[Későbbi] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
 Én is felálltam és szétnéztem,majd visszamentem Athoshoz és megsimogattam,majd megnéztem a szügyét. Már nem vérzett,de még elég érzékeny volt neki.
-Ez hosszú idő,mire begyógyul.- túrtam bele a sörényébe.
-Köszi. -fogadtam el a kezét.
-Hát..csak barangoltam... -válaszoltam tömören- Egyébként innen kb 2-3 kilóméterre lakok,arra. -mutattam a hátunk mögé.
|
- Persze...A por.- mosolyogtam,majd én is felnéztem az égre. Tényleg kezdett elállni az eső. Levettem magamról a takarót,és felálltam,figyeltem az égboltot. Erősen sötét volt.
A lányra néztem,majd Ceshire-re,aki csak sunyin vigyorgott.
- Hülye macska...- morogtam,mert tudtam,hova akar kilyukadni. De azért sem.
- Gyere,támaszkodj a vállamra.- nyújtottam oda ismét a kezem a lánynak.- Amúgy,merre tartasz?
|
Láttam,hogy sunyiba mosolyog Felix.
-Te meg ne röhögj! Meg vagyok álddva veletek! -néztem egyszer a srácra,egyszer meg a ménre. A ló felnyerített,majd nézett felfelé. Én is felnéztem és már alig esett az eső. Úgy tűnik csak zápor volt. Én viszont megint tüsszentettem egyet.
-Csak por! -dörzsöltem meg az orrom.
Elfogadtam a srác kezét és felálltam,bár épp csak megálltam a lábamon. Próbáltam egyet előre lépni,de majdnem megint orra estem.
-Ez így nem fog menni. -ráztam meg a fejem- Kiment a bokám. -közöltem a tényt. A fenébe már..
|
Csak mosolyogtam ezen a kettőn. Egy élmény ezeket nézni. Komolyabb show-t lerendeznek,mint egy cirkuszban a bohócok. Viszont alig vártam,hogy elálljon végre az eső,és elmehessek megkeresni Emeraldot.
Zsebre vágtam a kezem,és a lányra néztem,aki párszor visszaesett a helyére. Sóhajtottam egyet,és odanyújtottam a kezem.
- Ne segítsek?- kérdeztem,enyhén előre hajolva,kicsit komor ábrázattal.
|
-Nem,ez csak...belement az orromba a por. -jelentettem ki karba tett kézzel. Athos csak fújt egyet.
-Miért kell neked állandóan engem szekálni? -néztem rá,majd bedurcizva néztem magam elé. A mén csak megrázta magát,persze a víz nagy része rám jött.
-Én is szeretlek.. -ráztam le magamról én is.
Szellemekkel suttogó lettem! Miután kicsit észheztértem,megpróbáltam felállni,de a bokám miatt nem nagyon ment. Tuti kificamodott. Megpróbáltam többször is felkecmeregni,de csak nem jött össze.
-Aucs. -kezdtem el végigsimítani a kezem a lábamon. Kicsit be volt dagadva.
|
- Áh,tényleg nem fogsz megfázni.- forgattam a szemem,és körbenéztem,hogy nem-e lelek valami vastagabb pokrócot a lánynak.
Szerencsétlen lány nem értett semmit...
Sebaj,én sem.~
Ceshire bólintott arra,ahogy a lány összefoglalta,hogy mi is van. Hiába is mondják,nem vagyok őrült. Majd amikor a lány hozzám szegezte a "Miért?" kérdést,felé fordultam.
- Rajtam kívül eddig még senki sem látta Ceshire-t. Érdekes.- gondolkodtam el egy,majd megadóan sóhajtottam,és feltápászkodtam.
|
Szúrósan néztem a srácra,mikor elkezdett motyogni. Ha így folytatja,azt fogom csinálni.
-Nem fogok megfázni! -próbáltam hangoztatni az igazam,de ennek cáfolására tüsszentettem egyet. A fenébe..
Csak értelmetlenül néztem hol a srácra,hol a macskára.
-Hé,állj! -ráztam meg a fejem- Szóval. Skizofrén és nem tud róla,ugye? És te meg egy szellem vagy és....tömören ennyi...? -pillantottam a szellemre,majd a fiúra.
