[1325-1306] [1305-1286] [1285-1266] [1265-1246] [1245-1226] [1225-1206] [1205-1186] [1185-1166] [1165-1146] [1145-1126] [1125-1106] [1105-1086] [1085-1066] [1065-1046] [1045-1026] [1025-1006] [1005-986] [985-966] [965-946] [945-926] [925-906] [905-886] [885-866] [865-846] [845-826] [825-806] [805-786] [785-766] [765-746] [745-726] [725-706] [705-686] [685-666] [665-646] [645-626] [625-606] [605-586] [585-566] [565-546] [545-526] [525-506] [505-486] [485-466] [465-446] [445-426] [425-406] [405-386] [385-366] [Korábbi]
-Mondjuk. -válaszoltam kicsit oldlra fordítva a fejem. Nem teljesen mondtam igazat. Bár a vihar nem zavart,a srác igen. Illetve nem szó szerint zavart.
Még így maradtam pár másodpercig,majd elengedtem. Bár nem húzódtem el tőle teljesen,de már nem öleltem. Csupán néhány centire ültem tőle. Lehorgasztott fejjel.
|
Az egyik kezemmel finoman végigsimítottam a haját. Kellemes tapintása volt. Ösztöből jött volna,hogy beletúrjak,de visszafogtam magam,és a kezem megállapodott az eredeti helyén.
- Megnyugodtál? - kérdeztem,a kinti viharra utalva.
|
Ahogy a hátamra fektette a tenyerét,kirázott a hideg. Mikor közelebb is húzott,befeszületek az izmaim. Bár hagytam,teljesen feszült voltam. Bármelyik pillanatban képes lettem volna kiugrani a kezei közül. Talán csak azért,mert nem bízom az emberekbe. Benne nem is kéne. És most még is itt ölelem.
Feljebb csúsztattam a kezem a hátán,majd félmosolyra húztam a szám. Tényleg őrült vagyok. Már nem tudom,hogy ő csábított el,vagy a saját hülyeségem.
|
Nehéz kiigazodni rajta,de...jó. A hátára fektettem a tenyereimet,és enyhén visszább húztam. Hamár ölelés,legyen normális. ~
|
Hogy lazított a fogásán kényelmesebb volt. A kérdésére viszont nem tudtam azonnal válaszolni. Ha elenged,nem fogok tudni a szemébe nézni,tiszta vörös leszek. De valójában akartam,hogy elengedjen? Talán. Talán nem.
Válaszképp ingattam a fejem. Aztán a kezem is kicsúsztattam magunk közül és csak óvatosan átfontam a derekánál. Őrültséget csinálsz Ruki. ~
|
Éreztem a kezét a mellkasomon,de a következő pillanatban meg közelebb bújt. Nők. Ki tud rajtuk kiigazodni?
- Elengedjelek? - kérdeztem,és sokkal lazábban fogtam.
|
Hirtelen magához ölelt. Megnyikkanni se tudtam. A mellkasa és magam közé tettem a kezem és el akartam tolni,de aztán nem tettem. Fogalmam nincs mért. Csak nyeltem egyet. Talán jól esett végre valaki olyan közelsége,aki az én fajtámból való. Megint dörgött. Nem akartam,de még is közelebb húzódtam hozzá. A kezem még mindig köztünk volt. Nem bíztam benne. Nem akartam,hogy öleljen,de még is...
|
Láttam,hogy a dörgésre,meg a villámlásra összerezzen. Megesett rajta a nem létező szívem. Lehet le üt érte végül,de jobb ötletem nem volt,magamhoz öleltem.
- Nem kell félned. Vigyázok rád. Nem lesz baj. - mondogattam teljesen spontán,csak hogy lenyugtassam.
|
-Öhm,igen. Vannak hasznos dolgok. Az energiáról felgőképp. De a könyvekbe még nem kezdtem bele. -nézegettem a papírokat,majd villámlott egyet. És megind dörgés. Észre se vettem,mikor Rona kirohant a szobából megszűnt az erőterem. Koncentrálásba még kell gyakorolni.
|
- Hallottak valamit. Ne kérdezd,nem tudom...Megnézik és visszajönnek. Mordai szól,ha baj van. - mondtam,majd letelepedtem Ruki mellé. - Találtál valami használhatót?
|
A farkasok hirtelen kirohantak,Aratake pedig utánuk,én meg csak néztem,hogy mi van. Egy pillanatra megijedtem,hogy egyedül maradok,de a srác végül az ajtóban megállt.
-Mi a baj? -néztem utána. Közben megint egy hatalmasat dörgött. Megint összerándultam. Utálom a vihart.
|
Mordai hirtelen felkapta a fejét,majd a következő pillanatban a hasam és a beleim éppségével mit sem törődve,felpattant,és kirohant a házból. Ez alatt a manőver alatt háromszor talpalt erőből gyomron,amit én igencsak erős összerándulással,és fájdalmas nyögéssel kommentáltam. Köszönöm,Bundás,ezt megjegyeztem. Mikor kinyitottam a szemem,Rona vágtatott ki a szobából. Felpattantam,és az ajtóhoz rohantam,de ha akarom se érem már utol őket.
~ Hova mentek?
