[1325-1306] [1305-1286] [1285-1266] [1265-1246] [1245-1226] [1225-1206] [1205-1186] [1185-1166] [1165-1146] [1145-1126] [1125-1106] [1105-1086] [1085-1066] [1065-1046] [1045-1026] [1025-1006] [1005-986] [985-966] [965-946] [945-926] [925-906] [905-886] [885-866] [865-846] [845-826] [825-806] [805-786] [785-766] [765-746] [745-726] [725-706] [705-686] [685-666] [665-646] [645-626] [625-606] [605-586] [585-566] [565-546] [545-526] [525-506] [505-486] [485-466] [465-446] [445-426] [425-406] [405-386] [385-366] [Korábbi]

Egyszer megütöm. Sóhajtottam.
-Legyen. De ha bármi bajod lesz,akkor én esküszöm... -csak megcsóváltam a fejem és óvatosan kimásztam Rona alól,aztán elég ügyetlenül felálltam. Elevickéltem a falig,mert fix,hogy nem tudok megállni a saját lábamon.
-Kérlek,vigyázzatok Ronára! -néztem a fiúkra- És magadra is. -ez pedig csak Aratakének szólt. Aztán megfordultam és becsoszogtam a szobába,ahol ledőltem az ágyra. Nem érdekelt semmi. Bár filóztam még pár percig,mivel féltettem Ronát és azt az idióta démont is. Utubbót nem tudom miért...utána a kimerültségtől elaludtam.
|

Szórakozott mosollyal enyhén oldalra biccentettem a fejem.
- Nagyjából fél órája halott voltam. Ahhoz képest makk egészséges vagyok. Szóval veheted úgy,hogy jobban vagyok. -válaszoltam,majd lefagyott a mosoly az arcomról. - Légy szíves. Komolyan nem lesz semmi bajom. Viszont így csak aggódom érted. - néztem mélyen a szemébe.

|

Halvány mosoly húzódott a számra.
-Nekem nem lesz bajom,ne aggódj. Rona miatt viszont aggódom. És miattad is. -feleltem miközben az ölemben fekvő farkasra, majd a srácra néztem- Amint jobban leszel,megigérem,hogy lepihenek. -feleltem. Ami igaz is volt,mert hulla voltam.
|

- Pedig tényleg jobb lenne,ha pihennél. Majd Mordai figyel rám. - mosolyogtam,és a füle mögé tűrtem egy hajtincsét. - Kérlek. Nem akarom,hogy komolyabb bajod legyen. - kérleltem. Hátha. Még csak az hiányzik,hogy összeessen itt nekem a végkimerültségtől. Akkor aztán tényleg kiborulok.

|

-Nem foglak félholt állapotban itthagyni a padlón,ezt benézted. Majd,ha elájultam,akkor azt csinálsz,amit akarsz. -közöltem a tényt. Rona személyében nem vitatkoztam. Nos...a farkaslány bealudt.
|

A gondolataim most már a "hogyan tovább" felé terelődtek.
- Szerintem feküdjetek le pihenni. Arra ágyat is találtok. - Böktem a fejemmel az egyik ajtó felé. - Én meg egy kicsit összekaparom magam.

|

Lassan elengedtem Ronát. Ő csak feküdt az ölemben. Végigsimítottam a fejét,majd Aratakére néztem. Láttam,hogy nagyon elgondolkodott. Elhúztam még egy vékony tincset az arcából.
-És most hogyan tovább? -Aratake leamortizálta magát,én szintén. Rona is kész van. Egyedüli személy,aki fizikai sérülést nem szenvedett az Mordai volt.
|

Egyszerűen förtelmesen éreztem magam. Legszívesebben elsüllyedtem volna mélyre a föld alá. Sosem éreztem egy ilyen kitörés miatt ilyeneket,mint most. Csak meredtem magam elé,és gondolkodtam.

|

-Jól vagyok,nyugi. -mosolyogtam enyhén,aztán figyeltem,ahogy felül. Megijedtem,nehogy visszaessen. De sikerült felülnie. Már Rona is ült,bár lehorgasztott fejjel.
-Minden rendben kislány? -nyújtottam ki felé az egyik kezem. Jelenleg nem voltam mászkálós állapotomban.
-Azt hiszem. -állt fel. Ekkor felszisszent és odabicegett mellém,majd amint odaért hozzám,össze is rogyott. Tartottam a fejét,majd lehajoltam megölelni.
-Köszönöm. -súgtam oda neki.
|

