Fekete Rózsa
                13.Fejezet:Nem számít mi vagy...
  Kedd reggel...a helyemen ültem az iskolába és meredten néztem magam elé.David a korház óta hozzám se szól...bárcsak tudnám mi van...és vajon Blake tényleg jól van?Jesszus...sóhajtottam és néztem az ajtót...Egyszer csak egy sötétbarna szemű fiú lépett be,majdnem vállig érő sötét színű hajával...
-Blake!-kiáltottam fel,és a nállam idősebb fiú elé futottam.-Blake,de jó hogy jólvagy,én sajnálom...amikor Vicktoria megharapott...én...én lesokkoltam és...és...-magyarázkodtam,de elcsuklott a szavam,amikor a fiú a vállamra tette a kezét.
-Semmi baj,jól vagyok.-válaszolt nyugodtan,én meg sóhajtottam és megkönnyebbülten bólintottam.Legalább nincs komolyabb baja...
-Halihó!-hallottam egy ismerős hangot magam mögül...Hátra fordultam,és láttam egy nagy sárga szempárt magam előtt.
-Wah!-ugrottam hátra,majdnem hogy Blakenek,ez miatt meg léptem egyet előre,és a fiúhoz fordultam...-Jaj,bocsi,bocsi!-tettem magam elé a kezem és megint visszafordultam a nagy sárga szempárhoz,amihez rövid fehér haj párosult.
-Megijedtél?-kérdezte elégedett mosollyal a lány.
-Szerinted?-vágtam vissza kicsit idegesen.
-Akkor jó!-intett boldogan,és leült a terem végébe,körbenézett.David nagyon nézte,talán a haja miatt...na meg a sárga szem...
-Kate hozza a formáját...-sóhajtott a fiú,én csak bólintottam...mikor legközelebb a farkaslányra néztem,láttam hogy int hogy menjek oda...egye fene,odaálltam mellé,ő meg megragadta a nyakörvem és lerántott a székre.
-EKK!-nyekkentem,elég kutyásan a lerántás közepette,ezért a kezem ijedten a számra tapasztottam.
-Te figyelj...ő az aki folyton kérdezősködik ugye?-mutatott a lány Davre,én csak bólintottam...
-Miért?-kérdeztem rá,mire felállt.
-Egy pillanat...-közölte és megindult a nekünk háttal álló fiúhoz.Mikor odaért megbökdöste a vállát,mire az visszafordult,hogy lássa ki a támadó.Kate miközben a fiú fordult,ökölbe szorította a kezét,és behúzott neki,de úgy,hogy a fiút a közeli fehér fal állította meg.A lány odasétált hozzá...kész nézőközönséget csinált magának...Kate megragadta David nyakát,felemelte szemmagasságba és a falhoz szorította.
-Na idefigyelj te zöld szemű bájgúnár!Ne üsd bele az orrod más dolgába,mert pórulj jársz...-oktatta ki a fehér hajú lány a zöld szemű fiút.
-Hé,ember,eressz el,nem is ismerlek!-tiltakozott David,mire Kate elengedte,a fiú meg a földre esett vissza.
-Ez a szerencséd...-mondta a lány higgadtan,majd visszajött és leült mellém...becsengettek...
  Osztályfőnöki volt tartva...Kate mindenbe beleszólt,hogy szerinte lehetne máshogy is...rosszabb mint Vanessa...
-És végül...jövőhéten egyhetes osztálykirándulás lesz, egy meleg vízű tó partján lévő faház lesz a szállásunk...-magyarázott a tanár,nekem egyből felcsillant a szemem,imádom az osztálykirándulásokat...
-Nathy...-nézett rám komolyan Blake,kérdő tekintettel viszonoztam.
-Telihold lesz!Nem mehetünk...-közölte Kate.
-Ugyan,mindhárman ott leszünk,majd figyelünk egymásra...-mosolyogtam,remélve,hogy így belemennek...
  Utolsó óra vége...Blake és Kate jól itthagyott...Az aulában pakoltam a táskámba,bár a könyveket úgyahogy belepaszíroztam,a kabátommal meggyűlt a bajom...
-Nathy,beszélni szeretnék veled...-közölte egy hang mögöttem,mire ijedten egyenesbe vágtam magam,és félve visszafordultam...ki a franc akar velem beszélni?Na persze hogy David...
