[Későbbi] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
Felnéztem az égre,ami jócskán borús volt.
- De. Nagyon komolynak tűnik.- közöltem,mikor cseppek százait éreztem az arcomon.Feltápászkodtam,és odavonszoltam magam a többiekhez.
A szemem sarkából láttam,ahogy a lány pofára esik.
- Várj,Ceshire!
- Magus,oda ne ...menj...Hiába magyarázok én neked.- vánszorgott unottan utánam a kis kísértet,mikor én már futva félúton voltam a lányhoz. Legugoltam elé,mikor odaértem,és csak néztem. Sőt,ez már szugerálás volt.
- Jól vagy?- kérdeztem végül vigyorogva.
- Egy esésbe nem fog belehalni...- forgatta a szemét a macska,mire ránéztem,majd újra a lányra.
|
Felálltam és elkezdtem keresgélni az erdőben. Pár perc múlva vissza mentem egy akat kis gallyal a kezemben. Aztán kerestem 2 követ. Mikor szépen elrendeztem a gallyakat,összeütögettem a köveket,amiből az egyik szikra meggyújtotta a száraz gallycsomót. (Vissza megyek ősemberbe.)
Óvatosan elkezdtem fújogatni,hogy belobbanjon a tűz,erre egy esőcseppet éreztem az orromra esni.
-Ez komoly? -néztem fel az égre,ami igen csak felhős volt..
Ahogy tovább sétáltam az erdő felé,megláttam egy srácot séltálni. Kicsit lelassítottam,de aztán nem törődtem vele és mentem tovább.
Nem nagyon néztem a lábam elé,meg nem is nagyon láttam semmit a sok pipacstól és sikeresen beleléptem egy ürgelyukba. Elég elegánsan sikerült pofára esnem és még a bokám is fájt.
|
Magamra erőltettem egy mosolyt,amikor visszanéztem a lányra. Csak bólintottam,majd visszafordultam,és tovább néztem a fűcsomót.
- Köszönöm.- böktem ki halkan. Igazság szerint jól esett a bíztatása.
Teli pofából vigyorogva sétálgattam az erdőben,mellettem Ceshire lépkedett,az ujjaimat a tarkómnál fűztem össze,és dúdolgattam.
- Figyusz,Cesh,szerinted találkozunk emberekkel?- fordultam a macska felé.
- Az erdő közepén vagyunk...80 kilóméterre a falutól...Nem is értem,hogy nem szakadt le a lábad...- válaszolt a szellem unottan,mire felkaptam,és egy kicsit megcibáltam az orcáját. Nem tudom,hogy fordulhat elő,de képes vagyok megérinteni.
- Na már,macskafajzat,ne legyél már ilyen komoly és savanyúúúúúúúúú. Vigyorogj! - húztam fel a szája két szélét,és én is vigyorogtam hozzá.
- Ha heh heszeh he,hehahaphak!'- és erre ·· fejjel elengedtem. A macska puffant egyet a földön,én meg összefűztem a kezem a tarkómon,és fütyürészve sétáltam tovább.
Nemsokára kiértünk az erdőből,és szabályosan leesett állal néztem egy lányt. Ijesztően szép volt. Ceshiret megfogtam a farkánál fogva,és visszarántottam,mire felnyávogott.
- Csendet,hülye macska!- mordultam rá szórakozottan.
- Miért?
- Megijeszted!- mutattam a lányra. Ceshire csak a szemét forgatta,és megindult tovább.
- Kettőnk közül te vagy az ijesztőbb. Gyere már,te tökkel ütött őrült,úgysincs nála esélyed.
- Ceshire! - azzal felpattantam,és megindultam utána,át a réten. Próbáltam nem a lányra nézni. Ha nem szólít oda,nem megyek. Összefűztem a tarkómon az ujjaimat,és az eget nézve,mosolyogva dúdolgattam tovább.
|
Láttam,hogy Felix nagyon gondolkozik valamin.
-Nyugi,megtaláljuk. Addig pedig pihenj. -tettem a vállára a kezem és eleresztettem egy halvány mosolyt. Valahogy úgy is meghálálom neki,hogy megmentette Athost.
A mezőn sétálgattam a pipacsok közt. Élveztem a késő tavaszi szellőt és a virágok illatát. Ahogy ott sétálgattam szedtem egyet és a fülem mögé tűztem. Élveztem a szabadságot.
|
Sóhajtottam egyet egy csöppet komoran,és az élőttem lévő fűcsomót néztem. Ha fel tudnék állni,máris indulnék megkeresni,de már ülve szédülök. Sok volt ez így egyszerre.
|
 Felvettem kevésbé bundás formám és leültem Athos és Felix közé. Az egyik kezem a ló fejére tettem. Lassan kezdett megnyugodni. Aztán a fiúra néztem.
