[Későbbi] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]

Nem tudtam,mit tehetnék. Odébbról lódobogást hallottam,elnéztem felé,és három ember vágtatott el lóháton. Nem foglalkoztam kimondottan velük,azon gondolkodtam,hogy mit kezdhetnénk Athossal. Sebet összeforrasztani még tudok,de egy komplett műtétet nem tudok elvégezni.
|

Bevallom csak akkor vettem észre Felixet,mikor visszajött. Azt is csak hallottam. Nagyjából sikerült lenyugtatni Athost. De még mindig szaporán lélegzett. Talán egyetlen szerencsénk,hogy nem bal oldalon kapta el a golyó.
-Itt vagyok nagyfiú. -simítottam végig szüntelen a fejét. Könnyek közt emeltem fel a fejem,miközben Felixre pillantottam. Majd újra a ménre és megint zokogni kezdtem.
-Nem hagylak itt. -suttogtam a fülébe,majd még közelebb kúsztam hozzá. Fogalmam sincs,hogy hogy akarom megmenteni Athost. Hogy hogy kerülünk ki innen. Hogy szerezzük vissza Emeraldot. De megoldjuk. Valahogy... Csak jöjjön helyre Athos.
|

Figyeltem a lányt,ahogy nyugtatja a lovat,majd az idegenre néztem,aki a hirtelen ijedtségtől és idegességből remegett,és továbbra is felém fogta a fegyvert. No meg,Annie felé. Odasétáltam hozzá,és felrántottam a földről. Így igencsak alacsony volt. Kikaptam a kezéből a puskát.
- Mondd el,hova vittétek a sárkányt,és talán élhetsz még tíz percig! - mordultam rá. Piszkosul fájt a vállam,és az oldalam,ahova a golyókat kaptam. Mindennek ellenére biztosan szétszedem,de arra,hogy visszaszerezzem vele Emet,megfelel. Ritkán tudnak felidegesíteni,de ennek az embernek sikerült. Nem mondott semmit,csak az életéért könyörgött. Hasztalan. Elengedtem,és visszasétáltam Anniehoz,letérdeltem a ló mellé. Most nem tudtam megszólalni. Szívszorító látvány volt.
|

Amit Felix elrágta a kötelem,letéptem a számról a rongyot és a ménhez rohantam.
-Athos! -estem térdre a ló előtt. Az csak kapálózott és szaporán vette a levegőt.
-Sss! -próbáltam csitítani,miközben a könnyeimmel küzködtem. Ahogy leült a por,láttam,hogy a szügyét kapta el a golyó. Folyt belőle a vér. Teljesen ledermedtem.
Gondolatmenetemből a mén egyik patája zökkentett ki,ami majdnem eltalált.
-Ssss...nyugalom lovacskám... -emeltem fel és szorítottam magamhoz a fejét. Ennek hatására kicsit alábbhagyott a kapálózással. Édes istenem,csak éld túl!
|

Elképedtem,amikor az a hatalmas állat a földre zuhant,majd felkavarta maga mellett a port. Legszívesebben nekimentem volna az embernek - rá is készültem. Bármelyik pillanatban nekirugaszkodtam volna,így sántán is,de rájöttem,ez nem az én dolgom. Egy erősebb mozdulattal eltéptem Annie köteleit,majd a lóhoz rohantam,és felvettem emberibb formám.
|

Megkönnyebbülve láttam Felixet,mikor felém sántikált. Nem volt jó bőrben,de élt. Elkezdte rágni a köteleket.
Már majdnem megvoltunk,mikor Athos elkezdett visszajönni hozzánk. Csakhogy az emberünk is útközben felébredt és fél térdre ereszkedve nekünk szegezte a puskát. Itt megint ledermedtem. A mén felágaskodott,és a férfi lőtt.
Lepergett előttem minden,mikor láttam Athost a földre hullani.
|

Annie lova életet mentett. Megijesztette az embert,aki ugyan elsütötte a fegyvert,de csak a vállamat sebezte végig. Felnyüszítettem,majd összeszedtem magam,és megindultam Annie felé,sántikálva eltartott egy ideig. Mikor odaértem,megragadtam a kötelet,amivel ki volt kötve,és tépni kezdtem.
|

Athos elkezdte tépni magát hátrafelé. Addig tépázta a kötelet,amég eltépte és a nagy lendülettől majdnem hátraesett. Aztán nem tudom hova,de farolt kicsit és megrugott valamit. A hangokból ítélve valakit. Hirtelen egy puska dördült el. Megdermedtem. Néztem Athost,de neki baja nem volt. De nem láttam el addig,hogy mi történt a mén mögött. Remélem nicns baja Felixnek.
Én megmozdulni sem tudtam,illetve csak kicsit mocorogni. Kezdett zsibbadni a kezem. Egyszer szabaduljak ki innen.
|

Addig-addig sikerült csócsálnom a köteleket,hogy elszakadtak. A hasamra fordultam,és elkezdtem feltápászkodni. Felemeltem a fejem,és épp egy puska dupla csövébe bámultam...Hoppá...Nagyot nyeltem,és behunytam a szemem. Nekem lőttek. Szó szerint.
|

