[Későbbi] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
- Nyugtunk? Em mellett? Te beteg vagy?!- kiáltottam a lány után motyogva,mivel a kis sárkány még mindig a számban volt,majd megindultam a ló után.
- Papa!
- Mondd!
- Miért hagytál ott a sziklánál?- kérdezett rá a kis sárkány. Ezen el kellett gondolkodnom. Csak nem mondhatom meg neki,hogy ott akartam hagyni.
-Khm...Nos...Tudod...Csak megnéztem,hogy képes vagy-e megtalálni olyan dolgokat amik elvesztek.- hazudtam. De elhitte,mivel egy "Aztaaaaaaaaaaaa!"-val letudta.
|
 Mikor közelebb jött a sárkány Athos lehajolt megszagolni,aztán fújt rá egyet.
-Aranyos. -néztem rá és kucogtam kicsit. Remélem nem lett tiszta takony megint Felix. Bár,nem árt neki.
-Úgy látom lesz játszótársad At. -simogattam meg a mén nyakát,aki elkezdte rázni a fejét.
-Szerintem az lesz a legjobb,ha visszamegyünk a barlanghoz. Ott legalább nyugtunk lesz,itt meg szabad célpontok vagyunk. -néztem szét,majd kicsit megböktem a sarkammal Athost,aki elindult előre. A sörényébe kapaszkodtam,bár nincs rá szükségem,de megszokás.
|
A kérdésre Annie felé fordultam.
- Sárkány. Pontosabban egy éjfúria. Olyan 9 hónapja kelt ki a tojásból,amit egy barlangban találtam. Úgy voltam vele,hogy jó buli sárkányt nevelni. Nos,elég nagy nyűg.- fordultam vissza a kölökhöz,aki menet közben felült,és egy pillantgóval játszott. Megforgattam a szemem.
- Gyere,Em,mutatkozz be.- húztam magam elé a mancsommal. A kis izé rám nézett,majd becsukta a szemét,amolyan elégedett képet vágott,és a többiek felé fordult.
- Emerald vagyok,a nagy és hatalmas éjfúria,bár,még nem vagyok nagy és hatalmas,de az leszek,és...Aztaaaaaaaaaa,de mekkora izé!- nézett végig a lovon,és odaugrált a mén elé. Én csak a homlokomra csaptam a mancsommal,majd odaléptem,és megragadtam a grabancánál a kis dögöt.
- Em,finomabban,a ló ijedős állat.- motyogtam,számban a sárkánnyal,aki hatalmas szemekkel mérte végig a lovat és Annie-t.
|
Mikor az a valami előbukkant Athos felágaskodott és elkezdett a levegőben kapálni. Még jó,hogy anno leginkábbszőrén lovagoltam.
-Héé,nagyfiú nyugi! -veregettem meg e mén nyakát,aki nagyokat horkantott a fekete bigyuszra.
-Felix...ez mi? -néztem a zöld szemű valamire,aztán a farkasra. Láthatólag nem volt boldog.
|
Bólintottam,és épp léptem egyet a bokor felé,mikor valami a hátamra vetette magát,én meg kiterültem,mintha a falon lennék egy trófea.
- Megvagy!- kiáltotta valami,és a fejemre taposott,lehajolt,és onnan nézett rám. Elfújtam a képem elől a füvet,és unottan néztem a kis izére.
- Igen,Em,megvagyok,ügyes voltál,megtaláltál.- forgattam a szemem,majd leborítottam a fejemről,és felálltam. Figyeltem a kis hanyattvágódott éjfúriát,aki azokkal a nagy szemeivel pislogott rám.Francba. Pedig reméltem,hogy a hegyeknél elhagytam.
|
A hangra Athos mereven felkapta a fejét és figyelni kezdett. Én is.
Aztán az odalent kétségbeesetten vinnogó farkasra néztem.
-Mert,mi van? És amúgy is hova? -szétnéztem,de sok rejtekhelyet nem láttam.
-Menj a bokor mögé. -böktem oda,de nem értettem mi van.
|
- Én sem szeretek olyan sok dolgot.- vontam vállat,majd a mellső mancsommal megböktem a ló patáját.- Ugyan már,nagy spanok leszünk mi a pacival.- néztem vigyorogva a lószágra,mire az prüszkölt. Lefagyott a mosoly a képemről.
- Oké. Nem.- Húztam vissza a mancsom...És akkor...Valami iszonyat hangosan a nevemet kiáltotta. Kicsi,vékony hang. Olyan ijedten kaptam fel a fejemet,mint amilyennek egész életemben nem látott senki,és fel is pattantam.
- ÚRISTEN!- ordítottam el magam.- Ne,ne,ne,ne,ne! Nem! Nem lehet! Annie! Bújtass el!- néztem kétségbe esetten a lányra.
|
Csak nevettem rajta,majd fogtam magam és felpattantam a ménre. Előre dőltem és átöleltem a nyakát.