Enyhén elmosolyodtam,majd beugrott minden. Egy pillanat alatt komor lett a tekintetem.
- Ugye...rendben vagy? És Rona? Hol van Rona? - Motyogtam,majd megpróbáltam megint felülni. Egyszerűen pocsékul éreztem magam attól,hogy egyszerűen csak elhajítottam Ronát. Majd a következő kép,ahogy Mordait próbálom leszedni magamról. Végképp összeomlottam. - Mordait ugye nem bántottam? - kérdeztem kétségbe esve,mire a szemem sarkából kiböktem,hogy a másik oldalamon ül. Egyszerre letört,és boldog. Bár nem tudom,hogy lehet ez...
- Jesszusom,gyere ide! - nyújtottam ki felé a szabadon maradt karomat,ő pedig odabújt,mire rázártam a kezem. Egy kicsit megkönnyebbültem.

|

Mikor a kezét az arcomra tette oda fogtam az egyik kezemmel.
-Valakinek bolondnak is kell lennie. -néztem mosolyogva rá,közben a könnyeim az arcomon folytak le. A másik kezemmel kitámasztottam magam,nem akartam ráesni a srácra. Még tényleg meghalik. De most legalább örültem. Tényleg megijedtem egy pillanatra,hogy elveszítem. Meg akart ölni,lehet. De nem tette. Főleg,amit Mordai mondott.
|

A következő mozdulni próbálásomat belém fojtotta a nevem. A következő pillanatban valaki eltűrte az arcomból a hajamat,és elém hajolt. El tartott pár percig,mire felismertem.
- Te most...komolyan...ezt mondod egy démonnak...aki meg akart ölni...- kérdeztem rá rákedten,enyhén mosolyogva,majd lassan felnyúltam,és megsimogattam az arcát. - Tényleg bolond vagy...

|

Hirtelen Aratake mozgolódni kezdett. Aztán ordított. És megint. Nos,lehet jobb lett volna,ha nem kel fel,így is széthasad a fejem. Ellenben örültem,nem kicsit!
-Aratake! -kiáltottam fel,majd az arcából elsöpörtem a haját. Legalább már ébren volt. Ismét elkezdtek potyogni a könnyeim. Mostmár mosolyogtam is. Ellenben egyre kevésbé láttam. A könnyek,meg a fáradság miatt.
-Kérlek,ne hagyj itt...nem akarom... -motyogtam,majd összeszorítottam a szemem. Így is köszöktek a makacs könycseppek. A kezem az állcsontjánál állapodott meg.
|

Sötét. Messziről mintha valami csöpögést hallanék. Körbe pillantottam.
- Valami gyökér nem zárta el a csapot... - állapítottam meg magamban,majd valami fehér fény világított a képembe. Eleinte bántotta a szemem,majd hozzászoktam. Megállapítottam,hol vagyok,és mi is történik. Elkezdtem kínomban nevetni.
- Srácok...Ne...Ez nagyon félre ment...Nekem nem ott a helyem. De hát,ha nincs más... - mondtam,azzal léptem kettőt a fény felé. A következő pillanatban egy női hang valami idegen szóval a hátam mögül,én meg egy "Hm?" kíséretében vissza pillantottam. Egy ideig néztem a távolba,majd förtelmes fájdalom nyilalt mindkét vállamba és a nyakamba. Felordítottam,és összecsuklottam,majd megint sötét lett. Mikor ismét kinyitottam a szemem,a fejem felett deszkákat láttam,érezdtem,hogy valami nedves és ragacsos rajtam,és nem utolsó sorban...Fáj! A nyakamhoz kaptam,és felüvöltöttem. Éreztem,ahogy a tüdőm megtellik levegővel,majd a légvételem egyre szaporább,és szaporább. Nemsokára érzékeltem,hogy fekszek,mire megpróbáltam felülni,amivel azt értem el,hogy megint belenyilalt a fájdalom. Ismét egy ordítás. Vissza akartam menni arra a sötét helyre. Ott nem volt fájdalom. Most azt sem tudom,hol vagyok...

