Fekete Rózsa
                 7.Fejezet:A Rózsa kivirágzik


  Utolsó óra...már csak pár perc volt...Az asztalon feküdtem és az óramutató minden mozdulatát kísértem a tekintetemmel.
-Gyerünk,tik-tak,tik-tak...gyorsabban már!-suttogtam magam elé.Blake egész nap az idegeimre ment...Mellettem ült ezen az órán is,de kivételesen befogta a száját...nem is értem hogy történhetett hogy velünk került egy osztályba...
-Gyerünk máááár!Hülye idő...-ejtettem a fejem a padra,ami nagyot koppant.
-Ne legyen türelmetlen a...-kezdett bele Blake,de kivettem a szájából a szót.
-A vérfarkas erénye a türelem...-mondtam unottan.
-Említettem már?-kérdezte értetlen fejjel a farkassrác.Én ártatlanul és kedvesen elvigyorodtam.
-Csak 20x...-vigyorogtam,mikor megszólalt a csengő a levegőbe bokszoltam,felkaptam a táskám,és már csak azért is hogy ez az idegtépő alfa ne kövessen...Kiszaladtam a suliból,se bú se bá és irány haza...oda csak nem jut...A lakás előtt kikaptam a kulcsot,kinyitottam az ajtót,amit ki is csaptam és kinek rohantam neki?Naná hogy Blakenek...Ijedten ugrottam hátra.
-Hogy a...De...mi a...Te...hogy...hö...-vágtam meglepett fejet és értetlenül hadováltam össze vissza.
-Valami baj van,kisasszony?-kérdezte értetlen fejjel.
-Hogy...kerülsz...ide?-néztem rá ingerült fejjel.
-Nem volt nehéz megtalálni,tudja...-kezdett bele,de én befaroltam a háta mögé és elkezdtem kifelé tolni.
-Nem érdekel,el kell tűnnöd,mielőtt anya és Ben megérkezik,szóval iszkiri!-mordultam rá.
-Kisasszony,csak akkor megyek el,ha maga önszántából átveszi a...-mondta,de ekkor egy sunyi hang vágott közbe.
-Mit vesz át?-hallottam az öcsém hangját,odafordultam és lesápadtam.
-A f...-kezdett bele Blake,de befogtam a száját.
-F...?-vonta fel a szemöldökét Ben sunyi mosollyal,mire ellöktem farkassrácot és az idegesítő,felismerhetetlen állatfaj elé álltam,megfogtam a mappám és erőből fejbevágtam
-SEMMI KÖZÖD HOZZÁ!-ordítottam rá ideges és egyben paradicsom fejjel.
-Jól van na!-Mondta durcáss fejjel.
-Na szóval felállás...Ben...KOTRÓDJ INNEN!Blake...Te meg menj ahova akarsz,csak szakadj le rólam!-osztottam ki a fiúkat és beviharzottam a szobába.
  Ültem az ablakba és néztem az eget...Szépek voltak a csillagok...Hirtelen érdekes érzés csapott a fejembe...Mintha egy ősi ellenségemet látnám magam előtt...egy másik faj...
-Vámpír...-suttogtam.Rossz előérzetem volt,ezért felálltam és kiléptem a szobámból,majd észrevétlenül kiosontam a házból.Ha anya észrevette volna leordította volna a hajam,ha Ben vette volna észre...na az még rosszabb...Mentem előre...a park felől jött az érzés...Szédültem,tántorogtam,de haladtam.Egy párt láttam meg,felőlük jött a vámpír szaga.Most jobban megéreztem mint eddig.Elmerültem a gondolataimba,amiből a lány sikolya keltett fel.Ijedten láttam,hogy a srác a lány nyakát harapja,amiből csurog a vér.Odaszaladtam,majd kb 2 méterre tőlük megálltam.
-Ereszd el te...te...te...nem találok jelzőt,bocsi...-vigyorogtam ártatlanul,ennyit a drámai pillanatról...A vámpír a földre hajította az erőtlen lányt,rám nézett és elvigyorodott.A következő pillanatban előttem állt és a nyakamhoz nyúlt,mire lesokkoltam.Elsöpörte a hajam a nyakamtól,én meg csak néztem a vérvörös szemeibe.
-Ne aggódj,te leszel a következő...-mondta és odahajolt a nyakamhoz.Ekkor eszembe jutott az igazgató..."Ti védekeztek"...a harapás előtt gyomron rúgtam a srácot,mire tántorogva hátrébb lépett.
