem tudom mire gondolhatott,de az a smaragdgömb pár közelebbről még szebb...Kicsit odébbról reccsenés hallatszott...Felkaptam a fejem és a hang irányába fordultam.
-Bocsánat,ilyen meghitt pillanatot zavarok...-hallottam egy gonosz hangot,az erdő sötétjében ember alakok és világító szempárok rajzolódtak ki.Leszálltam a fiúról és felálltam,majd felhúztam a földről és védelmezően elé álltam.
-Kik vagytok?-morogtam az idegen vérfarkas falkára.
-Azok,akik eltesznek láb alól...betolakodó!-hallatszott ismét a hang.A kirajzolódó árnyak kiléptek a sötétből.Vagy tíz darab jól megtermett vérfarkas.
-Dav...fuss...-kezdtem bele.
-Tessék?-kérdezett rá.
-Fuss...be a házba,zárj be minden ajtót...-magyaráztam,de nem igen akart indulni...-Menj már!-löktem meg az ajtó felé,én meg felvettem ismét fekete farkas alakom,és elkezdtem futni az ellenség irányába...Elsuhantam köztük...
-Kapjátok el!-adta ki a parancsot a szerintem alfa példány.Rövid egy perc után morgások és vakkantások hallatszottak a nyomomba.Útelágazáshoz értem...jobbra...futottam tovább,majd amikor úgy láttam leráztam őket,megálltam és leültem.Fáradtan lihegtem...Hírtelen egy fehér alapon fekete mintás,vörös szemű vérfarkas vigyorgott a képembe,ijedten léptem hátra...a farkas harapott...nekem meg az utolsó emlékem,a szúró fájdalom a nyakamba és a vérszag...