[1325-1306] [1305-1286] [1285-1266] [1265-1246] [1245-1226] [1225-1206] [1205-1186] [1185-1166] [1165-1146] [1145-1126] [1125-1106] [1105-1086] [1085-1066] [1065-1046] [1045-1026] [1025-1006] [1005-986] [985-966] [965-946] [945-926] [925-906] [905-886] [885-866] [865-846] [845-826] [825-806] [805-786] [785-766] [765-746] [745-726] [725-706] [705-686] [685-666] [665-646] [645-626] [625-606] [605-586] [585-566] [565-546] [545-526] [525-506] [505-486] [485-466] [465-446] [445-426] [425-406] [405-386] [385-366] [Korábbi]

Felnéztem a könyv mögül.
-Van más választásom? Rossz nézni,hogy szenvedsz. -böktem a vérző sebre- Meg egyébként is,még a végén megint nekem esel,vagy magadban teszel kárt,vagy véletlen én benned. -elgondolkoztam- Vagy Rona. -vontam vállat,aztán bújtam tovább a könyvet.
-Állítólag ez a teljes gyógyuláshoz okés... -motyogtam- Na,gyere! Nem vagyok én távvarázsló. -mosolyogtam szórakozottan.
|

Meg akartam szólalni,de el is tűnt a házban.
- Hé,várj már! - szóltam utána,majd valami nagy nehezen utána vánszorogtam. Közben a seb megint felszakadt,a tenyerem csupa vér volt. Csak ez hiányzott. Beértem a szobába,ahol Ruki ült,a könyveket bújva. Nekitámaszkodtam az ajtófélfának. - Te most komolyan azt tervezed,hogy nekiállsz meggyógyítani egy démont? - kérdeztem rá teljesen értetlenül. llyen komolyan nincs.

|

Megesett rajta a szívem. Megint. A nénikéjét!
-Na,cipeld be magad,kikúrállak... -motyogtam,majd beosontam előtte és egyenesen a könyvekhez vettem az irányt. Ott leültem és elkezdtem bújni valami gyógító varázslat után.
|

Szórakozottan elmosolyodtam,majd léptem egyet az eredeti helyemre,a sebeimről teljesen megfeledkezve. Egy csöppet megrogytam,és fájdalmasan felszisszentem,mindemellett azonnal odakaptam a kezem. Aucs.

|

-Látom. -forgattam a szemem- Az agyad már túl jól is működik. -vágtam hozzá. Majd a két farkasra néztem és elmosolyodtam. Közvetlenül egymás mellett ültek. Rona észrevette,hogy nézem és vigyorgok. Lecsapta a fülét és unott képet vágott. Leolvastam a kék szemeiből: "Elmész te a francba!"
|

- Azért azzal,hogy semmi bajom,tudnék vitatkozni. - motyogtam,miközben kiegyenesedtem. Ettől a görnyedt póztól még a gerincem is megfájdult.

|

-Az ígéret nekem is szép szó,bármikor elharaphatom a torkod. -lépett közelebb és nézett rá csúnyán Rona.
-Kapsz még egy tockost! Semmi bajod! -fontam karba a kezem.
|

Csendben eltűrtem a nyakast,hiába futott végig az egész testemen a sebeim miatt a fájdalom,a reakcióm egy enyhe megrogyás volt,a kezemmel megtámasztottam magam a falon,majd ugyan ebben a pózban Ronára pillantottam.
- Ahhoz képest,milyen bizalmatlan voltál,hamar elfelejtetted az alkunkat...- mosolyogtam rá,és vártam,hogy össze-e rakja.
- Idióta! - kiáltott rám Mordai. Neki is leesett.

|

Rona felkapta a fejét és nem értette mit akar Aratake. Nekem azonnal leesett. Felálltam és a nyakára csaptam egyet.
-Idóta! -kiáltotam rá. Rona csak közelebb ugrott Mordaihoz,hogy ha elesik a srác,ne rajta landoljon- Örülj,hogy nem pofont kaptál! -néztem rá mérgesen.
|

Figyeltem Ronát,majd a mellette leülő Mordait. Aztán eszembe jutott valami. Tulajdonképp az,amit akkor ígértem,mikor találkoztunk. Valami nehezen felálltam,majd Rona elé sétáltam.
- Hé,Roha! - Azzal előre hajoltam,és úgy tartottam a fejem,hogy könnyen ráfogjon a nyakamra. - Az ígéret szép szó...- mormogtam enyhe vigyorral,utalva arra,hogy úgy maradhattunk velük,hogy megígértem,egy rossz mozdulatom lesz,én magam nyújtom oda Ronának a nyakam,hogy átharapja. Nos,nem hittem,hogy elérkezik ez a pillanat...

