Fekete Rózsa
    1.fejezet:A halál küszöbéről is van visszaút...


  Átlagos szombat reggelnek indult az egész nap...Ben üvölteti a zenét,anya meg azért üvölt hogy halkítsa le...Hogy ezt minden szombaton el kell játszaniuk...Befordultam a fal felé és a fejemre húztam a takarót,közben nyöszörögtem.Amikor Ben is visszakiáltott anyára unottan lehúztam magamról a takarót.
-Ezt nem hiszem el...-mondtam unottan,majd kimásztam az ágyból és belebújtam a papucsomba.Hosszú,fekete hálóingemben szellemként suhantam végig a rövid folyosón.Beálltam az ajtó elé és néztem ahogy veszekszenek...
-Halkítsd már le azt a lármát!-Ordított rá Anya Benre.
-Ne kiabálj!-Kiállt vissza az emlegetett khm...emberszabású...Nagy levegőt vettem és...
-Hagyjátok már abba a veszekedést!Nem hiszem el hogy ebben a házban már aludni sem lehet!-ordítottam rájuk,mindketten felém szegezték a tekintetüket.
-Csipkerózsika felébredt...-Piszkálódott Ben.
-Nathy,már dél is elmúlt...-mondta anya,mire sápadt fejet vágtam és értetlenül néztem.
-De-de-de-de-de...-hadartam-Pedig most nem is aludtam sokat...az hogy?-túrtam pánikszerűen a hajamba,mivel egy körül találkozok Vicktoriával,át kéne adnom neki a tanulnivalót a hétfői dolgozatra.
-Úgy hogy hajnalig msn-ezel meg kockulsz...-Szólt be Ben...mintha ő nem ezt csinálná,és az a sunyi vigyor,ami mindig a képén van...
-Nyelj pengét!-szóltam vissza unottan,majd visszasuhantam a szobámba és becsuktam az ajtót.
  Nemsokára talpig feketébe léptem ki az ajtómon,megigazítottam a hajam,majd nyúltam az ajtókilincsért.
-Elmentem!-kiáltottam vissza.
-Ugye vissza se jössz?-kérdezte Ben,mire unottan néztem.
-Előbb egyél valamit!-kiáltott anya.
-Majd útközben veszek valami szendvicset...Szia!-léptem ki az ajtón majd visszafordultam.-Neked is szia felismerhetetlen kisállatkám!-pislogtam kiskutyaszemekkel Benre,majd kiléptem az ajtón és megindultam a parkban lévő templom felé.
  Már félúton voltam mikor a bokor megrezzent.Értetlenül odanéztem,majd odaléptem a bokor elé és legugoltam.Egy sötétbarna kutya volt a bokorban,csak a szemét láttam,vér vörös volt.
-Szevasz haver!-mondtam,majd értetlenül ránéztem.-Eltévedtél?-néztem körbe,visszafordultam hozzá és nyúltam felé.
-Gyere,keressük meg a gazdád!-mosolyogtam és benyúltam a kutyához,mire észbe kaptam a nagy szőrpamacs éles fogai az ütőeremet döfködték.A nagydarab bundás elengedett és elszaladt,én ijedten felálltam és néztem a kezem,amiből ömlött a vér.A lábamnál már volt egy fél folyó a véremből,megszédültem...A fejem hangosan koppant a macskaköves úton és minden sötét volt...Hallottam egy fiú mély hangját,ahogy a nevemen szólít,majd éreztem hogy valaki felemel...Azt kívántam,hogy ki tudjam nyitni a szemem,megnézni ki az,de csak erőtlenül csüngtem a nem is olyan ismeretlen fiú karjaiban...
  Valami puha és hippószagú dologban keltem.Kinyitottam a szemem és láttam a fehér ágyneműt,éreztem az eremet elszorító kötést.Erőtlenül fordítottam a fejem az ajtó felé.
-Biztos rendben lesz?-hallottam ugyan azt a hangot,ami a megmentőmhöz tartozott.
-Igen,most már minden rendben...-érkezett egy mély,érdes hang is az ajtó másik oldaláról.
-Köszönöm.-válszolt a fiú hangja és lépteket hallottam.Anya nyitott be és a résen keresztül láttam David zöld szemét amint benéz...anya mellett egyenesen rám...Mit keres itt?...Ez járt a fejemben.Azt ajtó becsapódott és néztem magam elé,vörösen mint egy paradicsom.Anya leült az ágyam szélére és a homlokomra tette a kezét.
-Nem vagyok lázas!-húztam ki a fejem a keze alól.
-Csak a szerelem fűti!-piszkálódott Ben,megfogtam a párnám és erőből hozzávágtam,mire hátraborult és leült.
-Végülis ez a David gyerek egész helyes...-vágott gondolkozó képet Anya,felpattantam és durcás fejjel ránéztem.
-NE KEZD TE IS!-ordítottam rá ideges fejjel,közben kezemmel támasztottam magam a hátam mögött.
-Figyelj,még visszahívhatom neked,legalább látja a paradicsom fejedet...-szadizott tovább Ben.
-Mondok egy jobb elfoglaltságot...-mosolyogtam kedvesen,majd idegesbe váltottam.-Vágd fel az ered!-sziszegtem,mire benyitott az orvos és Anya kezébe nyomott valami papírokat.
-Az lesz a legjobb ha hétvégén bennmarad...-Mondta az orvos,karba tettem a kezem és hátraborultam a párnára,elfújtam az arcom elől a hajam és néztem a plafont.
-Remek...-sziszegtem unottan,majd kikaptam anya zsebéből az MP3-mat és elkezdtem nyomogatni.
-Justin Biber,Miley Cyrus...jesszus...Nem,nem,fúj,extra fúj...LORDI!-kiáltottam fel,majd bedugtam a fülembe a fülhallgatót.
-Szia!-intettem anyának,majd Benhez fordultam.-Fulladj meg...-mondtam unottan,Anyáék elmentek én meg csak a plafont néztem és üvöltettem azt az egy albumnyi Lordit,de legalább elvoltam...


Folytatása következik!