-Vérfarkas eh?Mindegy,amint látom még nem vagy erőd teljében...-vigyorgott ugyan olyan sunyin és eltűnt.Körbenéztem,de nem találtam sehol.A következő pillanatban a hátam mögött hallottam a sátáni nevetését.Fordulatból rúgtam egyet felé,de megint eltűnt,majd mire észbe kaptam egy hatalmas pofon ért az arcomon,amitől repültem pár métert.Megpróbáltam feltámaszkodni,de mint akit kicsontoztak visszaestem a földre.A következő pillanatban a vámpír felemelt a nyakamnál fogva.
-Azt hitted legyőzhetsz úgy,hogy még csak tisztában se vagy azzal mire vagy képes?-vigyorgott,majd valami kést húzott elő.Egy pillanatra megrezzent a szemem,majd mintha ösztönből jött volna,erőből beleharaptam a kezébe,nem eresztettem...Egyet pislogtam és szemem sárga volt,farkasként csüngtem a vámpír alkarján.Éreztem a vér ízét,a szagok mintha erősebbek lettek volna.Erősebben ráfogtam a fiú kezére,mire az felordított.Elengedtem és léptem hátra párat,ahogy ő is,támadó állásba álltam és felugrottam a mellkasára.
-Simán...-válaszoltam a kérdésre,közben szélesen vigyorogtam.Ráharaptam a nyakára,kifröccsent a vére,fájdalmasan hörgött...Összeszorítottam az állkapcsom,amennyire tudtam,közben morogtam.A fiú egy ordítás kíséretében vállt porrá,szó szerint.Egy halom hamun álltam,ez mellékes,mert a számba is került.Elkezdtem köhögni,meg persze megpróbáltam lekaparni a nyelvemre tapadt port.Mikor már-már sikerült felnéztem az égre...Nem tudom miért,de vonyítanom kellett,amit meg is tettem.A hátam mögött láttam Blaket,egy fehér és egy barna farkast.
-A Fekete Rózsa kivirágzott...-mosolygott elégedetten a barna,vörös szemű,amelyik vérfarkast csinált belőlem.
-Olyan is van?-vontam fel értetlenül a szemöldököm.
-Kisasszony,maga a Fekete Rózsa...-mondta Blake nyugodt hangon,mire még értetlenebb fejet vágtam.
-Eddig vérfarkas voltam...-mondtam,mire a fehér mellém állt.
-Jesszus,mit variáltok már...-mordult a barnára és Blakere,aki menet közben egy sötétszürke,barna szemű farkas alakját vette fel.A fehér farkas hozzám fordult.
-Na idefigyelj feketeség...-bökött meg a mancsával.-A legenda szerint élt egyszer egy nagy erejű vérfarkas akit Rosenak hívtak...
-Igen,és?-vágtam közbe.
-Ha befejezhetném...-nézett rám szúrósan,majd folytatta.-Ez a vérfarkas lett volna képes megállítani a vámpírok ilyen szinten való túlszaporodását,csakhogy...ez a farkas beleszeretett egy fiúba,akiből menet közben vámpír lett...eddig vágod?-kérdezett rá.Végre egy farkas akivel szót is értek...Csak bólintottam mire folytatta...
-Oké...nos...Rose nem volt hajlandó ártani a fiú miatt a vámpíroknak,de azok elárulták és megölték...Ennek a farkasnak elvileg 200 év múlva reinkarnálódik,és te pontosan azon a napon születtél,amikor 200 éve Rose meghalt,és mivel vérfarkas vagy,na meg fekete is,nagy valószínűséggel te vagy Rose reinkarnációja...vili?-kérdezett rá.
-Aha...-bólintottam elégedett mosollyal.
-A Fekete Rózsa elnevezés meg Rose után van.-fejezte be a magyarázást.
-Értem...-bólintottam vidáman,majd ahogy elnéztem Blake meg a barna farkas eléggé lesápadt.
-Jessica,Blake,ne vágjatok már ilyen fejet,az emberek ezt a stílust jobban értik...-magyarázott.
-Te figy...-fordultam oda hozzá kérdő tekintettel.
-Miaz?-kérdezett rá.
-Ha már mindenkit elsoroltál...téged hogy hívnak?-kérdeztem.
-Úgy hívnak hogy gyere ide!-poénkodott,majd komolyra fordított.-Mellesleg a nevem Kate.Na és a tied?Vagy maradjak a Fekánál?-kérdezett rá,mire nevettem.
-Nathaly vagyok,de elég a Nathy...-mondtam még mindig nevetve.Blake az eget nézte,nem tudom mért.
-Miaz?-kérdeztem rá kíváncsiskodóan.A hím csak megrázta a fejét,majd intett hogy menjünk,kíváncsi voltam hova,ezért mentem velük...