-Kezdem azt hinni,hogy én őrültem meg. -motyogtam,aztán eszembe jutott a fiú kérdése- Igen,látom. Mert? -fordultam oda.
|
- A torkomon keresztül felcibálod a beleimet,és felakasztasz velük egy fára.- mosolyogtam enyhén a lányra. - Inkább maradj nyugton. Ha elállt az eső,szétszedhetsz,de nem akarom,hogy megfázz.- fordítottam a fejem az ég felé.
|
Aludtam volna? Ébren lennék már? Mikor felnyitottam a szemem,a földön feküdtem,felettem pipacsok és fűszálak hajladoztak. Nem értettem mi történt? Miért lett megint minden olyan sötét? Hogy kerülök ide? Nyöszörögve felültem. Miért fáj megint a fejem? Az egyik kezemmel a hajamba túrtam,és körbepillantottam. Egy lány ült mellettem. Ki ez a lány? Értetlenül,de valahol ridegen pillantottam rá,majd a tekintetem tovább fordult. Végül teljesen felültem.
- Ceshire...- néztem a macskára,de annyira megszédültem,hogy majdnem visszaestem a földre,szóval megtámaszkodtam magam mögött a kezemmel. - Ceshire,hol vagyok? Mi történt?- kérdeztem a macskát,és most pont nem érdekelt,hogy az idegen idiótának néz.
- Örülök,hogy látlak. Már alig bírtam elviselni a másik feled.- mosolygott a macska.
- A mimet? - kérdeztem vissza kábultan és fáradtan. A macska sóhajtott,majd a lány felé fordult,amit megtettem én is.
- Na figyusz,kislány. - ült le a macska,én meg felvontam a szemöldököm,még mindig álmos és kába arccal.- Adok neked egy kis magyarázatot. Ez a vörös hajú depis szépfiú itt Magus. Szerencsétlen őrült,amikor feléledt benne a varázsló,elvesztette a józan eszét. Viszont a,mondhatni,jó hír,hogy tudathasadásos,így van egy normális fele is,és nem kell mindig azt az őrültet elviselni. Érted már?- vigyorgott a macska a lányra,én meg haragosan néztem rá.
- Ceshire! Nem vagyok skizofrén. Őrült meg pláne nem. - mordultam a macskára,aki megforgatta a szemét,és megint a lányhoz fordult.
- És ezzel nincs is tisztában.- jelentette ki a macska. Ijesztően dühös szemekkel néztem rá. Egyszer kinyúzom abból a kísértet bundájából...És ekkor esett le valami. Ijedten a lány felé fordultam.
- Várj! Te látod Ceshire-t?- kérdeztem teljesen értelmetlenül. Egek. Mégis mi történt velem?
|
Szugeráltam Athost,aztán néztem Felixet,majd mikor közelebb jött,kicsit ledermedtem.
-Kösz.. -néztem oldalra- De,ha miattam megfázol,én...! -akkor mi? Akkor valószínű ápolni fogom...a farancba. Athos - Annie: 1-0. Sunyin néztem a ménre,az meg láthatólag élevezte,hogy elérte a célját. Én meg csak ültem.
Figyeltem a srácot,meg a macskát. Lehet álmodok. Ennyire elmebeteget álmodnék? Aztán láttam,hogy a srác nincs valami jól. A macska meg rákontrázott.
-Minden oké? -néztem a fiúra.
|
Csak figyeltem a kettőt,majd láttam,hogy Annie-t kirázza a hideg. Ezért egyszer fel fog pofozni...
- Ne haragudj,de én ezt nem bírom nézni.- közöltem vele,majd odaültem szorosan mellé,és a takarót is úgy helyeztem,hogy mindkettőnket befedje. Meg fog ölni. Érzem. De ha odaadom neki,nem veszi el.
Letettem a macskát,és szélesen a lányra vigyorogtam. Már megint az az elmebeteg vigyor volt.
- Sétáltunk! - vágtam rá.
- Eltévedt.- helyesbített a macska,mire szúrósan rápillantottam.
- Nem tévedtem el,csak...csak nem tudom,hol vagyunk!- vágtam vissza egy nyelvöltéssel.