Hallottam,hogy mit beszélnek Felixről. Láttam,hogy amott hátul ő mozgolódik. A francba ez nem fog menni.
Megpróbáltam kirángatni a kazamet,de frászt se értem el vele. Ekkor Athos Lehajtotta a fejét és rámnézett. Nem ért el,csak néztem szomorú barna szemeibe. Már csak miatta sem fogunk itt megdögleni! Na,meg Felix miatt.
Gondolatmenetemet az egyik férfi szakította meg,ski leguggolt elém és az államnál fogva felemelte a fejem.
-Veled más terveink vannak. -vigyorgott a képembe,mire a mögötte álló mén sunyítva odakapott és leszedte róla a kalapját.
-Te rohadék! -pattant fel és meg akarta ütni a mént,de az felágaskodott,majd kicsit arrébb farolt. A férfi inkább hagyta és odébb ment.
|

Lassan valamennyire megébredtem. Elkaptam egy beszélgetésfosztlányt: "Mit kezdjünk a farkassal?
Lőjék fejbe,és nyúzzák meg! Ilyen bunda gyorsan elkel.
És a kis gyíkszerű izével?
Derítsék ki,hogy mi az. Talán hasznos."
Ennek hála megpróbáltam összeszdni magam,bár meg voltam kötözve. Fájt minden porcikám,hiszen meglőttek,de megpróbáltam elrágni a köteleket.

|
|

Valami táborhelynél megálltunk. Már amennyit láttam belőle.
Valaki hátulról odalépett hozzám és átvetett a vállán. Ekkor láttam meg,ahogy Athos figyel és oda höhögött nekem. Nagyon csapzottnak és fáradtnak nézett ki. Pár helyen volt rajta 1-1 vágás. Az egyik első lábán elég mély volt.
A következő pillanatban ledobtak a földre és valami fához kikötötték a kezem. Amúgy is össze volt kötve.
A férfi,aki megkötözött átvette a többiektől Athost felém fezette. Félúton a ló megállt és elkezdett hátra tolatni,ekkor a férfi belerántott,mire a mén felágaskodott.
-Hóó már,te dög! -rántott bele izomból,mire a ló letette az elejét és vonakodva bár,de fáradtan sétált az elrablónk után.
Mellettem volt egy kis rész,ahova a lovakat kötötték. Athos pont mellém került.
|

Annyit érzékeltem,hogy vonszolnak,meg hogy fáj mindenem,és valahonnan Emerald sipákol. De nem igazán észleltem a külvilágot.

|

Mire feleszméltem megpróbáltam körbenézni,de valami mozgott alattam. Egy ló. Ez most komoly?
A lábam és a kezem össze volt kötözbe,ahogy a számban is rongy volt. Athost és Felix-et kerestem első sorban. A farkast nem láttam,de a lovamból is csak épp 1-1 lábat,vagy testrészt. Az egyik lábán vért láttam lefolyni. Kezdek félni..
|

A zajra felkaptam a fejem,füleltem,és körbepillantottam.
- Em! Mara...- kezdtem bele,de hangos felszisszenéssel lett vége,hiszen kaptam egy golyót az oldalamba,és el is borultam. Amikor megláttam a lovasokat,morogni kezdtem,de vér folyt a számba. Próbáltam mozogni,de egyszerűen nem tudtam. Láttam,hogy a többieket összeszedik,Emeraldot egy zsákba pakolták,nekem meg megkötözték a lábam,és vonszoltak maguk után. Csodás. Én mondom,ez csodás.
|

Athos hirtelen felkapta a fejét és fülelni kezdett. Én szintén felfigyeltem. Hallottam pár ágrecseneést,így fel is álltam,de nem láttam semmit. Hirtelen egy puska dörtült el,és Felix kapott egy golyót,a mellettem lévő mén pedig felágaskodott. Nem tudom honnan,de lovasok jöttek elő,és mint valami cowboy-ok elkezdték lasszózni a mént.
-Athos! -kiabáltam és elindultam volna felé,de valamibe elestem. Nem tudom mi,de megfogta a bokám és eléggé bevertem a fejem. Lehet elájultam pár percre,mert nem sok rémlik így hirtelen.
|

A folyó mellett letettem Emeraldot a partra,és nekiálltam inni. A sárkány is ivott. Jól esett a víz,már felettébb szomjas voltam.

|

Csak mosolyogtam a kissárkányon,útközben pedig felvettem emberi alakom. És megveregettem Athos vállát.
Mikor odaértünk a folyóhoz Athos rögtön betámadta és ivott,mint a gödény. Én is letérdeltem és a kezemből 'csészét' formáltam és úgy mertem vizet az iváshoz. Kellemesen hűs volt.
|

Bólintottam,és felkaptam Emet,aki menet közben elkezdett beszélni mindenféléről,ami épp az eszébe jutott,és csak mondta,és mondta. Nem hiszem el,hogy ez csak engem idegesít.

|

Gontoltam egyet és odaszóltam Athosnak.
-Jössz inni,paci? -néztem a ménre,aki felkapta a fejét és odaügetett,mellém. Elindultam a folyó felé.
-Jöttök? -néztem hátra a hímre és a kissárkányra.
|
[Későbbi] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|