|

-Uralkodtál magadon,ameddig bírtál. Nem te tehetsz róla,felejtsd el. Semmi bajom,szóval emiatt ne aggódj. -közöltem vele,majd elmosolyodtam. Ekkor Rona tipegett ki az ajtón.
-Jöttem friss levegőt szívni. -kukucskállt ki,majd leült mellém.
|

- Attól függetlenül még uralkodhattam volna magamon. Csak egy kicsit. - válaszoltam,miközben magam elé tekintettem.

|

Mikor megszólalt Aratake,felé pillantottam.
-Miért kérsz bocsánatot? -néztem rá kérdőn- Nem te tehetsz róla. Az ösztön egyéntől független dolog. -ami igaz. Ha egyszer visz az ösztön,akkor nem tudsz sokat tenni ellene. Mellesleg egyáltalán nem haragudtam rá.
|

Egy ideig néztem magam elé,majd Rukira sandítottam.
- Bocsánat. A tegnapi miatt. -Mormogtam. Nem álltam neki kifogásokat keresni. Minek?

|

Mondjuk,ebbe lehet volt valami. Fogtam magam és a fejem a falnak támasztottam,majd sóhajtottam egyet és halvány mosolyra húzódott a szám.
|

Megráztam a fejem.
- Jó itt kint. Külömben is,a tiszta hegyi levegő jót tesz a sebeknek. Jobb,mint bent a poros házban. - böktem a fejemmel a ház felé.

|

-Nekem kutya bajom. -legyintettem- Viszont neked ilyen sebekkel nem itt kint kéne lófrálnod. -dorgáltam meg. Tényleg! Még a végén elfertőződik. Aztán meghalik itt nekem. Véglegesen. ~
-Nem akarsz bemenni? Még meg is fázol nekem.
|

Nagyon elmerengtem,mikor Ruki leült mellém. Szabályosan meglepődtem. Oda fordultam,és rá mosolyogtam.
- Jó reggelt! Megmaradok. Pár nap,és rendben leszek. Te hogy vagy? - kérdeztem rá.

|

Fordultam egyet és éreztem,mintha valami lenne az arcomon. Kinyitottam a szemem és egy pók fogadott. Unottan lesepertem magamról,majd kinéztem az ablakon. Valamikor kora reggel lehetett,de a nap már sütött. Fogtam magam,leugrottam az ágyról,nyújtóztam és elindultam kifele. Kint Ronát láttam feküdni,mellette pedig Mordai pihent. Elmosolyodtam rajtuk,majd letérdeltem Ronához.
-Jó reggelt! -köszönötem mindkettőjüknek- Hogy vagy? -néztem a nőstényre.
-Csak zúzódás,semmi komoly. -válaszolt. Nyugtáztam,majd megöleltem. Ekkor feltűnt,hogy nyitva van az ajtó.
-Aratake kint van? -néztem az ajtó felé. Rona biccentett. Elindultam kifelé,bár néhányszor megindogtam.
Mikor kiértem,Aratake ott ült a fal tövében. Fogtam magam és mellé telepedtem.
-Jó reggelt! -köszöntem halványan mosolyogva- Hogy vagy? -néztem végig a srácon. Hát,nem nézett ki jól.
|

Megvárta,amíg elcsendesedik,majd belekapaszkodtam Mordaiba.
- Segíts felállni!
- Aratake! Eszedbe ne jusson!
- Csak levegőzni akarok egy kicsit. - mondtam,majd valami nagy nehezen,hat vagy hét visszaesés és visszafolyott üvöltés után felálltam.
- Vigyázz Ronára! Szólj,ha baj van.
- Meg vagy huzatva...- motyogta teljesen elképedve a hím,miközben a fejét csóválta. Csak mosolyogtam,majd valami nehezen,lépésenként megrogyva kisétáltam a ház elé,ahol nekitámaszkodtam a falnak. Pontosabban,neki csapódtam. Aucs. Egy ideig néztem magam elé,majd szinte zuhanó sebességgel csúsztam le a tövébe. Felszisszentem,majd összeszedtem magam,és nézelődtem. Egész éjszaka kint maradtam ébren. Erőm sem volt felállni,hogy visszamenjek. Egyszer Mordai kijött,és itt maradt egy ideig,de utána visszament Ronához. Végül kezdett kivilágosodni.

|
[1325-1306] [1305-1286] [1285-1266] [1265-1246] [1245-1226] [1225-1206] [1205-1186] [1185-1166] [1165-1146] [1145-1126] [1125-1106] [1105-1086] [1085-1066] [1065-1046] [1045-1026] [1025-1006] [1005-986] [985-966] [965-946] [945-926] [925-906] [905-886] [885-866] [865-846] [845-826] [825-806] [805-786] [785-766] [765-746] [745-726] [725-706] [705-686] [685-666] [665-646] [645-626] [625-606] [605-586] [585-566] [565-546] [545-526] [525-506] [505-486] [485-466] [465-446] [445-426] [425-406] [405-386] [385-366] [Korábbi]
|