- Tehát eltévedtél.- Vigyorgott diadalmasan a macska,én meg durcán nyúltam felé,de megdermedtem. A szemem kitágult,a pupillám összeszűkült,és fájdalomtól eltorzult arcot vágtam. Felszisszentem,és a két kezemmel megfogtam a fejemet,közben összehúztam magam. Pokoli fejfájás tört rám. Közben valahonnan távolról,de mégis minden felől hangokat hallottam.
- Ámen! Végre! Van isten! - szűrődött ki a hangok közül Ceshire örömittas hangja. Én meg már majdnem ordítottam a fájdalomtól,majd kiesett egy időszak.
|
-Hagyj békén! -húzódtam arrébb a lótól. Az csak elkezdett csipkedni és még jobban bökdösött.
-Ne már,Athos! -eltoltam a fejét,mire prüszkölt egyet és megint oda akart csípni így még odébb húzódtam. A végére már Felixtől alig voltam pár centire.
-Most örülsz? -néztem rá szúrósan,a mén meg nyihogott egyet. Megint elkezdett fújni a szél és eléggé kirázott a hideg.
Mikor leült mellém a srác,kicsit odébb húzódtam. Na,mikor a macskát is odatartotta,akkor megint majdnem hátraestem. A macsa kijelentésére,elég érdekesen néztem a fiúra. Ez tényleg bolond.
-Egyáltalánt,hogy kerültök ti ide? -néztem hol egyikre,hol másikra.
|
Értelmetlenül néztem hol a lóra,hol a lányra. Végül rájuk hagytam,nem értek lóul.
Csak mosolyogtam a lányra,mikor odamentem hozzá,és leültem mellé.
- Tényleg nem bánt.- mondtam méginkább vigyorogva,majd azzal a lendülettel megragadtam a macskát a grabancánál,mire fújt egyet.
- Tegyél le,te őrült mágus!- ordított rám a macska,mire megfogtam a két mellső lába alatt,és odanyújtottam a lánynak a felettébb unott tekintetű kísértetet.
- Látod? Nem bánt.- mosolyogtam szélesen.
|
Megráztam a fejem.
-Nem,jó így,nem fázok. -motyogtam,aztán Athos megbökött az orrával.
-Mi az angyfiú? -néztem rá értelmetlenül,aztán bólogatni kezdett és megint megbökött. Átnéztem a túloldalamra,ahol Felix ült és leesett.
-Nem! -néztem rá kicsit szigorúan.
Tovább hátráltam és ügyesen seggre ültem,majd a bokámhoz kaptam és felszisszentem.
-Még,hogy ne féljek egy szellemtől? -néztem a macskára.
|
Annie-re néztem.
- Biztos nem kéred?- kérdeztem,miközben elkezdtem lehúzni magamról a takarót. Meg ne fázzon itt nekem.
Még mindig csak néztem a lányt. Majd felpattantam,és utána lépkedtem.
- Hé-hé,ne menj el! Nem kell félned Ceshire-től. Mogorva,és ijesztő,de nagyon-nagyon kedves! - mosolyogtam a lányra,miközben a hátam mögött összefűzött kézzel,és katonás léptekkel mentem utána. Ceshire mellettem lépkedett,miközben felnézett rám.
- Szerintem tőled fél,te őrült...- forgatta a szemét a macska.
- Nem vagyok őrült.- tettem karba a kezem,miközben nyelvet öltöttem a macskára.
- Ha te mondod...
|
Csak néztem Felixet. Aztán a mént. Becsukta a szemét és enyhén lehajtotta a fejét. Már amennyire fekve lehet. Megsimítottam az orrát és csak mosolyogtam. A ló csak megrázta a fejét. Nem piszkáltam had pihenjen.
Elkezdett fújni a szél,így kicsit hűvösebb volt,megdörzsöltem kicsit a kezem,de különösebben nem fáztam. Azt giszem.
Mikor a fa landolt mellettünk felsikítottam,aztán csak néztem a macskát.
-Távozz tőlem sátán! -léptem hátrébb- Nem elég,hogy szellem,még beszél is,és bratyizik velem! Szerintem nem normális dolog,ha fák röpködnek! -próbáltam hátrébb lépni,miközben hadartam. A bokám miatt nem nagyon ment. Ezek őrültek!
|
Néztem egy ideig a lányt,végül sóhajtottam,és a vállamra terítettem a takarót.
- Köszönöm.- montam végül,és viszsafordultam az ég felé.
