Fekete Rózsa
        11.Fejezet:Még mindig a barátom vagy…

  A folyósón uralkodó csendet egy temető is megirigyelné…Némán,a könnyeimmel hadilábon állva térdeltem a vérfarkas fajtárs előtt,ő meg komoly tekintettel rám nézett.
- Nem…ez nem lehet…- suttogtam szinte hallhatatlanul. Mereven tekintettem magam elé…Szegény Gina…és erről ő maga mit sem tud,így is szenvedés az élete. De vajon tényleg jó ötlet eltitkolni előle az igazat?Léptek zaja vízhangzott a kihalt folyósón. Magas sarkú cipő hangos kopogása érkezett.
-Nathy!- kiáltott fel Blake,én meg felkaptam a fejem és követtem a tekintetét. A szőke,kék szemű lányt meglátva a szomorúság eltűnt az arcomról. Vidáman felálltam és a lány felé fordultam.
-Vicktoria!- kiabáltam oda a lánynak,aki csak mosolygott,majd határozott lépésekkel közeledett.
- Neked is szia!- köszönt a szöszi,majd folytatta…- Nocsak Nathy,bepasizol és nem is szólsz nekem róla?- nevetett…én is nevettem…A Vicktoriával való régi barátságunk alapja a szekálás…marjuk egymást ahogy tudjuk,de mind a ketten nevetünk rajta.
- Nem is a pasim…- nevettem. Blake csak morgott ahogy a torkán kifért.
- Kár,pedig nagyon összeilletek…- közölte a lány gonosz vigyorral és elém lépett,én meg csak nevettem.
- Vigyázz!- ordított rám Blake,én meg ijedtemben léptem egyet oldalra. A fiú a lánynak ugrott,közben morgott. A szöszi csak egy egyszerű mozdulattal elillant Blake elől.
-Blake,nyughass,csak viccelt,Vicki már csak ilyen…- magyaráztam,közben próbáltam csitítani a vérfarkast.
- Lehetetlen nem észre venni…Nathy,ez egy vámpír,ráadásul nem túl jó szándékú!- Kiáltott rám a srác,mire most már tényleg ideges fejet vágtam.
-Blake,ezt nem hiszem el!- dobbantottam a lábammal. Nem lehet igaz,először Ginára mondja,hogy dhampir vagy mi,most meg Vickire hogy vámpír. A szőke lány csak sunyin nevetett.
- Pedig jobb lenne ha hinnél neki…Fekete Rózsa…- mondta gonosz hangon a lány. A szemem kikerekedett és meglepetten,mégis ijedten néztem magam elé.
- Tessék?Te honnan…?- fordult felé Blake ideges,mégis meglepett fejjel. A pár percig tartó csendet a csengő törte meg. A lány megropogtatta a nyakát,majd elvigyorodott.
- Na most már csak hárman vagyunk…- indult meg felénk, Blake közénk állt és morgott. Én teljesen leblokkoltam,mozdulni sem tudtam…Ezt a vámpír is észre vette…
- Helyesbítek…csak ketten,Nathy nem harcol…- kuncogott a lány,majd egy gyors mozdulattal a fiú mögött termett. Ijedten léptem hátra,behajlított térdel álltam ott. Remegtem mint a nyárfalevél…Figyeltem ahogy a lány valami boszorkánysággal lebénítja Blaket,majd elhúzza a fiú nyakától a pólóján lévő gallért és kicsit oldalra dönti a fejét.
- Na had lássam azt a szép kis nyakacskádat…- nevetett Vicktória,majd közelebb hajolt a vérfarkas nyakához. Ha már mozdulni nem tudtam,gondoltam beleszólok:
-Vicktoria,ne csináld!Kérlek…-A lábam már nem bírta,a térdem összecsuklott és a földre zuhantam. A könnycseppek kis patakként folytak végig az arcomon. Éreztem a sós vizet,ami a szememből szivárog. – Könyörgök…- suttogtam,miközben remegtem,mint az egér, ha közeledik a macska.
