[1325-1306] [1305-1286] [1285-1266] [1265-1246] [1245-1226] [1225-1206] [1205-1186] [1185-1166] [1165-1146] [1145-1126] [1125-1106] [1105-1086] [1085-1066] [1065-1046] [1045-1026] [1025-1006] [1005-986] [985-966] [965-946] [945-926] [925-906] [905-886] [885-866] [865-846] [845-826] [825-806] [805-786] [785-766] [765-746] [745-726] [725-706] [705-686] [685-666] [665-646] [645-626] [625-606] [605-586] [585-566] [565-546] [545-526] [525-506] [505-486] [485-466] [465-446] [445-426] [425-406] [405-386] [385-366] [Korábbi]

Bólintottam,de az oroszlánba nem bíztam. Húst eszik. A lovam potencielis hús. És belőle nem eszik!
-Egyszer sem próbált meg senkit bántani? -néztem szemöldök felvonva a fehér hímre. Csak úgy kíváncsiságból. Közbe lassan mentünk tovább.
|

- Persze,ez minden napos nálam. - Jegyeztem meg,majd a kérdésre válaszoltam.
- Tara vagyok. Ő pedig itt Alex. És a légynek sem árt. - jegyeztem meg,miközben megborzoltam a nagymacska sörényét. Ő csak álmosan pislogott maga elé. Nyílvánvalóan pont nem érdekelte,hogy mi itt társalgunk. Ő most csak haza akar menni,el akar fogyasztani annyi húst,amennyi belé fér,és aludni akar. Tipikus.
|

Igen csak hamar barátkozós leányzóra találtunk.
-Köszönöm. -bólintottam,Egan pedig bekerekítette a nyakát,hogy ő valóban milyen szép. Nos,adta önmagát. - Dylen vagyok. Te? -kérdeztem,erre pofára vágódott a lány. Inkább nem szálltam le a lóról és mentem oda segíteni. Nem kéne,hogy nekem essen az oroszlán.
-Jól vagy? -néztem le a lányra Egan vaskos nyaka mögül. A mén is csak furán nézett le rá.
|

- Értem. És hogy hívnak? Amúgy szép a lovad. - jegyeztem meg,miközben a vállam felett hátrafelé sandítottam. És meg is történt a baj: megakadt a lábam egy kisebb gödörben,és meg egy halk sikkantás következtében bukdácsoltam egy pár lépést előre,mielőtt megálltam volna.
- Megvagyok,jól vagyok! - jegyeztem meg,majd zavartan a kis bagázsra vigyorogtam. Nem is én lennék.
|

Egan sunyított a nagymacskára és rázta a fejét. Megveregettem a nyakát és mivel fáradt voltam belementem. Jobb híján megindítottam a mént a lány és a cicusa után. De azért inkább kicsit lemaradtunk.
-Délről. -válaszoltam egyhangúan- Mikor mi járatban. -vontam vállat- Ahol van pénz igyekszem én is ott lenni. -ez igaz volt. Az előző faluba aligha élhettem már meg.
|

Csendben álltam,és figyeltem,ahogy a srác közeledik. Alex lehajtotta a fejét,és megnyalta a szája szélét.
- Nyugalom,nagyfiú! Hazamegyünk,és kapsz valamit. - mondtam,miközben megpaskoltam a macska erős combját. Közben ideért a srác a lovával. Felpillantottam,és elmosolyodtam.
- Üdvözöllek! Van itt egy falu,gyalogosan másfél óra. Viszont fogadónk nincs,de az emberek nagyon kedvesek. Biztos befogadnak éjszakára. És a lovadnak is jó helye lesz. Gyere! - Azzal megfordultam,és visszaindultam. Alex még egy pillanatig nézte a lovat,megrázta a sörényét,és megindult utánam.
- Amúgy merről jöttök? Mi járatban? - kérdezősködtem.
|

Lassan mintha ritkásodtak volna a fák. Eltettem a nyilat és a távolba láttam valami mozgást. Egan lehajtott fejjel prüszkölt. Unta már a port. Nos,én is.
Ahogy közeledtünk megállt a mén és kaparni kezdett,majd bólogatott. Nem értettem miért. Aztán leesett mi a gond...illetve. Az a lány mellett tényleg egy oroszlán? Odaböktem sarokkal a lónak. Szó nélkül elindult,de igen csak kihúzta magát. Feszülten figyelte a nagymacskát. Mikor csupán 10 méter volt köztünk megállítottam Egant.
Nos...egy lótszólag törékeny lány és egy fehér oroszlán...mit kapnék én ezért a prémért.
-Üdv,van erre valami fogadó? -szegeztem a lánynak a kérdést. Ha nincs,hát odébb megállunk.
|