~ Van kint valami. Csak megnézzük. Szólok,ha baj van. ~ és ennyivel nyugtázta az egész jelenetet.
|
Fogtam magam és kialakítottam körém és Rona köré egy erőteret. Így kevésbé hallottam a kinti dolgokat és tudtam koncentrálni. Kis nyugalom.
|
Rukiékra néztem,láttam,ahogy összerezdül a villám miatt. Rá akartam kérdezni,hogy mi miatt alakult ki benne ez a félelem,de inkább hagytam. Sóhajtottam,és visszafordultam a plafon felé.
|
Hogy tud ennyire nyugodt lenni? Oké démon fajzat én meg gyerekes vagyok,de akkor is. Végignéztem rajta,ahogy elnyúlt,aztán visszafordultam a papírjaimhoz. Már majdnem elterelődött a figyelmem,mikor megint csattant egy nagyot odakint valami. Összeszorítottam a szemem és csak vettem egy nagy levegőt.
|
Felnevettem a reakción,majd elvágódtam keresztben két párnán,Mordai meg a hasamra feküdt,és néha-néha a lányok felé sandított. Kétszer nem mondom,hogy leginkább Rona felé. Elmosolyodtam,és megdörgöltem az oldalát. Végre lelt egy barátot.
|
-Kösz,most aztán rohadtul megnyugtattál! -néztem rá idegesen. De nem akaródzott visszamenni a helyemre. Szóval errébb hoztam a papirokat. Nem volt kedvem a srác mellett maradni,de...biztonságosabb volt. Rona is odajött mellém,csak a másik oldalról. Csak annyira feküdt az ölembe,hogy ne zavarjon,de lássa Mordait. Meg szemmeltartsa Aratakét. Még mindig nem bízik benne.
|
Mordai figyelte Rona vadászatát,majd ahogy szépen visszasétál.
~ Tetszik,mi,nagyfiú?
~ Khm...Nos...nem csúnya...sőt... ~ Sunyin rávigyorogtam,amit egy morgással nyugtázott. A következő pillanatban a ház mellé csapott a villám,Ruki pedig mellettem termett. Értetlenül pislogtam rá,majd összeraktam: Fél a vihartól.
- Semmi gond. - Megindultam vissza az ülőpárnára. - Viszont élvezd ki az utolsó óráidat. Egy ilyen vihar nemsokára leviszi az egész kócerájt a mélybe. - Mutattam az ablakra,amiből a kilátás ugyan szép,de ha az ember lefele néz,csak végtelen szakadékot lát. Teljes nyugalommal leültem a rongydarabra,tartottam egy drámai szünetet,a lány reakciójára várva,majd sunyin rávigyorogtam. Persze,ez nem volt igaz. Ezt a házat semmi sem viszo sehova.
|
Egy halk nyüszítést hallatott Rona,mire a srécokra néztem. Elmosolyodtam. Ekkor betört az ablak és felsikítottam. Mögöttem a farkaslány is felkapta a fejét.
-Eh,kicsit... -vigyorogtam zavartan. Elkezdtem megint olvasgatni,erre Rona kiugrott mögülem és az asztalon túlugorva rávetette magát valamire. Egy vékony kis hangú "sikítást" hallottam,majd egy roppanást. Felém fordult a farkas és megnyalta a száját.
-Bocsi,veszélyeztette a könyveket. -félmosolyra húztam a szám. Közben visszaügetett mögém négylábú barátom. Ekkor akkorát közvetlen a ház mellé lecsapott a villám. Akkorát ugrottam egy sikítés mellett,hogy Aratake mellett kötöttem ki.
-Bocsi,én... -kezdtem magyarázkodni,aztán csak visszanéztem Ronára,aki aggódva nézett,majd az asztalra cikázott a tekintetem.
|
Néztem magam elé,és nosztalgiáztam. Fura egy figura volt az öreg. Kár érte...A következő pillanatban Mordai az ölemben termett. Láttam az enyhe lehangoltságot a tekintetén. Neki is sokat jelentett. Talán többet is,mint nekem. Ő mindig ragaszkodóbb volt. Megsimogattam a fejét,és rámosolyogtam.
~Nyugalom Bundás. Már jobb neki...
~ Tudom...~ erre magamhoz öleltem,és néztem magam elé. Mindaddig,amíg bazinagy csörrenéssel ki nem csapódott az ablak,és erős széllökés tört be. Felálltam,és becsuktam az ablakot,el is reteszeltem.
- Bocsánat,egy kicsit instabil a hely egy-két helyen...- mondtam,miközben visszasétáltam. - De lényegében megmarad.
|
[1325-1306] [1305-1286] [1285-1266] [1265-1246] [1245-1226] [1225-1206] [1205-1186] [1185-1166] [1165-1146] [1145-1126] [1125-1106] [1105-1086] [1085-1066] [1065-1046] [1045-1026] [1025-1006] [1005-986] [985-966] [965-946] [945-926] [925-906] [905-886] [885-866] [865-846] [845-826] [825-806] [805-786] [785-766] [765-746] [745-726] [725-706] [705-686] [685-666] [665-646] [645-626] [625-606] [605-586] [585-566] [565-546] [545-526] [525-506] [505-486] [485-466] [465-446] [445-426] [425-406] [405-386] [385-366] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