- Megható,de éhes vagyok…- jelentette ki a kész szemű szöszi,majd mintha ezt akarná igazolni,beleharapott Blake nyakába,aki felordított,bár mivel minden teremtől messze voltunk ezt senki sem hallotta. A fiú remegett,a keze erőtlenül esett le maga mellé. Tekintete kezdett egy halottéhoz hasonlítani. Ez olyan volt mint az álmom…tehetetlenül és némán nézem végig,ahogy egy vámpír megharapja Blaket. Csak az álmomban a vámpír Gina volt és nem Vicktoria…Nem bírtam szótlanul végignézni.
-NE CSINÁLD!- ordítottam a szöszke lányra,aki nem hallgatott rám. Szinte zokogtam,de semmi hatása nem volt. Lehajtottam a fejem és becsuktam a szemem,látni se akartam…de ekkor elkapott valami érzés…ezt már éreztem,amikor Bent védtem meg. Mikor kinyitottam a szemem,az a megszokott mélykék helyett sárga volt. Egy mozdulattal a lány mellett teremtem,a hajánál fogva letéptem a fiúról,aki erőtlenül esett össze. Morogtam,elengedtem a lányt és belerúgtam. A legközelebbi fal állította meg. Letörölte a szájáról a vért és vigyorgott. Elé értem,megfogtam a nyakát,és annál fogva szorítottam a falhoz. Morogtam,felemeltem a kezem, karmaimat bele akartam mélyeszteni a lányba,de elakadtam. Vicki a…barátom…nem bánthatom…Elengedtem és zihálva néztem rá.
- És most?Elszállt a bátorságod?- kérdezte sunyi mosollyal,majd fordult egyet és erőből belém rúgott. Most én repültem,neki a falnak…Még jó, hogy az iskola ilyen eldugott részén vagyunk,senki nem nézi végig,ahogy véres péppé vernek…Lecsúsztam a fal szélén és a tövében ültem. Vicktoria elém lépett,megragadott a nyakamnál és szemmagasságba emelt. Köhögtem párat,majd a szemébe néztem,ami most vérvörös volt. A lány erőből gyomron vágott…Éreztem ahogy a nyelőcsövemen felkúszik valami folyékony,majd pár másodperc múlva vért köhögtem ki.
- Szenvedj!- nézett a lány gonoszul a szemembe,majd előkapott egy tőrt és a vállamba állította,mire felordítottam. Nem tudom miből volt ez a tőr,de piszkosul mart és égetett…A vámpír elégedett fejet vágott,és kirántotta belőlem a tőrét. A fejem előre csuklott,és láttam a földön heverő Blaket. Tekintetem újra a lányra emeltem,aki a tokomat szorongatja…Most a tőrét a mellcsontom mellé szúrta,mire még fájdalmasabban ordítottam.
- Pusztulj!- kaptam a következő „parancsot" a lánytól,majd megforgatta bennem a kést. Erre csak fájdalmasan sziszegtem,majd a fejem erőtlenül csuklott előre. Éreztem ahogy a vér kifolyik belőlem…A szemem újra mélykék lett,a karmaim visszahúzódtak,a fogsorom újra egy emberé lett. Vicktoria elemelt és eldobott. Fordultam párat a kövön,majd csúsztam egy métert,magam után vércsíkot húzva. A szőke lány elém lépett,én meg remegve ugyan,de felé fordítottam a fejem.
- Tudod…én még mindig a barátomnak tartalak…- mosolyogtam kedvesen,majd valahogy minden sötét volt… Nagy sötétség…minden fekete… Még hallottam hogy a lány elmegy,majd tompa léptek zaja hallatszott. Még vettem egy nagy levegőt,hogy az ideérkező tudtára adjam: Alig,de élek…
- Nathy!Blake!Jézusom!Éltek még?Segítség!- hallottam David hangját…már megint Dav…Köhögtem egyet,felköhögtem egy kis adag vért. Nem láttam semmit… a zöld szemű srác mellém guggolt és elkezdett keltegetni.
-Nathy…Nathy,tarts ki!VALAKI JÖJJÖN MÁR!- ordította el magát. Amennyire tudtam megmozdítottam a kezem.
-Blakenek…segíts…én…kihúzom…de Blake…több vért vesztett…- ziháltam,majd éreztem ahogy nehezen veszem a levegőt. Még egy ideig hallottam David hangját,de utána már az sem…csak a sűrű sötétség a néma csenddel párosítva…