[Későbbi] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
Néztem a felhőket aztán becsuktam a szemem. Élveztem az időt.
Ekkor Rona felkapta a fejét,a távolba meredt. Felállt én pár lépést előre lépett,majd leült és mereven nézett előre gyönyörű kék szemeivel. Néztem merre veti a tekintetét. Egy sötét farkas közeledett felénk. Egyenlőre maradtam ülve,de feljebb húzóckodtam,hogy könnyebb legyen felugrani. Sose lehet tudni.
|
Mára végeztem a faluban. Megindultam az erdőbe,oda,ahol Mordait hagytam. Azt mondta,pihenni akar egy kicsit,szóval hagytam,hadd legyen ott. Ha szükségem van rá,úgyis megérzi,és ott terem. A rétnél találtam meg,és nagyon elmeredt a messzeségbe. Mikor mögé léptem,csak a füle egy rezzenéste jelezte: tudja,hogy itt vagyok. Leguggoltam mellé,beletúrtam a bundájába,és nagy mozdulatokkal megsimogattam.
- Mi az,nagyfiú? - kérdeztem,de csak hallgatott,és nézett maga elé. Követtem a tekintetét. Egy lány,és egy másik farkas.
- Jó lenne egyszer valakivel beszélgetni a fajtámból... - motyogta maga elé,mire fogtam magam,és meglegyintettem a fejét.
- Akkor mire vársz? Eridj!
- És te?
- Ha megérzik,mi vagyok otthagynak,mielőtt hozzájuk szólnál. Menj csak,megvárlak! - húztam enyhe mosolyra a szám sarkát,leültem,és a szépen,lassan előre ballagó farkas után néztem. Sosem fogom megérteni,miért is vágyik ennyire társra,és mi ez az erős kötődés,amit néhány teremtés felé mutat. De én nem fogom vissza. Ami neki jó,az nekem is.
|
A rét szélén ültem,nézegettem a virágokat. Rona mellettem pihengetett. A szél kellemesen hűs volt,a nap sütött. Bár mivel egy fának dőltem,ezért a lomb árnyékolt,de ettől függelten jó érzés volt. Végigsimítottam Rona fejét,majd beszívtam a kellemes tavasz végi levegőt. Minden olyan nyugodt volt.
|
A meditálás elméleti része nagyon megragadt. Úgy voltam vele,hogy ha azt próbálom meg,semmi gond nem lehet belőle. Nem rossz ötlet először is elérni a lelki béke és nyugalom állapotát. Magam alá húztam a lábam,leültem a sarkamra,és igyekeztem teljesen kiüríteni a fejem.
|
-Szia! -köszönt oda valaki. Felkaptam a fejem és közben elszállt a bogaram. Az a szőke punk csaj állt mellettem,aki ahogy elnéztem,nemrég megvédte Beccát.
-Helló. -köszöntem vissza,majd néztem tovább a tavat.
-Leüllhetek? Szeretem én is a naplementét. -válaszolt mosolyogva.
-Aha. -válaszoltam egykedvűen,majd elég közel hozzám letelepedett a leányzó. Kicsit idegesítő is volt,hogy szinte hozzámtapadt.
|
Egy óra múlva a hely tele volt kráterekkel,meg kopasz fákkal. Ekkor döntöttem úgy,hogy hagyom a gyakorlatot,és előbb teljességgel felfogom az elméletet. Aztán majd egyszer menni fog.
|
Nagyon lassan kezdett sötétedni. Gondolkodtam Beccán,meg sok mindenen. Mikor eszembe jutott a robbantgatása halványan elmosolyodtam,aztán a tekintetem egy szentjánosbogár keltette fel. Ott repkedett előttem,én meg csak megbabonázva néztem a fényjátékát. Bár még korán volt,hogy előjöjjön,még is ott repdesett.
Ahogy elnéztem élvezte a társaságom,mert az orromra szállt.
|
Visszaértünk a táborba,előtúrtam a könyvem a táskám aljából,és elvonultam a kövekhez,ahol pár órája egymásnak estünk Amonnal. Leültem az egyiknek a tövébe,és belebújtam. Ha valami gyakorlati leírás volt,próbálgattam - nem túl sok sikerrel.
|
Hát,ennyit a 'Segítsünk Beccán' tervről. Sóhajtottam,aztán megfogtam a kezét.
-Legyen. -mondtam,majd megindultunk visszafelé.
Becca fogta a könyvét és elvonult olvasgatni. Én addig kimentem a tó széléhz elmélkedni. Leültem a közeli fa tövében,ahol lehetőleg árnyékban voltam és onnan néztem a tavat,meg a tájat.
|
A giliszta megérkezésére egy undorodó nyelvöltés volt a válaszom. Lesöpörtem magamról,és megragadtam Amon kezét,a következő pillanatban pedig már a gödör szélén gubbasztottam.