Épp baktattunk kifele a faluból. Én,és mellettem csendesen lépkedve Alex. A falubeliek már megszokták a hatalmas hímet,ami nagyjából a derekamig ér. Apám még a halála előtt vette meg egy vándorcirkusztól,ahol nem bántak vele túl jól.
Másfél órát sétáltunk az úton,mikor Alex csendes,morgásszerűséget hallatott,és megállt. Semmi agresszió,csak egy jelzés. Felpillantottam,és egy férfit láttam közeledni egy lóval. Nem láttam még errefelé,így én is megálltam,és nagyokat pislogtam rá. Ritkán járnak erre idegenek.
|

Órák óta csak baktattunk az erdő szélén. Egan ment előre én pedig unalmamba a nyilaknak a hegyét élesítettem,hegyeztem. Gondoltam úgy is eljutunk valami faluba előbb-utóbb. Mivel volt erre pár lovaskocsi nyom,reménykedtem így lesz. Talán ott letelepszünk kicsit.
|
Aguri bólintott Nainak.
-Jó reggelt. -bólintottam én is kicsit még mindig megszeppenve- Merre tovább? -néztem a srácra.

|

Nemsokára Luna is felkelt,ásított egyet,és fáradtan körbepislogott. Én felálltam,és nyúztóztam egyet.
- Jó reggelt mindenkinek! -jegyeztem meg.

|
És sikerült felébresztenem Nait.
-Persze,csak...rosszat álodtam. -nyekegtem valami nehezen,majd közelebb osontam Agurihoz és nyújtóztam egyet.
A hím is felkelt lassan a hangokra. Egy mély morgással adta mindenki tudtára,hogy felébredt. Amolyan nyöszörgés szerű volt.

|

Úgy az éjszaka közepén megébredtem valami mocorgásra. Úgy voltam vele,Luna az,szóval nem zavartattam magam.
Kicsit később megint mocorgás,majd valami hang. Kinyitottam a szemem,és Yasu ücsörgött előttem. Nagyokat pislogtam rá.
- Minden rendben?- kérdeztem értetlenül.

|
Akkor keltem,mikor pirkadt. Viszonylag kialudtam magam. Elkezdtem mocorogni,ekkor éreztem,hogy hozzáérek valakihez. Kinyitottam a szemem és ekkor megláttam Naizent. Konkrétan félig rajta feküdtem.
-Eeeh?! -ugrottam fel egy nyekkenés közepette és a számra tapasztottam a kezem,hogy senki nem ébredjen fel.
Körbe néztem. Aguri összegömbölyödve ugyan ott feküdt,fe legalább nem ébredt fel. Jézus,hogy kerültem én onnan,ide?

|

Egy ideig nézegettem a kis bagázst. Nos...jó hosszú idő volt az az "egy ideig". Mikor elaludtam,a Hold is magason volt,és fent volt az összes csillag. Előtte sokáig kémleltem őket. De csak álomba szédítettek...

|
Sötétedett és álmosodtam is. Sok dolog történt egy napra. Fogtam magam,ráhajoltam Aguri orrhátára és csakhamar elfogott az álom. Megnyugtató volt hallani a hatalmas állat lassú és mély lélegzetvételét.

|

Halkan felnevettem,és abbahagytam Luna vakargatását. Ő ásított egyet,összegömbölyödött,és pár perc múlva szuszogott. Jogos is,már besötétedett.

|
Nos,a sárkányok jól érezték magukat. Aguri úgymond zümmögni szokott,mikor jól érzi magát,amit most meg is tett. Luna a hasvakargatást élvezte. Hát...ehm,nekem nehéz lett volna pikkelyes barátom hasát vakargatni. Rohangálhatnék hozzá fel-le.~
Ekkor Aguri csapott egyet a farkával és véletlen a falat ütötte meg,mire az megremegett.
-Óvatosan,nem kéne ránkdűteni. -néztem rá,ő meg ártatlan szemekkel tekintett vissza. "Nem én voltam."

|

Jódarabig lekötött,hogy Luna hasát dögönyöztem. Halk morgással adta a tudtomra,hogy ez bizony tetszik neki. Ez nála olyan,mint a macskáknál a dorombolás.

|
Csak nevettem Lunán,aranyos volt. Ekkor Aguri is megérkezett. Igazából azért küldtem el,hogy tudjak 1-2 szót beszélni Naial.
Ahogy leszállt,odajött közel hozzám és a letelepedett.
-Minden rendben. -bólintottam köszönet képp,ő pedig letette a talajra a fejét,közvetlen mellém. Adtam az orrára egy puszit és simogatni kezdtem a fejét.

|
[1325-1306] [1305-1286] [1285-1266] [1265-1246] [1245-1226] [1225-1206] [1205-1186] [1185-1166] [1165-1146] [1145-1126] [1125-1106] [1105-1086] [1085-1066] [1065-1046] [1045-1026] [1025-1006] [1005-986] [985-966] [965-946] [945-926] [925-906] [905-886] [885-866] [865-846] [845-826] [825-806] [805-786] [785-766] [765-746] [745-726] [725-706] [705-686] [685-666] [665-646] [645-626] [625-606] [605-586] [585-566] [565-546] [545-526] [525-506] [505-486] [485-466] [465-446] [445-426] [425-406] [405-386] [385-366] [Korábbi]
|