[1325-1306] [1305-1286] [1285-1266] [1265-1246] [1245-1226] [1225-1206] [1205-1186] [1185-1166] [1165-1146] [1145-1126] [1125-1106] [1105-1086] [1085-1066] [1065-1046] [1045-1026] [1025-1006] [1005-986] [985-966] [965-946] [945-926] [925-906] [905-886] [885-866] [865-846] [845-826] [825-806] [805-786] [785-766] [765-746] [745-726] [725-706] [705-686] [685-666] [665-646] [645-626] [625-606] [605-586] [585-566] [565-546] [545-526] [525-506] [505-486] [485-466] [465-446] [445-426] [425-406] [405-386] [385-366] [Korábbi]
Cikázott a tekintetem a 2 farkas közt. Mordai egyszer csak megmeregvedett és nézett előre. Mikor megszólalt és megindult,abban a pillanatban én is. Rona először nem vágta,hogy mi van,de ő is beért minket. Egyszer találjam meg,megfolytom...
|
Mordai szemszög
A falu szélénél nekiálltam szimatolni. Biztos,hogy járt itt,ismerem annyira... Feltámadt a szél,én pedig felkaptam a fejem,és egy ideig meredtem előre. Nagyon halványan éreztem.
- Erre! - kiáltottam,és megindultam keresztül a falun. Így volt a leggyorsabb.
|
Gyorsan haladtam előre. Lassan elértük a falu szélét.
-Éreztek valamit? -néztem a farkasokra. Rona azonnal az orrát a talajra tapasztotta és elém ügetett.
-Nem igazán. -szólt hátra.
|
Negyed óra séta után kiértem a falu kapujához,és megindultam végig az úton. Na,ez vajon hova vezet?
Mordai szemszög
Azon kaptam magam,hogy Ruki megindul. Bólintottam,és mentem utánuk.
|
Mocorogtam,éreztem,hogy van rajtam valami. Kinyitottam a szemem,a földön feküdtem. Rona pedig félég rajtam. Odébb Mordai ült. Rona is felkelt a mozgolódásomra,majd ásított egyet és a hímet kereste a szemével. Én csak végighúztam az arcomon a kezem,majd kissé nyöszörögve fölálltam. Nem volt jó ötlet a földön aludni.
Szétnéztem,majd fogtam magam és elindultam a faluba.
-Ruki! Hova mész? -ugrott mellém a farkaslány.
-Megkeresni azt az idiótát. -nem néztem rá,csak kicsit bosszúsan és szomorúan válaszoltam. Rona megállt és várta,hogy Mordai jön-e.
|
Későn keltem. Dél körül lehetett az idő. Elmentem megmosakodni,majd visszaslattyogtam a szobába,és megvártam,amíg megszárad a hajam,közben gondolkodtam azon,hogy most merre menjek. Nos,arra jutottam,hogy amerre visz a lábam... Mikor megszáradt a hajam,felöltöztem,és megindultam le. Megköszöntem a portáslánynak,aki irulva-pirulva kibökött annyit,hogy "Szóra sem érdemes,uram." és megindultam. Egyenesen előre.
Mordai szemszög
Én nem aludtam. Csak ültem,és néztem előre. Dél körül járt az idő,és Aratake még mindig sehol.
~ Merre vagy? ~ kérdeztem,de nem válaszolt. Aggaszt. Idióta.
|
Nem sokkal később megjelent mellettem Mordai,a másik oldalamon pedig Rona. Nem érdekeltek,csak zokogtam tovább. A farkaslány próbált vigasztalni,lenyaldosta a könnyeimet is. Nem tudom hogy,de ahogy voltam zokogva később elaludtam.
|
Nagy nehezen sikerült lelnem egy fogadót. Hatalmas szerencsémre a fogadós lány volt. Két szép pillantás,és ingyen kaptam egy szobát. Felsétáltam,és elterültem az ágyon,de képtelen voltam elaludni. Sokáig csak forgolódtam,és gondolkodtam.
Mordai szemszög
Lihegve néztem Ruki után,majd futva megindultam. Láttam,ahogy térdre esik,és üvölt. Odaügettem mellé,kerestem a fűben Aratake szagát,de nem találtam. Leültem,és nyüszítve a lány felkarjának döntöttem a fejem. El sem hiszem,hogy csak így itthagyott. Ez nem vall rá... Aratake sosem hagyna itt...
|
Becsuktam a szemem,gondolkoztam. Ekkor Mordai rontott be lihegve. Felé fordítottam a tekintetem,Rona szintén felkapta a fejét. Kérdőn néztem a hímre.
-Aratake elment! -nézett ránk ijedten. Nem értettem a dolgot.
-Mi? Hova? -kezdtem indulatoskodni.
-Azt mondta elmegy,próbáltam visszafogni,de... -hadart a hím. Hirtelen hevesen kezdett verni a szívem.
