Új bejegyzés Frissítés

2013.06.03. 17:46 Ayame

Hirtelen a földön találtam magam és ordibálást hallottam. Fogalmam sics mi történt. Megdörzsöltem a szemem és azt láttam,hogy Rona most akarja kitépni Aratake gégéjét. Hirtelen a csendből és nyugalomból azt sem tudtam hova kerültem. Mikor összefogta a farkas száját az incubus,akkor kaptam észbe. Becsuktam a szemem és Aratake felé nyújtottam a kezem,aki körül egy burok alakult ki,így képezve válaszfalat közte és a farkas között,aki csak hátrébb ugrott. -Rona,elég! Megőrültél? -kezdtem el kiabálni vele,közben a srácot a védőpajzs alatt tartottam,mielőtt ismét nekiesne. A farkaslány meglepetten nézett rám,de még mindig állt a hátán az összes szőrszál. -De...én..azt hittem... -köztem és a srác közt ingázott a tekintete,én meg csak most ültem fel rendesen. Eddig az egyik kezemmel kénytelen voltam támasztani magam. Tiszta kóma voltam. Ennyit a nyugodt alvásomról.

2013.06.03. 12:20 Namiyo

Teljesen értetlenül néztem Rona idegrohamát,majd amikor nekem ugrott,magam elé kaptam a kezem. Felborított,én meg a mellkasánál fogva tartottam el a csattogó agyarakat az arcomtól és a nyakamtól. - Rona! Nyugalom! Fejezd be! Hallod?! Rona!- Kiáltottam rá,majd egy hirtelen mozdulattal összefogtam a száját,és felültem. - Higgadj le! Semmi baja! Cserébe felkeltetted...- Pillantottam le a kómás Rukira.

2013.06.03. 08:05 Ayame

Én még nagyba aludtam. ~ Már délután volt. Mordai értelmetlenül nézett befelé az ajtón. Rona halvány mosollyal a száján,a hímhez majdnem már hozzádrgölőzve jött be,épp,hogy pár centi volt köztük. Ekkor a figyelme ránk terelődött. Tengerkék szemei kikerekedtek,és elkezdte kapkodni a levegőt. Felborzolta a szőrét a hátán,teljesen felfújta magát,mintha kétszer akkora lenne. -Te mocskos,rohadék démon... -hajtotta le a fejét,villogtatta a fogait,majd vicsorgott teli pofából- Megbíztem a szavadban,de tudtam,hogy nem lehet adni egy ilyen rohadék szavaira! -üvöltötte. Ekkor kezdtem kijózanodni bódító alvásomból. Rona szó nélkül nekiiramodott,és rávetette magát Aratakéra,.

2013.06.03. 00:13 Namiyo

Valamit motyogott,de nem értettem mit. Nemsokára azt vettem észre,hogy csendesen szuszog. Elmosolyodtam,és úgy maradtam. Kellemes érzés volt. Tudnám,honnan jön... Úgy másfél órával később a vihar is elállt,a késő délutáni napfény beszökött az ablakon,és széfolyt a padlón,a fénysugárban por táncolt. Egy ideig elnéztem,majd a tekintetem ismét Rukira kúszott. Nem bírtam ki,hogy ne mosolyogjak... Fél órával később körmök kopoktak a padlón. Felkaptam a fejem,az ajtóban megjelent Mordai,és szinte szabályosan lesokkolódott. A mutatóujjam az ajkam elé tettem,jelezve,hogy hallgasson,de nem állt szándékában. Elfuló hangon szólalt meg: - Aratake...ugye nem... ?- Én pedig egyáltalán nem értettem a kétségbe esést,és hogy mire céloz. Mielőtt válaszoltam volna,Rona is megjelent az ajtóban...

2013.06.03. 00:05 Ayame

Sose szerettem az embereket. Erre most egy olyan ember közelében érzem jól magam,aki egy pillanat alatt képes kicsinálni. Közelebb húzódtam hozzá és a mellkasára dőltem teljesen. Éreztem a teste melegét,hallottam ahogy ver a szíve. Olyan kellemes volt minden. Élveztem,hogy körbevesz a melegség. És sikerült is bealudom. De előtte,halkan,amit lehet csak én hallottam elmotyogtam egy köszönömöt.

2013.06.02. 23:59 Namiyo

Eddig annyira nem is figyeltem meg. Gyönyörűek azok a zöld szemek. Hagytam,hadd dőljön neki a mellkasomnak. Olyan...kellemes érzés járt át...Vagy nem is tudom...Fura,de jó... Tény ami tény,több száz éve élek,de ilyet sem csináltam még.

2013.06.02. 23:55 Ayame

Hagytam,hogy eltűrje a hajam. Belenéztem a szemébe. Ugyan olyan ében fekete volt,mint a haja. A homlokomat a mellkasának támasztottam és halványak félmosolyra húztam a számat.

2013.06.02. 23:48 Namiyo

Megkönnyebbülten felsóhajtottam,hogy semmi rezdülés,remmi rándulás nem volt a dörrenés hatására. Rámosolyogtam és eltűrtem az arcából a haját. Látni akartam a szemeit. De miért is? És tulajdonképp... ...Miért is érdekelt ennyire,hogy ideges a vihar miatt?