-Fogalmam subcs hiva,de nagyon eltűntek. -ingattam a fejem.
|
Továbbra is csak ültem,és amikor Annie megjött,ránéztem kérdőn. Persze,nem láttam vele Emeraldot,szóval már sejtettem,hogy nem találta meg.
|
Kb 100 métert,ha jutottam el,de meg is álltam. Hirtelen fogyni kezdtek a nyomok. Hiába szimatoltam a lovak szagát,már rég elvitte a szél. Ott toporogtam,miint egyvadászkutya,aztán inkább visszafordultam elindultam a fiúkhoz.
|
Csak néztem Annie után,hogy mégis hova fut. Nem messze itt a falu,már biztos beértek. Utána mentem volna,viszont ha akartam,se tudtam volna mozdulni. Egyrészt a sokktól,másrészt a lyuktól az oldalamon. Pihennem kellett,hogy egy kicsit összeforrjon a seb. No meg,a főnökasszony kiadta parancsba,hogy vigyázzak a lovára.
|
Csak néztem Felixet,közben simogattam a lovam fejét.
-Nem mehettek még olyan messzire. Ha követjük a lovak nyomait,akkor lazán beérhetjük őket. -néztem a fiúra és gondolkoztam tovább,aztán adtam egy puszit a mén fejére és óvatosan felálltam.
-Felix,vigyázz Athosra. -néztem rá,majd ugrottam egyet előre és farkasként értem földet.
-Igyekszem vissza! -néztem hátra a fiúkra,majd belevetettem magam az erdőbe és elindultam arra,amerre a lovak mentek.
|
Én csak ott ültem,magamba roskadva,még a bíztatás ellenére is. Üveges tekintettel néztem Anniet,ahogy átvágja az ember torkát,és visszamegy Athoshoz. Ismét előre fordultam,és azon törtem a fejem,hogy mégis hogyan találjam meg Emeraldot.
|
-Mindjárt jövök. -motyogtam oda Athosnak,majd megsimítottam a fejét és óvatosan felálltam,majd odasétáltam Felixhez.
-Vissza szerezzük Emet. -tettem a vállára a kezem,majd kikaptam egy mozdulattal a fiú zsebéből a kést és a férfihoz sétáltam. A torkánál fogva felemeltem,majd mögé osontam és a torkának szorítottam a kést,hogy érezze a penge élét,de épp ne serkenjen ki a vére. Éles volt.
-Soha,de soha ne merd bántani a lovamat. -suttogtam oda neki,majd egy hirtelen mozdulattal átvágtam a torkát és hagytam,hogy a földre zuhanjon.
Zsebre vágtam a kést,majd visszasétáltam a ménhez és ismét az ölembe vettem a fejét.
|
- Már megvan,csak kicsit szédülök.- vontam vállat,miközben zsebre vágtam a kést,a következő kérdésre válaszképp az emberre néztem,aki meglőtte Athost.
- A...a s-sárkányt elvitték.- mondta az idegen. Összeszűkült a szemem,már csak a tekintetemmel ölni tudtam volna. Az ember nyelt egyet,mikor odaléptem hozzá,és megragadtam a torkát.
- Hova vitték?- kérdeztem rá,de nem válaszolt. El sem jutott a tudatomig,hogy esetleg azért,mert a torkát szorongatom. Enyhén megráztam.- Az életeddel játszol,öregem!- mordultam rá. Csak azért van még életben,mert Annienak több oka van átharapni a torkát. Mikor kékült a feje,elengedtem,a földre esett,és levegőért kapkodott.
- E-el fogják adni. Egy kereskedőnek. Különös állatokat gyűjt. Nem tudni,mit tesz velük. Kérem,ne öljön meg! - emelte maga elé a kezét,én meg csak szimplán leültem törökülésbe,és magam elé meredtem. Féltem attól,hogy lehet,többé nem látom a kis éjfúriát,annak ellenére,hogy mennyire le akartam rázni.
|
Láttam,hogy Athos is nagyon visszafogta magát,hogy ne kapálózzon. Rettenetesen fájhattott neki. Nyögött még egyet,mikor kiszedte Felix a golyót,aztán már csak nagyon szaporán vette a levgőt. Ismét megeredt kicsit a könnyem.
-Édes istenem,köszönöm Felix! -öleltem át a lovam fejét. Mikor felnéztem láttam,hogy az alakváltó pont magából kaparta ki a golyót.
-Segítsek valamit? -néztem rá a fiúra,miközben Athost simogattam,aztán körülnéztem.
-Em hol van?- jutott eszembe a kissárkány.
|
- Nyugalom,nagyfiú! - simogattam meg a lovat,miközben letettem a kést,majd a ruhadarabbal felitattam a kifolyt vért.
