Fekete Rózsa
        10.Fejezet:Titok,amiről önmaga sem tud

  Órákig csak álltam és vártam…Vártam hogy visszajöjjenek. De nem jöttek…A hideg késő őszi szél megmarta a bőröm,de ezt tűrve cövekként meredtem a távolba. A mögöttem lévő játszótéren a hintát kísértetiesen lengette a szellő. Nyikorgása messzire elhallatszott… Félelmetes volt…Figyeltem az utat,ahol elszaladt a vérfarkas,majd a másik utat,ahol a barátnőm viharzott el. A kikövezett ösvény melletti fűz szomorúan lógott a fölre. Levelei a szélnek köszönhetően az utat söprögették. Bár a látvány szép volt,nekem mennem kellett,mivel a nap már vörös korong képében virított az égen. Az ég alja véres volt…Gyönyörű szépen véres…A rubint tengerben a felhők úgy úsztak, mint az esetlen bárányok. Sóhajtottam,majd megindultam haza…Folyton Gina és Blake járt az eszemben. Egyszerűen bűnösnek éreztem magam az miatt,hogy Blakenek velem kell foglalkoznia,és ez miatt a gót lány nem mer neki elmondani semmit…A házhoz érve némán benyitottam a kísértetiesen csendes folyosóra,amelyen barna faajtók álltak haptákba,de én csak egyre összpontosítottam…Arra,amelyiken a vas szám 14 volt. Megálltam előtte és elővettem a kulcsom,amit némát tettem a zárba,és aminek segítségével könnyedén kinyitottam a falapot. Otthon csend honolt. Ben valószínűleg a számítógép előtt gubbaszt,anya meg még nincs itthon…Annyit dolgozik mostanság…Néma kísértetként suhantam a szobámba,onnan meg a fürdőszobába. Dolgom végeztével visszatértem a magánbirodalmamba és hullaként zuhantam az ágyamra…Fárasztó nap volt a mai,és a puha,bár a véres koponyákkal díszített,fekete,ijesztő kinézetű párna és paplan nyájasan csalogatta az álmot…
  A kényelmes ágy az álmot,az pedig egy hátborzongató képet hozott. A vérfarkas srác éjszaka,a kihalt parkban sétál. Ébenfekete haját borzolja a szél…Egyszer csak Gina lép elé,teljes gót felszerelésében és beleharap a fiú nyakába. Én tehetetlenül és szótlanul tudtam csak figyelni az eseményeket. Mozdulni nem tudtam,akármennyire is szerettem volna.
-Brrrr…!- hallatszott egyszer csak egy éles hang. Álmosan nyitottam ki szemeimet és nyöszörögve fordultam oldalra. Az ágyam mellett lenyúltam a mobilomért. A puha és selymes ágyneműt felváltotta a durva felületű, szálkás szőnyeg tapintása. A sötétben esetlenül és álomittasan tapogatóztam a földön. Brrrr…! A telefon csak csörgött tovább kegyetlenül.
- Mindjárt…- motyogtam,de a készülék mintha csak azt akarná mondani, hogy nem mindjárt hanem most,csörgött tovább. Végre megláttam, hol villog és nyújtózkodtam érte. Ennek az lett a vége,hogy ugyan elértem a telefonom,meg is szorítottam,de lefordultam az ágyról. Tompa puffanással adtam a magam tudtára,hogy már a földön vagyok. Magamhoz szorítottam a paplanom és felültem fekete hálóingemben. Megnéztem ki is az,aki hajnalban zaklat. A telefon kiírása a következő: Gina hív…Megnyomtam a felvevő gombot és a készüléket a fülemhez emeltem.
-Nathy,ott vagy?- Hallottam a gót lány hangját a vonal másik felén.
-Gina,hajnali kettő van,mért hívtál,mi történt?- érdeklődtem,közben szememből dörzsöltem ki az álmot.
- Csak unatkoztam…- hallottam a lány keserű hangját.
-  Nem versz át,jól tudom,hogy ha te ilyenkor unatkozol,bekapcsolod a számítógépet és WoWozol reggelig. - közöltem vele a való igaz tényt,mivel Gigit már általános első osztálya óta ismerem.
- Tényleg csak…unatkoztam…- Jelentette ki egyre keservesebb hangon.
- Tudod,hogy ezt akkor se hiszem el ha reggelig magyarázod…Különben is,hallom a hangodon,úgyhogy regélj,mi bánt?- kérdeztem most már komolyabb hangon mint eddig. Pár perc néma csönd után a lány megszólalt:
-Blake…- suttogta halkan,a mobilon keresztül szinte alig hallottam.
- Értem…Nos ha ez a baj,megnyugtatlak,hogy köztünk nincs semmi,csak mivel mindketten vérfarkasok vagyunk,ezért csak figyel arra,hogy ne csináljak hülyeséget…Komolyan,mond el neki mit érzel,majd legfeljebb ha megbánt egy kicsit megszaggatom…- magyaráztam ártatlan és boldog hangon. Az éjszakai csendet megint vágni lehetett…Végül a gót törte össze a szilárd némaságot:
-Nathy…köszönöm…További jó éjt!- köszönt el a lány,én meg elmosolyodtam.