2013.06.02. 23:45 Ayame

Villámlott egyet megint. Láttam a fényét. Utána hallottam a dörgést,de semmi. Csak jobban a mellkasának dőltem. Nem félelemből. Csak...fogalmam sincs miért. Jól esett talán. Még magamat is meglepem.

2013.06.02. 23:42 Namiyo

Éreztem,ahogy szépen lassan megnyugszik. Enyhén elmosolyodtam,és egy kicsit lazábban tartottam. Lenéztem rá,figyeltem,ahogy rádőlt a mellkasomra,és ahogy veszi a levegőt. Mikor tisztáztam,hogy igen,tényleg lenyugodott,pont abban a pillanatban villámlott megint. Ezt nem hiszem el...

2013.06.02. 23:37 Ayame

Megint hevesen vert a szívem. Aztán lassan megnyugodtam. Tudtam,hogy biztonságban vagyok. A házban. Na,de az ő kezei közt? Tudom mit ígért. De az életemmel nem szívesen játszom. Még is a hangja...olyan kellemes volt. Mély,nyugodt és puha. Mintha csak a hangájval körülölelt volna. Bebugyolált egy csendes,meleg,nyugodt helyre,ahonnan soha nem akarsz kibújni. Lassan megnyugodtam,szinte már majdnem elaludtam,annyira lelassult a szívverésem és a gondolkodásom is.

2013.06.02. 23:33 Namiyo

Vettem egy nagy levegőt,és megint magamhoz öleltem,és nyugtatóan simogattam a fejét. - Nyugi,itt biztonságban vagy. - mondtam közben a tőlem telhető legnyugtatóbb hangon. Örülnék,ha tényleg megnyugodna,és nem ugrálna itt minden egyes dörrenés miatt.

2013.06.02. 23:30 Ayame

Elmosolyodtam és egy bólintással nyugtáztam. Aztán elgondolkoztam. Biztos olyan jó,hogy egyedül maradtam egy incubussal? Egy tudatlan boszorkány? Nem egyenlő esélyek. De most még is olyan...közönségesnek tűnik. Ekkor megint mellénk csapott le a villám. Összehúztam magam és becsultam a szemem.

2013.06.02. 23:26 Namiyo

A kérdésre magam elé néztem. ~ Mordai! Merre vagytok? ~ Találtunk egy hasadékot,ahova nem esik az eső,és véd a széltől. Ha elállt a vihar visszamegyünk. - Jól vannak. Találtak menedéket. Ha elállt az eső visszajönnek. - közvetítettem Rukinak a választ.

2013.06.02. 23:23 Ayame

-Mielőtt egyedül maradtam anyám mindig ott volt mellettem és védett. Néha még a széltől is...Utána teljesen egyedül maradtam. Féltem mindentől. Akkorájt pedig nagy viharok voltak. Akkor egyszer nagyon megijedtem. Azóta is tartok tőle. -húztam félmosolyra a szám,aztán eszembe jutott Rona. -A farkasokkal mi van? -kérdeztem rá komolyabban.

2013.06.02. 23:20 Namiyo

Ismét elmosolyodtam,majd előre fordultam,és elgondolkodtam. - Hogyhogy ennyire tartasz a viharoktól? - kérdeztem végül.

2013.06.02. 23:17 Ayame

-Nem. Maradj csak. -mosolyodtam el. Talán kicsit oldódott a zavartságom.- Jól esik valakinek a közelsége. -állj...ezt én mondtam?

2013.06.02. 23:12 Namiyo

Elmosolyodtam. Aranyos volt,így,hogy látszott rajta egy enyhe zavar. Bólintással nyugtáztam,hogy megértettem,amit mondott. - Ha zavar,hogy most ennyire közel ülök...- mondtam,miközben a magunk közötti,pár centis résre böktem. Szívesen maradok hozzá ilyen közel,tény,ami tény. De ha akarata ellenére teszek valamit,Rona átharapja a nyakam,és Mordait is elvágom a lehetőségtől,hogy legyen egy fajtárs barátja. Az utóbbit végképp nem akarom.

2013.06.02. 23:06 Ayame

-Nem. -néztem fel rá és igyekeztem nem elvösödni. Tulajdonképp én sem tudtam mibajom. A francba is az incubus fajtájával. Meg amúgy is.- Valójában rég volt alkalmam bárkit is megölelni. -most úgy nézek ki,mint egy összezavarodott kislány. Semmi baj,Ruki...!

2013.06.02. 23:01 Namiyo

Elengedtem,és figyeltem,majd nekiálltam kuncogni. - Azt ne mondd nekem,hogy egy egyszerű ölelés ennyire hazavágott...- mondtam,miközben vigyorogva a lányra néztem. Nos...Legalább eltereltem a figyelmét a viharról.

[1325-1306] [1305-1286] [1285-1266] [1265-1246] [1245-1226] [1225-1206] [1205-1186] [1185-1166] [1165-1146] [1145-1126] [1125-1106] [1105-1086] [1085-1066] [1065-1046] [1045-1026] [1025-1006] [1005-986] [985-966] [965-946] [945-926] [925-906] [905-886] [885-866] [865-846] [845-826] [825-806] [805-786] [785-766] [765-746] [745-726] [725-706] [705-686] [685-666] [665-646] [645-626] [625-606] [605-586] [585-566] [565-546] [545-526] [525-506] [505-486] [485-466] [465-446] [445-426] [425-406] [405-386] [385-366] [Korábbi]