-Nem...nem...nem! -suttogtam,aztán a végére szinte kiabáltam. Felugrottam,Ronával mit sem törődve és kirohantam a házból. Nem láttam senkit. Elkezdtem lefelé rohanni a hegyről. Hallottam,hogy utánam kiabál Rona,de nem érdekelt,nem hallottam,hogy mit.
Mikor leértem a hegyről zihálva álltam meg. Hiába forgattam a szemem,kapkodtam a tekintetem sehol senki. Csak a cirippelő tücskök,a csillagok csöppnyi fénye. Egy árva lelket se láttam.
Annyira ziháltam,hogy összeestem és térdre ereszkedtem. Lassan éreztem,hogy ég az arcom,a szemem. Hirtelen egy kis könnycsepp buggyant ki a szememből,majd lepergett az arcomon és tompa csöppenéssel ért földet. Majd szépen követte a többi is.
-Aratake.... -suttogtam hang nélkül- miért... -nyögtem. El sem köszönt. Csak fogta magát és hirtelen elment. Ökölbe szorítottam a kezem és elkezdtem ordítani. Nem érdekelt ki hallja vagy ki nem,de jól esett...
|
Mikor leértem a hegy aljára,még egyszer visszafordultam. Remélem nem lesz bajuk... Utána megindultam a falu felé. Kerítek valami fogadót,ahol aludhatok,utána eldöntöm,hogyan tovább...
|
Csak ültem a falnak dőlve. Vártam,hogy visszajöjjenek a fiúk. Közben simogattam Rona fejét,aki békésen szuszogott az ölemben. Visszagondoltam a délutánra. Nyugtáztam magamba,hogy nem vagyok normális és elmosolyodtam. Utána eszembe jutott,hogy a démon most mond el mindent Mordainak. Hát...idő kérdése,hogy Rona is megtudja.
|
Mikor elég közel éltünk,Mordai elengedett,majd felém fordult.
- Aratake,te barom,te idióta,te...- és még vagy húsz jelzővel illetett üvöltve,én pedig felsóhajtottam,és leültem a mögöttünk lévő sziklafalnak.
- Szólj,ha befejezted...- böktem oda neki unottan.
- Mégis hogy jutott eszedbe?! Meg is ölhetted volna! - mordult rám vicsorogva.
- De nem tettem,oké? Nem akarom megölni. De vettem,nem csinálok többet ilyet. - tartottam fel a kezem.
- Egy kérdés...Hogyhogy nem szívtad el a lelkét?
- Őszintén? Nem tudom. Ösztönösen jött a mozdulat,de felül kerekedett,hogy nem akarom bántani. - rántottam vállat,majd sunyin elvigyorodtam. - De most én kérdezek...Mikorra várhatóak a kölykök? - kérdeztem,mire leesett az álla,és pislogott.
- Mi...khm... MI VAN? - üvöltött rám,mire felnevettem,és megdörgöltem a fejét. Végül egy mosollyal fejeztem be.
- Látom,hogy van köztetek valami,ne is tagadd. Rona pedig szép farkas,csak egy kicsit mogorva... - Erre elfordította a fejét,mintha olyan érdekes lenne a mellettem lévő kő. Odahajoltam hozzá,és átkaroltam a nyakát. - Vigyázz rájuk,nagyfiú! - egy ideig dermedten állt,majd elhúzódott,és csak pislogott.
- ...Tessék? - kérdezett rá,én meg megint elmosolyodtam.
- Eridj vissza! Hiányolni fognak. - közöltem,miközben a fejére tettem a kezem.
- Hova szándékozol menni? - kérdezett rá,kicsit dühösen.
- Nem tudom. - rántottam vállat. - El. Rona nem szimpatizál velem. Rukit pedig féltem magamtól. Felesleges feszültség keltő vagyok...
- Aratake,eszedbe ne jusson! - üvöltött,miközben felálltam. Ismét megsimogattam a fejét,majd megindultam le a hegyről. Mordai egy darabig üvöltözött utánam,néha utánam lépett,belemart a nadrágomba,de semmi reakciót nem kapott rá. Elkáromkodta magát,és visszarohant. Ekkor visszanéztem,és elmosolyodtam,majd haladtam tovább lefelé.
|
-Jézus... -csaptam a homlokomra. Nem volt nehéz kitalálni,hogy miért cibálta el Mordai. Rona csak furcsán nézett. Nem figyeltem rá,csak beljebb mentem a szobába és háttal nekidőltem a falnak,majd lecsúsztam ülésbe. Rona odajött hozzám és az ölembe rakta a fejét és sóhajtott. Én csak végigsimítottam a hátát.
-Ne tűnj el. -nézett rám kiskutya szemekkel. Elmosolyogtam rajta,aranyos volt.
-Nem fogok. De apropó...túl jóba vagy Mordaial...mi volt amíg nem voltunk itt? -néztem rá sunyin és emelgettem a szemöldököm. Egyből hátra csapta a fülét és felemelte a fejét.
-Semmi,izé...nem történt semmi. Csak aggódtam érted...ennyi... -kapkodott zavartan. Én elnevettem magam ő meg nyüszítve letette a fejét.