- Neked is!- válaszoltam,majd elvettem a fülemtől a telefont és kinyomtam. Ásítottam egyet és visszamásztam az ágyamba.  A puha ágynemű megint elhozta az álommanót…
  Megint belém hasított az a kép…Gina Blake nyakát harapja…A lány amúgy éjfekete szeme most úgy izzott,mint két rubingömb. A fiú nyakán vékony kis patakban folyt a vér. Egyszer csak a lány elengedte és a fiú erőtlenül rogyott a földre. A gót szája véres volt.  Sátáni mosolya hátborzongató. Agyarai kivillannak a hold ezüst fényében…Gina mellett Lucifer kisgyerek nyalókával. Ebben a pillanatban riadtam fel…Ijedten felültem,takaróm magamhoz öleltem és ijedten tekintettem ki az ablakon. Az üveg mögötti hajnali sötétség miatt láttam a tükörképem. Egy sápadt,tehetetlen lányt láttam magam előtt…Ez csak egy álom,az álmok nem vállnak valóra. Sóhajtottam,majd kiugrottam az ágyamból és megtettem a reggeli előkészületeket…
  Úton az iskolába olyan voltam mint egy fekete kísértet. A földet néztem és mentem előre. Az álmom járt a fejemben…Félrehúztam a számat és bevonultam a nagy,vörösre festett épületbe,amit gimnáziumnak hívnak. Némán léptem be a terembe,ahol egy üresen tátongó asztal mögé ültem. Karba tettem a kezem és az így keletkezett résbe hajtottam a fejem. Semmi nem tudott érdekelni,még az sem,hogy a többiek hogy néznek rám.
-Nathy,minden rendben?- hallottam egy fiú mély hangját. Felemeltem a fejem és a hang forrása felé fordítottam. A smaragdszemű fiú állt előttem. Válaszképp csak megráztam a fejem,mire ő leült mellém.
- Látom,hogy van valami…- mondta egy megértő mosoly kíséretében. Megdörzsöltem a szemem,majd nyöszörögve,egy ásítás kíséretében nyújtóztam. Miután befejeztem letettem a kezem a padra és Davidhez fordultam.
- Semmi bajom,csak álmos vagyok…- viszonoztam a kedves mosolyt,mikor hírtelen Blake lépett elénk. Némán és kérdőn néztem rá.
- Beszélnünk kell!- jelentette ki határozottan,mire én bólintottam és Davhez fordultam.
- Bocsáss meg,majd még beszélünk…- magyaráztam a fiúnak,aki szintén csak bólintott. Felálltam és mentem a vérfarkas után,mint a kiscsibe az anyja után. A folyosó egyik kanyarulatához értünk,ami elég kihalt volt. A vérfarkas megállt,én meg kérdőn néztem rá.
- Miről akartál beszélni?- támadtam le a kérdéssel.
-Gináról…- válaszolt tömören és komoly tekintettel. Érdeklődve vártam a folytatást…
- A barátnőd egy dhampir…- mondta a fiú ugyan azzal az ábrázattal.
-Dham…mi?- értetlenkedtem és kíváncsiskodóan néztem a fiúra.
-Dhampir…Félig ember,félig vámpír lény. Ebből a félvér fajból csak egy van,mivel nagyrészük születésükkor meghal,vagy a szülők közül a vámpír megöli Dhampir gyermekét…Gina az egyetlen dhampir…- magyarázott Blake,de én csak hitetlenkedve ráztam a fejem.
- Nem,Gina nem dhampir vagy mi az…honnan szedted ezt?- szegeztem neki a kérdést.
-Te ugyan nem érzed,mivel a vámpír felét nagy részben elnyomja emberi énje,valljuk be,először én se vettem észre. Csak akkor tűnt fel,amikor a parkban beszéltem vele…- folytatta a beavatást a dhampirok rejtelmeibe a vérfarkas fiú. Ijedt fejjel néztem rá,egy szavát se akartam elhinni. Hírtelen eszembe jutott az álmom… Reménykedő mosoly kúszott az arcomra és felnéztem a fiúra.
-Blake…Ugye a dhampirok nem vérrel táplálkoznak?Mond hogy nem!- utasítottam,és ugyan mosolyogtam,mégis a könnyeimmel küszködtem.
-Ezt sajnos nem állíthatom…- jelentette ki komoly ábrázattal. Ijedten hőköltem hátra. Blake folytatta…
-Bár az ilyen félvér képes más táplálékot is magához venni,mégis főként vért fogyaszt. Ezek a keverékek képesek nappal járni,viszont miután kiszívják valakinek a vérét és vámpír énjük visszahúzódik bűntudatuk van…furdalja őket a lelkiismeret és meg akarnak halni…- közölte a fiú. Talán az álmom mégis valóra válik? Nem az nem lehet…Gina nem dhampir!Ő soha nem ártana senkinek…Ekkor eszembe jutott valami…
-Te,Blake…tudtommal Gina szülei teljes mértékben em…-csuklott el a szavam,mivel a vérfarkas közbevágott…
- A lánynak mostoha szülei vannak. Az utcán találták…elhagyva…De amit most mondtam,ne add neki tovább…Egy szót se,se az árvaságról,se a dhampirokról…Gina létezése a vámpírok és a vérfarkasok szemében is csak legenda,titokban kell tartani,mert különben baja eshet…és erről a titokról ő maga sem tud,ezért kérlek,hogy ne mond el neki…-magyarázott megint Blake. Én már az elején úgy éreztem,mintha kést döftek volna a szívembe,de azzal,hogy Giginek nevelő szülei vannak,Blake csak megforgatta ezt a kést…A torkom összeszorult, egy hang nem jött ki azon keresztül. A sokk miatt a lábam nem bírta el a testem,ezért térdre rogytam. Némán néztem magam elé,mint aki épp meghal. Nemsokára viszont bólogattam,jelezve,hogy a legendának hitt titok legenda marad…