[Későbbi] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
Kezdtem megadni magam,így minimum 5 óra után,úgy,hogy azt sem tudom,honnan induljak,így az egyik fa tövében volt egy pad,arra roskadtam le. Felsóhajtottam,és a földet bámultam,majd azt vettem észre,hogy a reggeli kóborkutya jelent meg előttem. Értetlenül pislogtam rá,mire vakkantott egyet. Elmosolyodtam,és nyúltam felé,hogy megsimogassam. Finoman ráfogott a kezemre,és felállt,jelezve,hogy kövessem. Hát jó. Megindultam utána,de nem tudtam,hova megyünk.
Körbepillantottam. Az egyik sarokban felvillant előttem Ceshire képe,teli pofából vigyorogva,és fejével Ruki felé intett. Tudtam,mit akar. Csak az nem jut el az eszéig,hogy nem vagyok olyan. Szúrósan néztem rá,mire eltűnt. Csak nézelődtem tovább. Érdekes kis lakás volt,annyi szent.
|
 Fogtam magam és elmentem Athosnak reggelit hozni. Hagytak itt még a lovasok egy jó adag szénát,szóval nem kellett messzire menni. Csak odavittem a mén elé,én leültem és néztem,ahogy eszik. Közben Felixen jártattam az agyam.
Fogtam magam és elkezdtem jéggel borogatni. Innen már túlélem,nem lesz gond. ~
|
Reggel arra keltem,hogy egy kóbor kutya bökdös. Ránéztem,elmosolyodtam,és megsimogattam az eb fejét,majd felálltam,és megindultam Em keresésére. Kérdezősködtem,meg minden.
Látszott a lányon,hogy fájt neki,ahogy visszaugrott a bokája. Kicsit összehúztam magam,szégyenkezve,hogy erősebben rántottam vissza,mint kellett volna,majd a megköszönésre biccentettem egyet,és leültem egy székre.
|
Reggel a nap első sugaraira keltem. Lassacskán kinyitottam a szemem. A ménen feküdtem,még mindig,de már hason,teljesen elterpeszkedve a hátán. Mint egy béka.
Fogtam magam,hanyatt fordultam és nyújtózni kezdtem. Addig forgolódtam,még sikerült a mén háta mögé leesnem. Arra figyeltem fel,mikor felültem,hogy a ló maga fölött hátra néz és hörög.
-Élek! -emeltem fel a kezem,majd feltápászkodtam.
-Jó reggelt nagyfiú. -simítottam végig a ló orrhátát,mire odabökött nekem az orrával,majd ásított egy hatalmasat.
Hát ő...aucs. Magamnak kevésbé szokott fájni. Mikor a srác helyrerántotta a bokám felnyögtem,majd sziszegtem. Nagyot nyeltem - ezzel lenyelve a sikítást- és kifújtam a levegőt. Oké,élek!
-Köszönöm. -nyögtem ki valami nehezen.
|
Bólintottam,majd felálltam,és odasétáltam a lányhoz. Bokát visszarakni még tudok. ~ Mikor odaértem,finoman megfogtam a lány lábfejét és bokáját.
- Fájni fog...- közöltem ridegen,majd rántottam a lábán egyet,nem túl nagyot,de elég volt,hogy a helyére pattanjon. Elengedtem,és a lány arcára néztem,hogy meg-e van még.
|
Villanynál könnyebb volt.
-Amennyiben vissza tudod rakni a bokámat,igen. -feleltem. Én is vissza szoktam tudni. Általában,de most nem nagyon megy. Nem egyszer jártam már így,szóval kicsit kinyúltak az ínszalatgok,így könnyebben kificamodik. Szerencse csomag vagyok..
|
Villany? ._. Biztos. Elkezdtem tapogatózni a falon,és leltem egy kapcsolót. Mindjárt más. Felkapcsoltam a villanyt,és körbenéztem. Találtam egy széket,nem oly messze tőlem,arra telepedtem le.
- Izé... Tudok segíteni valamiben?- pillantottam a lányra. Hátha hasznára tudok lenni. Ismét körbepillantottam a helyiségben.
|
-Bocsi,ott a villany. -mutattam a háta mögé. -Egyébként ülj le.- motyogtam,miközben a bokámat próbáltam helyrerakni. Tegyük hozzá,kevés sikerrel.
|
Meglepetten néztem rá,amikor mondta,hogy hol is lakik. A meglepetésemet méginkább fokozta,hogy beinvitált. Ki is ült az arcomra az a tipikus megszeppentség,és pillanatnyi zavar,majd összeszedtem magam. Eddig senki nem hívott be magához. Megindultam lefelé,bár elég lassan,és szerencsétlenül,de végül sikerült leérnem. Ruki egy széken ült,a lábát jegelte. Körbenéztem a kis odúban. Pontosan úgy van berendezve,mint egy normális ház,teljesen lakható. Csak felettébb sötét van,de lehetett látni. Viszont ott ácsorogtam az "ajtóban",nem tudtam,meddig van bejárásom.
|
-A föld alatt. -mosolyogtam,majd megfordultam és elindultam lefelé a gyökerek közt. Egy ember is elfér ott,én sem farkasként szoktam mászkálni. Bár,mikor hogy.
-Gyere be! -szóltam hátra,majd mire beértem fevettem emberi forfmám. Elbicegtem a konyháig,ahol vettem elő jeget és egy rongyba csomagoltam őket,majd az úgynevezett nappaliba leültem az egyik székre. Volt itt minden,csak fából és kicsit primitíven,de abszolut élhetően.
|
Amikor megérkeztünk,értetlenül pillantottam körbe.