- Ez fog még nagyon fájni. Bírd ki.- veregettem meg bíztatóan a ló nyakát. Nem tudom,miért beszéltem hozzá. Talán elterelte a figyelmem az idegességről. Két ujjal benyúltam a sebbe,és nekiálltam megkeresni a golyót,hogy pontosan merre van,de mivel egyenes sebet ütött,annyira nem volt nehét,és,hála az égnek,nem is volt olyan mélyen. Nemsokára meg is találtam a kis fémtöltényt,összecsíptem az ujjammal,és kiszedtem,majd a földre dobtam,és ismét megveregettem a ló nyakát. Nem éreztem szerveket,szóval remélhetőleg nem ütött át semmit. Sóhajtottam egyet. Viszont most nem mertem árammal összesütni a sebet,mert még a végén az idegtől eltévesztem,és nem a golyó üti meg szegény lovat,hanem szénné égetem belülről. Ehelyett most inkább csak odaszorítottam a köpenyem,hogy a vérzés valamilyen szinten eláljon.
- Ha nem tévedek,megmarad.- mosolyogtam bíztatóan Annie-ra. Nem voltam teljesen biztos benne,hogy nem talált el semmit az a golyó. Bát,maga a golyó is elég fájdalmas. A saját oldalamon tapasztalom. Amíg a műtétet végeztem,nem is figyeltem rá,de valahogy magamból is ki kell szedni. Feltápászkodtam,kicsit ugyan megrogytam,lekaptam a pólóm,és láttam a lengőbordáim alatt a nem túl mély sebet. Odafogtam a tört,és magammal kevésbé kíméletesen bánva,megnagyobbítottam a sebet,majd kikapartam a golyót. Rohadtul tudott fájni. Összeszorítottam a fogam,és néha sziszegtem közben,a végén pedig rákötöttem az oldalamra a pólóm,a vérzés felfogása képpen. Lassan a gatyám megy a sebeinkre.
|
Remegve néztem,ahogy Felix tevékenykedett,közben tartottam a lovat. Mikor kicsit jobban belevágott,felnyögött a mén,de igyekeztem lefogni.
-Hó-hó. Nyugalom,mindjárt megvan,bírd ki kicsi! -nyomtam le a fejét a földre,miközben simogattam a mási kezemmel. Egyszer legyünk túl rajta,úgy vigyázok rá,hogy még a napfény is alig érje.
|
Az ember remegve a kezembe nyomott egy kis tőrt. Amolyan "Ott maradsz!" pillantással néztem rá,majd Anniehoz fordultam.
- Egy kicsit felnyitom a sebet,hogy ki tudjam szedni a golyót. Ha nem érintett szervet,nincs komoly baj. Összeforrasztom,és tulajdonképp rendben van,csak sokáig gyenge lesz. Ha szervet érintett...Na,akkor van nagy baj. Imádkozz. - mondtam a lánynak,és odatettem a kést a sebhez,de remegni kezdett a kezem. Ha elszúrom,meg is ölhetem. Kifújtam a levegőt,és enyhén elkezdtem felvágni a sebet. Fél perc alatt hatalmas súj nehezedett rám,de ez a ló megmentett,ezért megteszek mindent,amit tudok. Nem beszélve arról,hogy Anniet is rossz így látni.
|
Igyekeztem nyugodtan tartani a mént.
-Ssss,Athos. -simítottam végig a nyakát. Képzelem,hogy fájhatott neki. Ha felix ezt megoldja nekem...esküszöm örök életemre hálás leszek neki.
Mikor meghallottam a kés szót,kicsit felnéztem. Remélem azért nem akarja összevagdosni a lovam.
|
Kétségbeesetten kapkodtam a tekintetem,amikor Annie mondta,hogy valamit csak tudunk csinálni. Mégis mit?
- A golyót mindenképp ki kell szedni... Fogd le! Megpróbálom. - Azzal odaültem a ló szügyéhez,és a sebet tanulmányoztam. Lekaptam a köpenyem,és letöröltem vele a sebtől a vért,majd magát a sebet két újammal szétfeszítettem. Éreztem,ahogy rándul egyet maga a ló. Nem túl kellemes érzés. Felnéztem az emberre,aki meglőtte a lovat,és még mindig csak értetlenül bámult.
- Tedd hasznossá magad,és segíts! Legalább adj egy kést!- ordítottam oda az embernek. Az ujjammal nem érem el a golyót. Fel kellett nyitni.
|
Nehezen vette a kezeim közt fújtató mén a levegőt. Remélem nem sérült semmije odebenn. Én is kezdtem megnyugodni. Már nem potyogtak a könnyeim,de még mindig alig láttam tőlük valamit.
-Felix...valamit...valamit csak tudunk csinálni. -néztem fel a fiúra. Reménykedtem benne,hogy van ötlete.
|
[Későbbi] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