|

Hirtelen bekönnyesedett a szemem a farkas mondandója után. Lehajtottam a fejem.
-Idióta...mit csináltál? -becsuktam a szemem,de elkezdtek potyogni a könnyeim. Egy része Aratakére,a másik a földre. Lassan összekeveredett a démon vére az én könnyemmel. Csak a vállam rászkódott. Közben odamászott hozzánk nyüszítve Rona. Mordai mellett nyúlt el az oldalán.
Rátettem a kezem a sebre,amit Mordai cincált meg. Tiszta vér lettem.
-Restituam! -nyöszörögtem,de semmi erőm nem maradt. Elkezdtem dőlni a padlóra és homályosan láttam. Épp,hogy meg tudtam támasztani magam alkarral.
|

Mordai szemszög:
Mikor éreztem,hogy Aratake elernyed,ijedten elengedtem. Éreztem a számban a vére ízét. Minden csupa vörös. Ruki hangja felkeltett a sokkból.
- Én... Ő... -kezdtem el dadogni,majd lehajtottam a fejem. - Azt mondta,ha neked ront,ugorjak neki,és ne kíméljem.- mormogtam halkan magam elé.
|

Csak néztem,hogy mit reagál az erőtérre a srác. Mikor elkezdte izomból ütögetni,azért éreztem. Két kézzel tartottam és igyekeztem fenttartani a pajzsom. A negyediknél,már eléggé gyengültem,ekkor ugrott rá Mordai és a két hím elkezdett civakodni. Én csak lecsúsztam a falon. Teljesen fölemésztődtem. Alig maradt élni is erőm. Sok volt ez egyszerre.
Mikor láttam,hogy Aratake lenyugszik és abbahagyja a rángatózást,megijedtem.
-Mordai! -szóltam rá,majd odakúsztam melléjük- Mit csináltál? -néztem rá kicsit ijedten,közbe majdnem én is ráestem a srácra szédelgésembe.
|

Megálltam az erőtér előtt,egy ideig néztem,ráhejeztem az egyik tenyerem. Felmértem az erejét,majd nekiálltam némi energiát vezetni az öklömbe,és belevertem párat. A negyediknél pedig sok hegyes valami fúródott a bal vállamba,és egyre mélyebbre hatolt,a fülem mellől morgást hallottam. Felordítottam,és oda kaptam,belemarkoltam a bundába,és megpróbáltam letépni magamról,miközben tántorogtam,üvöltöztem,és káromkodtam.
- Mordai! Eressz! - üvöltöttem,mire elengedett. Szembe fordultam vele,hogy kérdőre vonjam,mi is ez,mire a mellkasomra ugrott. Megint a padló. - Szállj le rólam!
- Ne haragudj...- motyogta igencsak elnyúzott hanngal,majd most a másik vállamba harapott. Egészen pontosan a nyakamat és a vállamat összekötő ívbe. Felüvöltöttem,próbáltam leszedni magamról,majd szépen lassan elfogyott az erőm. Nem tudom,hogy mit talált meg a hím pontosan. De nem fuldoklok. Egyszerűen csak szédelgek,és mindjárt elájulok. Talán a vérveszteség...A kezem a padlóra ejtettem,és szépen lassan sötét lett minden.

|

-Ne,ne,ne! -kezdtem tiltakozni,majd erőteret húztam kettőnk közé- Aratake,ne csináld! Nem akarlak bántani,kérlek! -szinte már könyörögtem. Néha kettőt láttam belőle,de még álltam. Áucs,ez rendesen hazavágott. Volt egy pillanatnyi időm Rona felé nézni. Ott feküdt a padlón. Még mindg.
|

Na,ez meglepett. Megint hanyatt a padlón. Felültem,és megfogtam a fejem.
- Ez csúnya húzás volt. Pedig egy pillanatra megfordult a fejemben,hogy gyengéd leszek. De ha nem,hát nem...- Azzal felálltam,és megint megindultam. Most már kicsit szédelegve. Nagyon bevertem a fejem.

|
[1325-1306] [1305-1286] [1285-1266] [1265-1246] [1245-1226] [1225-1206] [1205-1186] [1185-1166] [1165-1146] [1145-1126] [1125-1106] [1105-1086] [1085-1066] [1065-1046] [1045-1026] [1025-1006] [1005-986] [985-966] [965-946] [945-926] [925-906] [905-886] [885-866] [865-846] [845-826] [825-806] [805-786] [785-766] [765-746] [745-726] [725-706] [705-686] [685-666] [665-646] [645-626] [625-606] [605-586] [585-566] [565-546] [545-526] [525-506] [505-486] [485-466] [465-446] [445-426] [425-406] [405-386] [385-366] [Korábbi]
|