Csak néztem a lányt értetlen pofával,amikor hanyatt vágódott,felkiáltottam a hirtelen mozdulattól,és hanyatt vágódtam,majd felültem,és az idegenre néztem.
- Izéééé...Tudok segíteni?- mosolyogtam rá,most nem olyan eszelősen,hanem inkább kedvesen.
- Szerintem inkább ne nyúlj hozzá...- közölte velem a macska,mire pukkancs fejjel felé fordultam.
- Ceshire,olyan gonosz vagy! Teljesen biztonságos vagyok! - vigyorogtam,inmár a lány felé,biztatóan,de mintha ezt akarta volna megcáfolni,mögöttünk az erdő szélén egy fa a levegőbe repült,majd nem olyan messze tőlünk földet ért. Én csak mosolyogtam továbbra is,szűntelenül,míg a macska leült a lány mellé,és felnézett rá.
- Persze,Magus teljesen biztonságos...amíg tartják tőle a 70 kilóméteres távolságot.- jelentette ki Ceshire,mire nyelvet öltöttem a macskára.
|
-Ha fázom bebújok Athos mellé. -nyőjtottam vissza mosolyogva- Te amúgy is most le vagy gyengülve én meg bírom az esőt. És nem kérek kommentárt! -néztem kicsit szigorúbban,de még mindig mosolyogtam. Aztán a ménhez fordultam és beletúrtam a sörényébe.
Hirtelen azt sem tudtam hova kapjak. Ez őrült,esküszöm! Meg sem tudtam nyikkanni egy ideig,csak néztem a srácot,meg a macskát.
-Sz...sz..szellem? De én...ő... hééé,ez biztos csak álom. -kaptam a fejemhez és hátráltam,de megrogytam,nem bírta a bokám. Felszisszentem,és megálltam.
|
- Köszönöm,de szerintem inkább vedd fel te. Nehezen fázom meg.- nyújtottam vissz a kis takarót a lánynak,enyhe mosollyal,majd ismét az ég felé fordultam. Azon gondolkodtam,hogy hol kezdjük Em keresését.
Értetlenül néztem a lányra,miközben elhátrált. Ceshire-re néztem,aki visszapillantott rám,majd ismét az idegen felé fordultunk,és a macskára mutattam. Feltettem egy költői kérdést.
- Te...látod? - kérdeztem megszeppenve,már-már ijedten,majd idióta,mondhatni őrült mosoly szökött az arcomra,és elkezdtem kuncogni. Már-már horrorfilmbe illő volt. Felkaptam a macskát a két mellső lábánál fogva,és szemmagasságba emeltem.
- Látod,ezt,Ceshire! Mégsem vagyok őrült!- kiáltottam boldogan,a macska pedig csak unottan rávágta:
- Azért ezzel tudnék vitatkozni...- erre elengedtem a macskát,aki a földre érve nyekkent egyet,és elragadtatott tekintettel,de mégis őrült vigyorral a lányra néztem. Végül megköszörültem a torkom,és komoly fejet vágtam.
- Mondd csak,mindig is láttad a szellemeket,vagy ez csak kivételes alkalom?- kérdeztem rá,de az az eszelős vigyor megint kikúszott a képemre. Nem tehetek róla,én így örülök a dolgoknak.
|
Az a kicsi tűz is,ami volt,elaludt. Az esőre "fel feküdt" Athos is és megrázta a fejét.
-Nyugi,valahogy megoldjuk. -simítottam végig a ló orrhátán a kezem. Nem hinyzik,hogy megfázzon.
Szétnéztem és találtam egy lepedő szerűséget. Azt terítettem rá. Elég nagy volt,hogy csak a feje látszon ki alóla. Volt egy kisebb is,azt pedig Felixnek odanyőjtottam.
-Meg ne fázz nekem. -néztem rá,majd leültem. Én remélhetőleg nem fázom meg,amúgy is szeretem az esőt.
Elég furcsán néztem először a srácra,utána bólintottam.
-Igen. -néztem oldalra,mikor megláttam egy macska körvonalát. A macska láttára kikerekedett a szemem és rákjárásban kicsit hátrébb mentem,majd valami n ehezen felálltam.
-Jézusom,mi ez?! -néztem rá.
|
[Későbbi] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