-Beszélni?Mégis miről?-kérdeztem rá,mire intett,hogy menjek utána...na oké...ez fura...minden esetre követtem...Egy olyan folyosóra mentünk,ami ilyenkor már ki van halva...Megállt,mire én is megálltam.A fiú felém fordult.
-Most már elmondod a beszédtémát?-pislogtam rá értetlenül
-Furcsa vagy...újabban rengeteget hiányzol...és ahogy megtaláltalak titeket a folyosón...aggaszt,hogy nem mondasz el semmit...-magyarázott a fiú.
-Azért nem mondom el,mert...nem tehetem...-válaszoltam keserű ábrázattal.
-Mért nem?Ki mondja hogy nem teheted?-kérdezett rá szigorúan.Ezen elgondolkoztam...ha csak úgy kinyögöm neki,hogy vérfarkas vagyok,szabályosan hülyének néz...De ha ennyire tudni akarja...
-Biztos tudni akarod?-szegeztem hozzá a kérdést,ő csak bólintással válaszolt.Nagy levegőt vettem...
-Mit csinál itt a "párocska"?-hallottam idegesítő öcsém,Ben hangját...
-Ez meg ki?-érdeklődött a zöld szemű srác.
-Az öcsém...-néztem unottan a 15 éves fiúra,aki mellénk csapdott...érdekes,megint vámpír szagot éreztem...éhes vámpír szagát.Megragadtam a fiúk kezét és elkezdtem őket sürgősen kihúzni a folyosóról.
-Mi lenne ha ezt a beszélgetést máshol folytatnánk?-tettem fel a kérdést inkább csak magamnak,de alig 20 méter után az éhes vámpír elöttünk állt és a képünkbe vigyorgott.Én csak morogtam rá.
-Nathy...-kezdett bele David.
-Ne most!-mordultam rá,a vámpír elkezdett közelíteni.
-Hogy milyen szerencsés egy fazon vagyok én...Szemben a Fekete Rózsával...-magyarázott,én csak meglepetten néztem.A vámpír egy gyors mozdulattal a földre kényszerítette a fiúkat,aggódva rájuk néztem,de a 19 éves vörös szemű srác satuba fogta az állam.
-Tudod,vérfarkas létedre egész csinos vagy...-közölte velem,mire hangosan elkezdtem morogni,és kitéptem az fejem a szorításból.Láttam a fiúk szemén a rémületet...visszafordultam a fiúhoz...
-Te szemét!-morogtam idegesen.
-De nagy a szád!-hökölt hátra a fiú.Én felvettem fekete farkas formám és megindultam a fiú felé.
-Utolsó kívánság?-villantottam ki a fogaimat,majd felborítottam és elharaptam a torkát.A vámpír csak fájdalmasan felordított,majd elporhadt.Visszamentem a fiúkhoz.David félve nézett rám a nagy zöld szemeivel,Ben meg látszott hogy valami gonoszságon agyal...megbökte az idősebbik fiút...
-Nézd a jobbik oldalát...Nathy egy multifunkciós készülék:barátnő és háziállat...EGYBEN!-poénkodott az öcsém,David meg csak nagyokat pislogott hitetlenül.
-Ben,ne akarj te lenni a következő!-mordultam Benre,aki ijedten hátraugrott.Felvettem ember alakom és felhúztam a földről a zöld szemű srácot,aki még mindig le volt sokkolva.
-David...föld hívja Davet!-húztam el előtte a kezem,mire megrázta a fejét és még mindig csak pislogott.
-Most szörnyetegnek nézel igaz?-kérdeztem félrehúzott szájjal.A fiú megfogta a vállam,én meg felnéztem rá.
-Nathy,nem vagy szörnyeteg...a szörnyetegek azok,akik mindent megtesznek,hogy másnak ártsanak...-magyarázott.
-De...-kezdtem bele,mire megrázta a vállam.
-Nem számít mi vagy,mindig is Nathy maradsz,ez a lényeg...-mondta mosolyogva.Nagyokat pislogtam,majd én is elmosolyodtam...
-Nem akarom megtörni a drámai pillanatot,de Nathy...nekünk mennünk kéne...-magyarázott Ben.Meglepetten néztem.
-Wah,igaz!-kiáltottam fel,majd elkezdtem szaladni,megfogtam az öcsém kezét.
-Szia!-intettem vissza Davidnek,és megindultunk a magántanárhoz...