- Magamat csak nem robbantom fel...- vágtam elgondolkodó fejet,majd felálltam,és leporoltam magam. - Hagyjuk. Nem megy. - rántottam vállat. - Még van pár órám,mielőtt besötétedik. Szerintem fogom a boszorkányos könyvem,és visszavonulok a pár sziklához. Ott remélhetőleg senkit sem ölök meg.- közöltem a sráccal a tervemet,és felé nyújtottam a kezem.
|
-Jézusom... -csóváltam meg a fejem,és elkezdtem lesöpörni a földet. Kaptam egy bónusz gilisztát is,ezaz. Megfogtam és bedobtam a gödörbe Becca után a nyálkás kis jószágot.
-Legközelebb saját magad robbantod fel. -szóltam le neki,majd kisegítettem a gödörből.
|
Megadóan sóhajtottam,és ismét a bokrot kezdtem el szugerálni. Hátha. Bokor,bokor,bokor,bokor...
Bumm...~
Egyszerűen halvány lila gőzöm sem volt róla,hogy mi robbant. Egészen addig,amíg egy földkupac nem landolt a fejemen. Hátranyúltam,hogy megtámaszkodjak,és lerázzam a fejemről a földet,de a talaj eltűnt,én meg egy sikoly kíséretében hanyattvágódtam egy egy méteres gödörben,a vádlim fent maradt a lyuk szélén.
- Profi sírásó lennék!- kiabáltam ki Amonnak.
|
-Még...-nyikkantam meg,aztán lesepertem pár levelet a fejemről. Nos,leamortizáljuk a helyet,az fix.
-Akkor próbáld meg megint. -bíztattam- Alakul,már a földön robbantottál,nem a levegőben.
|
Bólintottam,és mégint rákoncentráltam arra a bokorra,amit előbb kilestem. Közben imádkoztam,hogy a kiszámíthatatlan robbantgatásomnak ne Amon legyen a következő áldozata. Erősen szugeráltam a bokrot,és akkor BUMM! A baki csak az,hogy mögülem. Megpördultem,és egy fa volt teljesen csupasz,minden felé levelek hullottak. Zavartan elvigyorodtam,és Amonra néztem.
- Álljunk hozzá pozitívan. Amit kimondottan nem akarok,hogy robbanjon,az nem robban.- vigyorogtam.
|
Fogtam és odébb toltam a madárnak nem nevezhető,felrobbant kupacot.
-Akkor próbáld meg megint,gyűjtsd össze az erőd és próbáld abba az egy tárgyba,vagy bokorba vezetni! -reméltem,hogy nem éb leszek a következő,ami robban.
|
Teli pofából vigyorogtam.
- Hát persze,hogy ne,mi másra?- kérdeztem vigyorogva,miközben az ölembe ejtettem a kezem,majd bűnbánóan lehajtottam a fejem.
- Na jó,nem...- kezdtem bele,majd elmutattam balra,az eredeti célpontra.- Az a bokor volt az.
|
Összeszorítottam a szemem,de nem én robbantam. Ahogy kinyitottam,láttam,hogy egy tollpihe száll alá. Aztán egy csomó tollpihe,majd egy madár esett kettőnk közé. Kerek szemekkel néztem a madarat,aztán Beccát.
-...és persze,nyilván a madárra koncentráltál,mi? -váltogattam a tekintetem a cafat,meg a lány közt,aztán a homlokomra raktam a kezem és megcsóváltam a fejem.
|
Összeraktam,mit akar Amon. Rákoncentráltam egy bokorra,és teljes erőmmel szugeráltam. És akkor BAMM! A bokornak semmi baja.
- Oké,ez mi volt?- néztem körbe ijedten,majd a következő pillanatban egy barna tollpihe szállt az orromra. Tüsszentettem egyet,majd mire észbe kaptam,mindenhol barna tollak vettek körbe,végül pedig közém és Amon közé bevágódott egy madár maradványa. Egy ideig néztem a véres cafatot,majd ideges vigyorral a vámpírsrácra néztem,és széttártam a kezem.
- Ta-daaaaaaaaa!- kiáltottam fel,mintha épp egy tökéletes mutatványt mutattam volna be.
|
-Ha megvan,akkor próbálj koncentrálni valamire. Egy fára,bokorra,tök mindegy,csak lehetőleg ne én legyek az,és az a bizonyos fa ne rám dőljön. -tettem hozzá- Ha megvan,akkor szugeráld erősen,vagy bánom is én,és próbáld fel azt felrobbantani.
|
Nem nagyon értettem semmit,de mindent úgy tettem,ahogy a vámpír mondta. Vagyis próbáltam. Ürítsd ki az elméd...Olyat lehet? Mindegy,megoldom mantrával. Leszarooooooommmm...
|
[Későbbi] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
