Fekete Rózsa
               4.Fejezet:Meg akarok halni!


  Csak ültem a sötét zugban,senki sem figyelt.Térdemet felhúztam,szorosan átöleltem a lábam a kezemmel és lehajtottam a fejem.Egy gyilkos szörnyeteg vagyok...Sírva fakadtam,majd eszembe jutott David...meg kell keresnem...És anya...mit fog szólni?Rendesen megsértettem...elmerültem a gondolataimba,senki nem figyelt,nem tudtam hogy lehettem az éjszakai események közben farkas.Néztem a kezeimet,szememből patakként folyt a könny.Véres voltam mindenhol...Ruhámat átáztatta a vörös víz...Mivel senki nem figyelt felálltam és kiosontam a barlangból mint egy néma árny.Futottam...ahogy csak bírtam rohantam a park felé...vissza...Mikor odaértem még minden ugyan úgy volt ahogy hagytam.Hangosan kapkodtam a levegőért,mikor valaki hirtelen a nyakamba ugrott...
-Nathy!Csak hogy megvagy,egész este kerestünk!-kiáltott fel a fülem mellett Vanessa,értetlenül ránéztem.
-Kerestetek?-néztem rá,majd visszafordultam,Gina,Anya és Ben is ott volt.
-Szaladj haza,öltözz át,csak két órát kaptunk az igazgatótól!-mondta Gina,mire csak bólintottam és megindultunk haza.
  A suliba értünk,beléptem a terembe,David keze be volt kötve és magyarázott valamit Alexandernek.Nem tudom mért,de odaszaladtam és megöleltem...Nemhogy eddig hozzá se mertem szólni,de most egyenesen megöleltem,jajj istenem,hova tettem a maradék eszem.
-Úgy örülök hogy egyben vagy!-kiáltottam fel.
-Hé!Mi van veled he?Eressz már!Ne ölelgess!Hallod?-taszított el magától meglepett fejjel,én csak felnéztem rá.
-Húzz innen,nem vagyok rád kíváncsi!-mutatott a bekötött kezével,amiről lejött a fásli,egy hatalmas karmolt seb volt a kezén...én csináltam...Lehajtottam a fejem és elbattyogtam a terem végébe.
-Ez megőrült...-Hallottam David hangját,Alexander meg csak nevetett.Összehúztam magam,miközben a padon feküdtem.Vanessa és Gigi mellém lépett.
-Mi volt ez Nathy?-kérdezett rá Vanessa.
-Nemtudom...-ráztam meg a fejem.
-Azért jó bunkó volt ez még Davidtől is...-Nézett a zöldszemű fiúra Gina.Becsengettek...
  Utols óra vége,Alexander egész nap rajtam nevetett...Én ezt meg se hallva azon az estén gondolkodtam.Újra és újra átéltem az egészet,és egyre több képet láttam.Nagy vörös folt...vérfolt...vér mindenhol...nagyrészben csak ezt láttam...gyilkos vagyok...Meg akarok halni!A gondolkozásból az keltett fel hogy hazaút közben nekimentem valakinek.
-Bocsánat...-mondtam komoran,majd mentem tovább dülöngélve.Gondoltam egyet és lefordultam a park felé.A holttestek már eltűntek,de a vér ott volt...Térdre rogytam az út közepén,arcomat a tenyerembe temettem és sírva fakadtam,majd rájöttem...A sírás nem old meg semmit...Gyilkos vagyok,vesznem kell,vagy a végén a szeretteimnek ártok...Elővettem a késem,kinyújtottam a kezem,a kést az ütőeremhez szorítottam,a szívem hevesen vert,becsuktam a szemem...Hirtelen valaki megfogta a kezem.
-Te tényleg megőrültél...-hallottam a hangot magam elől.Kinyitottam a szemem és David gugolt előttem...Elfordítottam a fejem,ő elvette a kezemtől a kést és elkezdte nézegetni.
-Nincs semmi okod a halálra.-mondta mosolyogva.Ez a mosoly meglepett...Rövid habozás után válaszoltam...
-Te ezt nem érted...-mondtam komoran.
-Megérteném ha elmondanád...-válaszolt.
-Hosszú.-néztem rá szigorúan.
-Meghallgatom,van időm...-vont vállat,mire elgondolkoztam,majd megragadtam a kezét,amiben a kés volt,a pengét magam felé fordítottam.
-Igaz is,j hogy jöttél...-fordítottam el a fejem.-Neked kell megölnöd,én már ártottam neked...-mondtam teljes higgadtsággal.
-Mivan?-nézett értetlenül,én egy lendülettel megrántottam a kezét amiben a zsebkésem volt,így a penge az oldalamba állt,én meg erőtlenül borultam a fiú mellkasára...Még éreztem ahogy megragadja a vállam,hallottam,ahogy a nevemen szólongat,majd felemel és visz valahova...de minden sötét volt...most köszönet helyett azt akartam mondani hogy tegyen le,hagyjon meghalni,de nem tehettem...Erőtlenül csüngtem a karjai között,és reméltem hogy az előtt távozok,mielőtt beér velem a kórházba...

Folytatása következik...