[Későbbi] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
Kiértünk a házból,és elindultam az erdő felé. Mikor már elég távol voltunk mindenkitől,akkor egy kisebb részen,ahol nem volt túl nagy az aljnövényzet,leeültem törökülésből. Megvártam még Becca is leül.
-Na,akkor most próbálunk kontrollt tanulni. Illetve te. -néztem a szemébe. Bár nem vagyok boszorkány,de ha valamit,akkor türelmet tanultam- Csukd be a szemed és ürítsd ki az elméd. -kezdtem bele.
|
Meglepődtem,amikor Amon elkapta a kezem,nem értettem,csak mentem utána.
|
-Tanárnő! -szóltam az ofőm után.
-Mi az? -kérdezett vissza idegesen.
-Az ajtóval mi lesz? -gondolom gyújtósnak megy.
-Majd megoldom! -mondta,aztán elrohant...hát nem jutottunk többre. Viszont támadt egy ötletem,így megfogtam Becca kezét,kiléptem a szobából,és húztam magam után.
-Ha már nyugodt környezetbe vagyunk... -motyogtam és mentem tovább.
|
- Kettőt és könnyebbet! - pislogtam Amonra,teljesen tanácstalanul.
|
Elkezdtem nevetni,aztán eszembe jutott valami.
-És...most mit csinálunk ajtó nélkül...? -néztem Beccára.
|
Adtam egy pacsit Amonnak,majd szórakozott,széles vigyorral összefontam a tarkómon az ujjaimat.
- Őszintén,csak arra gondoltam,hogy robbanjon valami. Reménykedtem benne,hogy nem a tanár lesz,ehem...- nevettem zavartan.
|
Mikor a tanár nézte a másik ajtó,és odarohant,elkezdtem nevetni. Aztán felálltam és odamentem Beccához,majd pacsira tartottam fel a kezem.
-Ez jó volt. Úgy látszik még is csak tudod kontrollálni. -mosolyogtam a lányra.
|
Már a kuncogásomat kellett visszafognom. Utána eszembe jutott,hogy valahogy le kell pattintani a tanárt. Kicsit átgondoltam,hogyan,majd hatalmas robajjal kicsapódott valami. Odarohantam az ajtókerethez,és kinéztem. A mellettünk kettővel odébbi szoba ajtaja repült ki.
- Nahát,tanár nő! Ezek az ajtók nagyon instabilak...- pislogtam nagyokat arra,amerről a sikongató hangok jöttek. Most mit vannak így oda? Csak egy spontán robbanó ajtó. Semmi komoly.
|
-Na de ekkora erővel? -nézett rám értetlenül. Én csak vállat vontam.
-Nyitva volt az ablak,lehet a huzat. -néztem rá szépen és halványan mosolyogtam. Jókisfiúvagyok!
|
A tanár hirtelen megjelenése igencsak meglepett. Kishíján majdnem repült megint valami. Valahogy neki kell állnom kontrolálni. Amon megjegyzésére elfojtottam egy szórakozott vigyort.
|
-Nos lehet. -vontam én is vállat. Aztán visszamentem és ismét hanyatt vágódtam az ágyon. Ekkor megjelent az osztályfőnök az ajtóba.
-Itt mi történt?! -kérdezte idegesen.
-Tanárnő,képzelje,kidőlt az ajtó! -pattantam fel. A lényeg,hogy nem vagyok beteg.
|
...És ekkor tiszta lett minden.
- Ha megöltem volna,ott lenne. Lehet apró cafatokként...de ott lenne.- rántottam vállat.
|
Fogtam magam és lenyaltam a vért a csuklómról. Én lettem az áldozata Becca robbantásának! Vagy is a csuklóm. Villanykörte vs vámpír: 1:0.
Felálltam,és óvatosan,figyelve,hogy ne lépjek üvegszilánkra,megindultam az ajtó irányába. Mikor odaértem,az ajtófélfának támaszkodtam és szétnéztem. Nos,akárki volt is,már nincs a folyósón.
-Remélhetőleg nem ölted meg.. -szólaltam meg,de nem néztem hátra.
|
Teljesen belefeledkezdtem a borzalmas emlékbe. Megszűnt a külvilág. Majd a következő pillanatban...
...Kop-kop...
Ismét feltört egy sikoly a torkomból,és paff,volt ajtó,nincs ajtó. Megpördültem,majd Amon megjegyzésére értetlen pislogás volt a válasz.
|
Láttam rajta,hogy kirázza a hideg.-
-El ne képzeld megint! -pattantam fel,közben hallottam,hogy kopognak,de késő volt. Becca sikeresen kirobbantotta az ajtót. Illetve a volt ajtónkat...
Csak néztem a fa lap helyét,meg a még mindig hulló tollakat.
-Ügyes vagy Becca. A kérdés,hogy ki kopogott... -vakartam meg a fejem,aztán vállat vontam és idiótán vigyorogtam- Végül is beengedted.
|
Begörnyesztett háttal,magamat teljesen összehúzva ácsorogtam. Teljesen sokk alá kerültem attól a dögtől. Amon hangjára felkaptam a fejem.
-De-de-de-de...de az a dög hozzámért! - csattantam fel,miközben kirázott a hideg. Brrrrr...~ Ezt sem akarom még egyszer átélni.
|
Hirtelen felugrottam,mikor szétrobbant minden. Volt szerencsém a pókból is kapni. Pár darabkája az arcomon landolt. Ahogy magam elé kaptam a kezem,a csuklómnál megvágott a villanykörte és mindenhonnan fehér tollacskák hulltak.
-Mondtam,hogy ne ijedj meg... -motyogtam hallkan,miközben szétnéztem.
|
Értetlenül pislogtam amonra,majd felfelé fordítottam a fejem. Az a dög hozzáért az orromhoz,mindemellé olyan hosszú volt,min a hüvelykujjam. Egy pillanatig dermedten álltam,majd amikor belebámultam az ízelt lábú nyolc szemébe,rémult sikoly hagyta el az ajkamat. Abban a pillanatban pókica ezer felé szállt. Ahogy a párnám,és a villanykörte is.
|
-Ja,tegnap este. -vigyorodtam el. Én is barom vagyok. Beccára néztem,aztán...nem is tudtam hogy közöljem vele,aztán úgy gondoltam,hogy úgy,ahogy van.
-Öhm..ne ijedj meg,de egy pók ereszkedik le a fejed felett.
|
- Volt már rá példa.- rántottam vállat,majd átvettem a ruhámat,ami reggel is rajtam volt. Fekete rövidnadrág,meg egy sima,fekete póló. Leültem az ágyam szélére,és bámultam magam elé.
|
[Későbbi] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