-Jó-jó,értem! Örülök neki. -öleltem át a nyakát,ő meg csóvált.
|
Biccentettem egyet Rona felé,majd csend. A következő pillanatban Mordai megfogta a csuklómat,és elkezdett cibálni.
- Hé,nyugi már! Megyek magamtól is...- közöltem,de csak nem engedett,cibált tovább. - Mindjárt jövünk! - kiabáltam vissza.
|
Rona úgy tűnt hisz Mordainak. Na,héé,azért ez is árulkodik ám valamiről! Nem csak én vagyok most a ludas. ~ Ellenben még mindig csúnyán nézett rám,de főleg Aratakéra a farkaslány.
-Izé,Rona...valójában nem teljesen így volt. -vakartam meg a fejem hátulját- Igazából elájultam és nem tudom,hogy hogy kerültem olyan rohadt messzire,de tény,hogy Aratake hozott haza és köszönettel tartozom neki. -néztem kicsit megbánóan a farkasra,majd enyhe mosollyal a démonra. Annyira hihetően adtam be,amennyire tudtam.
-Ez esetben... -nézett még mindig szigorúan Aratakéra,majd enyhén meghajtotta előtte a fejét,utána közelebb lépett Mordaihoz. Na és még én vagyojk számon kérve!
|
~ Tisztázzuk...akkor ti most komolyan...?
~ Igen,komolyan. És most valahogy beszéld le Ronát arról,hogy széttépjen!
~ Na várj,várj,várj egy percet! És még mindig...él?
~ Mordai! Ne most beszéljük meg! Majd mesélek,ha kíváncsi vagy,de nyugtasd le Ronát!
~ Jó,jó,értettem...De nem úszod meg lecseszés nélkül. ~ Jegyezte meg,majd egy ideig egymás szemébe néztünk. Végül Ronához fordult.
- Telepatikus kapocs van köztünk. Meg tudom nézni az emlékeit. Igazat mond. - jegyezte meg. Nos,lehet nem válik be.
|
-Öööh,igen! -bólogattam hevesen. Hát...Rona nem akarta elhinni.
-Aha...-nézett rám a farkaslány,majd Mordaira nézett. Én Aratakéra kaptam a tekintetem. Láttam rajta,hogy a hímmel kommunikál. Gázban vagyunk. Remélem legalább Mordai le tudja nyugtatni.
|
Öh...hoppá...erről megfeledkeztem...
- Talán mert...leütötték,visszafele pedig félúton cipeltem?- igyekeztem kivágni magam. Mordai pedig felvonta a nemlétező szemöldökét.
~ Mi az istenc csináltál?
~ Nem akarod tudni...De addig élek,amíg Rona nem tudja meg...
~ ...ARATAKE!~ ez kimondottan fájt. Felszisszentem,és a fejemhez kaptam.
~ Semmi olyat nem csináltam,amit nem akart...
|
Unott fejjel néztem a démonra. Oh,a kis szerény.
-I-igen...így volt! -vigyorogtam- Még jó,hogy ott volt Aratake...elkalandoztam és elkapott az a dög. -néztem farkasszemet Ronával. Az kissé furcsán nézett rám,aztán mewgmozdult az orra. Végigszimatolta a mellkasom,a vállam és a hajam is.
-Rona,ne már,csikiz. -nevettem és eltoltam a farkas fejét,aki lemászott rólam. Én feltápászkodtam.
-Démon szagod van. De ez Aratake bűze... -csapta hátra a füleit és mereven nézett,majd a srácra sandított. Én is kapkodtam a szemem.
-Izé,mert... -kezdtem el dadogni. Fuh,szarban vagyunk.
|
Meglepődtem,hogy Rona így kirontott. Mordai is kiügetett,és megállt mellettem.
- Hol voltatok? - kérdezett rá. Na,csodás,én még nem találtam ki a történetet,szóval röktönöztem.
- A démon,amiről szóltam...- ki mutattam a tetem felé. - Ketten voltak. Megtámadtak gyakorlás közben. Pontosabban az egyik. Lekötötte a figyelmem,a másik meg elkapta Rukit. Utána mentem,és visszahoztam. A dög meg darabokban hever az egyik hasadék alján. - rántottam vállat. Nos,hirtelen jobb nem jutott az eszembe.
|
[1325-1306] [1305-1286] [1285-1266] [1265-1246] [1245-1226] [1225-1206] [1205-1186] [1185-1166] [1165-1146] [1145-1126] [1125-1106] [1105-1086] [1085-1066] [1065-1046] [1045-1026] [1025-1006] [1005-986] [985-966] [965-946] [945-926] [925-906] [905-886] [885-866] [865-846] [845-826] [825-806] [805-786] [785-766] [765-746] [745-726] [725-706] [705-686] [685-666] [665-646] [645-626] [625-606] [605-586] [585-566] [565-546] [545-526] [525-506] [505-486] [485-466] [465-446] [445-426] [425-406] [405-386] [385-366] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