-Hiányoztál kicsi! -bújtam a sörényéhez. Kicsi...irónikus,mikor kb 180 a marja.
-Egyébként jótanács,ne kekeckedj vele. Nem szereti az idegeneket. -néztem mosolyogva a farkasra.
|
Unottan néztem a takony alól a lányra.
- Persze. Társ és barát. De ha mégsem vagy neki szimpatikus,lefikáz. Szó szerint.- forgattam unottan a szemem,és megráztam magam,majd leültem.
|
-Héé!- szóltam rá,de Athos is közbeszólt és sunyítva oda akart csípni a farkasnak,közben dobogott. Elé tettem a kezem,aztán már kicsit nyugodtabb volt.
-A ló sosem volt étel. Társ és barát! Athosból meg végképp nem eszel! -jelentettem ki és megborzoltam a mén üstökét,mire az prüszkölt egyet,ami a farkason kötött ki. Nevettem is egyet.
|
Szabályosan leesett az állam.
- Várj,ehhez le kell ülnöm.- és leültem. És még mindig meglepetten bámultam a párost,majd megráztam a fejem,és odaügettem,majd ránéztem a lányra.
- Javíts ki,de én úgy tudtam,hogy a ló kaja...- néztem fel a lányra,utána a ménre,és megint a lóra.
|
Hirtelen ott állt előttünk egy csodálatos fakó mén. Fülét hegyezte és fújtatott egyet. Egy kicsit höhögött,én meg odarohnatam hozzá és átöleltem a nyakát.
-Athos! Drága lovacskám. -simítottam végig a nyakát,ő pedig a vállamra tette a fejét,majd kicsit hátrébb léptem,a mén pedig a fejével megbökött.
-Ehhez a lóhoz aztán nem fogsz nyúlni,bocsi. -néztem rá Felixre,majd megsimogattam a ló orrhátát.
|
A lószagra felkaptam a fejem,és szimatolni kezdtem. A patadobbanást nem tudtam bemérni,szóval forgolódtam,szimatoltam,és figyeltem a szél irányát. Végül nem kellett keresni,a paci állt velünk szemben.
- Lókolbászt reggelire?- néztem a lányra. Nos,nem úgy tűnt,mint akinek erre a lóra fájna a foga. Sebaj,én csak figyeltem a nagydarab állatot,és mindenesetre ugrásra készen voltam,ha Annie-nak mégis pacipecsenyére fájna a foga. Csak reméltem,hogy segít. Ekkora állattal egyedül nem bírnék el.
|
Hirtelen lószagot éreztem és megálltam. Lószag,errefelé? Halk patadobbanást hallottam. Figyeltem melyék irányból jön,de nem igazán tudtam betájolni,csak kerestem.
|
És mentem a lány után. És szimatoltam,mint egy véreb. Ha meglátunk valamit,legalább én tudjak egyből a nyomába eredni.
|
-Az lehet,de azelőtt meg majdnem egy hétig nem ettem. Bocs bundás. -veregettem meg a fejét,mikor mellém ért. Nem tudom miért voltam egyébként éhes. Máskor nem szoktam ennyire kajás lenni. Beleszagoltam a levegőbe,de nem sok mindent éreztem,szóval mentem tovább nyomomban egy...farkassal. Vadászkutyával!
|
Elég megszeppenten néztem rá. Szó szerint ijedten.
- Pár órája ettél meg majdnem egy egész szarvast...- vontam fel a szemöldököm furcsállón,majd leugrottam a szikláról,felvettem farkas formám,és mentem a lány után.
|
-Jó reggelt. -elnéztem a reggeli hülyeségét- Egész jól,kösz. -néztem rá,majd körülkémleltem a tájat és megkordult a gyomrom.
-Hm..enni kéne. -simogattam meg a hasam,majd elindultam- Jössz? -néztem hátra.
|
A hangra felkaptam a fejem,majd Annie-t láttam kiértkezni a barlangból.
- Le ne nyelj! Bár...- vigyorogtam idiótán,majd a mosolyom inkább üdvözlőbe váltott.- - Jó reggelt,amúgy! Jól aludtál? - kérdeztem rá. Nem hiszem el,hogy nem génberedett el a nyaka.
|
Lassan ébredeztem. Befordultam a sarokba és bevackoltam,gondoltam alszok tovább,aztán eszembe jutott valami. Hátra néztem,de Felix már nem volt ott. Mivel kíváncsi voltam hova lett,valami nehezen feltápászkodtam és megindultam kifelé. Mikor a barlang kijáratához értem,akkorát ásítottam,hogy keresztbe le tudtam volna nyelni egy őzet.
|
[Későbbi] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
