Fekete Rózsa
                 5.Fejezet:Mi történik itt?


  Megint az a hippószag...A puha párna és a takaró körbevett.Valami szúrta a kezem...Nyöszörögve fordítottam oldalra a fejem,majd kinyitottam a szemem és kit láttam magam előtt?Persze hogy Davidet,amint egy zöldalmát vizsgálgat...Rámnézett,még fel se fogtam mi történt.
-Azt hittem már meghaltál Csipkerózsika...-mondta nevetve,egy fél perc kihagyás után elvigyorodtam.
-Sajnos túl gyors vagy...-nevettem,majd pár percig csak néztem magam elé és gondolkodtam.David mitől lehet ennyire...más...Három éve ismerem és egyszer sem volt velem ilyen barátságos...És hogy csak ő van bent...egy kicsit gyanús...Egyszer csak egy kéz suhant el a szemem előtt,mire megráztam a fejem és a fiú értetlen arcát néztem,majd nyugodtan hátradőlt a székben.
-Oké,még élsz...-mondta majd beleharapott az almába.
-Kérdezhetek valamit?-néztem rá.
-Ha nem ez volt a kérdés akkor igen...-mondta higgadtan.
-Mért utálsz ennyire?-kérdeztem komoly tekintettel,mire meglepetten rámnézett,de én csak szóterelést nem tűrve néztem a szemébe.Elmosolyodott...
-Mondtam én valaha egy szóval is hogy utállak?-érkezett a válasz...Most így jobban belegondolva,soha,még csak rokonértelmű szóval se mondta hogy utál,maximum azt mondta hogy nem kíváncsi rám...megráztam a fejem
-Na akkor...-mondta és még egyet harapott a gyümölcsből és miután lenyelte visszafordult hozzám.-Elmondod mért akartad magad olyan sürgősen megölni?-mondta komoly tekintettel,mint ahogy én kérdeztem előbb.
-Ha elmondom hülyének fogsz nézni...-vigyorodtam el.
-Már annak nézlek,úgyhogy mindegy...-mondta nevetve,mire meglepett,mégis okoskodó fejet vágtam.
-Te aztán tényleg bunkó vagy...-mondtam poénkodva.
-Mért most mondjam azt hogy "ügyes vagy hogy megölöd magad?-nézett szigorúan.
-Például...-nevettem.
-Jólvan...-sóhajtott,majd felállt és megindult az ajtó felé.A szoba kijáratából visszanézett.
-Ja,és ott a polcon a házid...3 nap alatt összegyűlik némi tanulni való...na gyógyulj meg!-intett,mire először csak néztem,majd felültem.
-MIVAN?-ordítottam fel.Egyik az asztalon lévő lehetetlen mennyiségű könyvkupac,a másik meg hogy három napig kómáztam...Unottan hátravágódtam,majd elnyúltam az egyik könyvemért...a feladatokat is el kell intézni...
  Megint hétfő,megint töri,dejó!Legalább a hétvégét már otthon és nem a hipposzagú kórházban töltöttem.Beérkeztem a szobába,érdekes volt,senki nem támadott le hogy írjak neki puskát.Beértem a terembe és leültem Gina mellé.
-Szia!-köszöntem.
-Szia!-viszonozta Gigi.
-Vanessa beteg?-kérdeztem értetlenül,majd még egyszer körbenéztem,de az említett sehol...
-Le...-kezdett bele Gina,mikor megérkezett Alexander.
-Hallod te nagyon hülye vagy...-magyarázott nekem.
-Hozzád ki szólt?!-álltam fel agresszívan.
-Keménynek hiszed magad?-vágott vissza ingerülten a nállam majdnem kétszer nagyobb srác.Végül is,van mivel felvágnom...Egy mozdulatba kerül és darabokban hever az iskola területén.Ütésre emelte a kezét,én meg védekezés képp ökölbe szorítottam a kezem...Ütött...de mielőtt még védekezhettem volna egy hang állította meg.
-Alexander,hagyd békén...-hallottam David hangját,meglepetten odanéztem,arcán enyhe mosoly volt,a haverja mellé lépett.David megvédett Alexander ellen...nem mintha nem tudnám magam megvédeni,de mindig csak nevet azon hogy engem páholnak...A fiúk elmentek a helyükre,David valamit magyarázott Alexandernek,aki rám nézett,majd bólintott.
-...het...-szólalt meg Gina.
-He?-néztem rá értetlenül.
-Befejeztem amit elkezdtem...-mondta,én pislogtam párat,majd leesett.
-Ja,jó...-mondtam és leültem mellé.-Annyira meg vagyok kavarodva...-sóhajtottam.
-Mért is?-kérdezett rá a goth lány.
-David olyan...más...-mondtam,miközben lefeküdtem a padra.
-Nekem mondod?Amíg kómában voltál minden nap bejött velünk,és ő maradt a legtovább tovább...folyton azt kérdezgette hogy mi történt veled az utóbbi időben...-magyarázott Gina,mire csak meglepetten néztem.
-Mióta érdekli ez ennyire?-néztem értetlenül,nagyokat pislogva.
-Nemtudom...-vont vállat Gina.Persze a csöngő is a legjobbkor érkezett...Sóhajtottam,majd elővettem a felszerelésem,de a matektanár volt a helyettes,ebből levettem:Matekóra lesz...unottan figyeltem amit magyaráz a tanár és csak bólogattam,mivel már vagy 20x átvettük ezt az anyagot,csak sok visszamaradott nem érti...Egyszer csak a mögöttem ülő Steven megbökött,mire hátrafordultam,ő meg egy papírfecnit nyújtott elém.
-Dav küldi.-mondta,mire éreztem hogy ég az arcom...az oké,hogy bejön a kórházba,megnézni hogy vagyok,mivel vele szúrattam le magam,de órán levelet küldeni...
-De gyorsan sminkelsz...-mondta sunyi vigyorral Gina,mire unottan ránéztem,elvettem a levelet és kinyitottam.A felirat a következő:"Segítesz ebben az anyagban?"
-Írd hogy igen!-suttogta a fülembe Gina,megfogtam a cerkát és leírtam egy I betűt,majd megálltam.
-Te olvasod a levelemet?-néztem rá,mire csak vállat vont,majd a papírfecnire bökött.
-Írd már hogy igen!-mondta szigorúbban.
-Jó,jó,írom...-mondtam,majd leírtam a rövid kis szócskát és visszaküldtem ugyan azon a vonalon ahogy jött.Nem tudom mi folyik itt,mi történt a smaragszemű fiúval ilyen hirtelen,de nem is érdekel,majd elmondja ha akarja...remélem...

Folytatása következik...