- És itt hol van ház?- kérdeztem,miközben forgolódtam. Lehet én vagyok a hülye,de sehol nem láttam semmit. Talán tényleg őrült vagyok.
|
Hűvös volt az este. Levettem a pólómat a sebemről,és magamra húztam,legalább ennyivel melegít. Az a seb úgysem vérzett már. Összehúztam magam,és igyekeztem elaludni. Több-kevesebb sikerrel. Végül sikerült,de az éjszaka folyamán többször felkeltem.
|
Ásítottam egyet. Már álmos voltam,így fogtam magam és felmásztam Athost hátára és összekucorodtam,ahogy farkasként is szoktam.
-Jó éjt Athos! -motyogtam,majd elnyomott az álom.
Láttam,hogy a sréccal nem minden oké. Inkább ráhagytam. Pont otthon voltunk.
-Végre. -ültem le egy hatalmas fa tövében,aminek a gyökerénél volt pont egy kisebb bejárat egy föld alatti kés térbe. Na,ott lakom.
|
Nemsokára beértem a faluba. Így estére már a vásárosok is elvonultak. Nem tudtam,hol kezdjem a keresést. Végül kisétáltam a főtérre,és leültem a fal tövébe. Arra jutottam,hogy megvárom a reggelt. Olyankor elkezdenek özönleni az emberek. Lesz kitől kérdeznem. Most viszont csak két horkoló hajléktalan volt a közelben. Velük sokra nem megyek.
Bólintottam a kijelentésre,és sétáltam tovább. Egyikünk sem egy beszédes alkat. A farkasra néztem,és figyeltem,ahogy három lábon ebickél. És a fejemben ismét felcsendült a hang...
"Öld meg..."
Nem tudtam honnan jön. És,hogy miért. Egyik kezemmel a hajamba túrtam,és úgy sétáltam tovább. A tekintetem elfordítottam a lányról.
|
Csak bólintottam,amit már nem látott,de nem baj. Aztán visszafordultam a ménhez és csak néztem. A ló megrázta a fejét.
-Mi van? -néztem rá,mire megint megrázta. Inkább nem mondtam rá semmit,csak ültem mellette.
Oké,sok volt ez egy kicsit,nem vág az agyam.
-Mindjért ott vagyunk. -lihegtem. 3 lábon nem könnyű. Bár könnyebb,mint eggyen.
|
Bólintottam,és megindultam arra,amerre a falut véltem. Ha eladják Emeraldot,biztos,hogy ott lesz.
- Sietek,ígérem!- kiáltottam vissza a többieknek.
Felvontam a szemöldököm,mikor a lány farkassá változott. És még én vagyok furcsa.Végül ráhagytam,és a kérdésére válaszoltam:
- Ceshire már mondta. Magus. Mondjuk,nem ez az eredeti nevem. Arra nem emlékszem.- vontam vállat,miközben még mindig magam elé néztem.
|
-Persze! -mosolyogtam miközben a mént simogattam. Szívesen elmentem volna Felix-el,de Athos nem maradhat egyedül. Nekem ő a legfontosabb.
-Mi megleszünk. -néztem a srácra.
A srác elengedett. Hát,ez gyorsan ment. Egy ideig még tipegtem fél lábon a fiú mellett,majd fogtam magam és felvettem bundásabbik formám. 3 lábon kényelmesebb a négyből,mint egyen a kettőből.
-Ruki vagyok. Te? -bicegtem 3 lábon tovább.
|
- Biztos meglesztek?- fordultam Annie-ék felé. Választ nem várva,megint feltápászkodtam.
Értetlenül pislogtam a lányra,majd eleresztettem.
- Ahogy óhajtod. De,azért,elkísérlek. Még a végén összeesel,és szétszed valami vadállat...- én meg maga vagyok a megtestesült pesszimizmus. Egyből a legrosszabbra gondolok. Nem is én lennék. Zsebre vágtam a kezem,és sétáltam tovább a lány mellet. Közben gondolkodtam valami beszédtémán.
- Mondd,hogy hívnak? Ha szabad érdeklődnöm.- kérdeztem,miközben magam elé bámultam.
|
Láttam,hogy Felix sóhajt. Én ott letelepedtem Athos mellé.
-Hé,te menj nyugodtan. Em vár,mi meg elleszünk itt. -mosolyogtam a srácra. Athos is csak bólogatott. Nevettem rajta,majd megvakarásztam a fejét.
-Köszönöm,de megoldom egyedül is. Nem kell velem szenvedned. -lépegettem óvatosan mellette. Tényleg nem akartam,hogy feleslegesen cipeljen,na meg furcsa a társaság.
|
Annie-ra és Athosra néztem. A ló még egy ideig nem fog tudni talpra állni. De nem akarom őket így itthagyni. Sóhajtottam,és visszaültem a helyemre. Tarts ki,Em...
Ceshire menet közben eltűnt. Szokása. Ilyen helyzetekben,ha összefutok valakivel,mindig eltűnik. Úgy néz ki,meg akar halni. Izé,megint. A lány felé fordultam.
- Necces út lesz. - sóhajtottam,majd megfordultam,és szépen,lassan elkezdtem lépkedni,arra,amerre a lány mondta. - Navigálj,merre menjek.- Közöltem vele,miközben haladtam előre.
|
[Későbbi] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
