[Későbbi] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
 Figyeltem,ahogy elvonulnak,és a sárkány közbefogja a lányt. Sóhajtottam egyet.
- Te,Nai,ez nehéz lesz.- motyogta Luna,úgy,hogy a többiek ne hallják.
- Tisztában vagyok vele. -közöltem halkan,majd azzal a mozdulattal elvágodtam a földön,és felszisszentem. Ezt nem így kellett volna. Au, a gerincem. Luna végigszaladt a hasamon,és a mellkasomon lefeküdt.
- Ezért dupla annyit kérek,mint amennyit beígértek. - motyogtam unottan magam elé.
- Már ha túléled...
- Mondtam már,hogy imádom az optimizmusod. - kérdeztem rá kicsit ingerülten.
- Inkább aludj. Majd én figyelek.- Na,ezt sem kellett kétszer mondania. Luna összegömbölyödött,és szemét a célponton tartotta. Ijesztő,hogy napokig elvan alvás nélkül. Vettem egy mély levegőt,majd hanyatt fekve elaludtam.
|
 Míg én értetlenül értetlenül néztem őket, éreztem,hogy Aguri kételkedik,és nem hisz el semmit.
- Magyarázd a nénikédnek. -vetette oda bunkón.
- Hé! -szóltam rá hallkan. -Ellenben vigyázhatnál jobban a sárkányodra,jól beszél. -fordultam a sráchoz,közbe még mindig a pikkelyesemen ücsörögtem. Nem nagyon volt kedvem leszállni. És igazából nem is nagyon akartam itt maradni.
- Menjünk innen. -jelentette ki az alattam lévő szárnyas lény. Majdnem rábólintottam,de ahogy szétnéztem,sötétedett.
-Szürkületbe? -kérdeztem rá.
-Én látok a sötétbe,rád meg vigyázok. -kezdett lendületet venni a felszálláshoz.
-Maradunk. Estére itt alszunk. -jelentettem be,majd lecsúsztam a sárkányról és a sráccal ellentétes irányba elindultam,majd pár méter után megálltam.
-Eszednél vagy Yasu? -jött utánam a sárkányom.
-Aguri,elég. -vetettem véget ennek,majd leültem és a kardom levettem az oldalamról. Magam mellé tettem,majd ásítottam. Közben Aguri oda sétált mellém és lefeküdt,én meg a lábának dőltem,a kardom magam mellé húztam. A sárkány összeegömbölyödött és mint egy gyűrűt közre zárt és figyelte a másik kettőt. Én meg néztem a felhőket.
|
- Ennyi.- bólintottam. Luna unottan felém fordult.
- Őrült vagy,Naizen. Őrült.- morogta,én meg csak vigyorogtam.
- Naizen!- pattant fel,szó szerint vicsorgott. Így sem láttam még. - Most törted be a fejed,és még van erőd vigyorogni. Te idióta,te bolond,te őrült,te...- és megint összefogtam a száját.
- Hülye voltam,felfogtam.- mosolyogtam a sárkánytársamra.
- Az nem kifejezés.- motyogta,miután elengedtem az orrát. Majd eszembe jutott,hogy a lány meg a sárkánya még ott van. Felnéztem rájuk. Az a sárkány miért néz rám ilyen csúnyán?!
Költői kérdés,nem kell válaszolni.
Rámosolyogtam az idegen szürkére.
- Nyugi már,nem akarok semmit,csak szórakozni egy kicsit.- vigyorogtam,bár kicsit sunyin.
- Persze. Mert ennek a baromnak az a szórakozás,hogy betöri a fejét.- forgatta a szemét Luna,és letelepedett az ölembe.
|
Valami nem stimmelt nekem ebbe a dologba. Unatkozás? Gyanus volt,de épp ezért nem akartam közelebb menni.
- Ennyi? -néztem rá,kifejezéstelen arccal. Aguri lehorgasztotta a fejét,és elég sunyin nézett a srácra. Válaszképp csak végigsimítottam a nyakán a kezem. *Nyugalom* Ekkor kicsit feljebb igazította a fejét,de nem nyugodott le. Nem teljesen értettem,hogy ennyire ellene van a dolgoknak,de jobb félni,mint megijedni.
|
Néztem magam elé,mikor Luna hangját hallottam,eléggé ijedten csengett.
- Nai,mondd,hogy az a vörös a halántékodnál a hajad...- értetlenül pislogtam rá,majd a halántékomhoz nyúltam. Hát,tudtommal a hajam nem ragad. Visszanéztem a sárkányra,majd egy nagy szürkés szárnyat vettem észre a szemem sarkából.
- Luna! - kaptam a barátomért,amikor láttam,hogy az a bazinagy valami közeledik,és magamhoz szorítottam,hogy ne legyen baja. A következő kép az,hogy a földön fekszem. Felszisszentem,és felültem. A sárkánylány kimászott a karjaim közül,és elém állt,amikor a máguslány megérkezett a társával. Gyámoltalan,de kész volt megvédeni. Egyre csak haladt előre.
- Ugye tudod,hogy ha továbbra is ilyen kicsi maradsz,sikítva fognak elmenekülni tőled?- szóltam a sárkány után irónikusan,miközben a farkánál fogva visszahúztam. Végül felnéztem a lányra,és felemeltem az egyik kezem.
- Nyertél. - válaszoltam vállat vonva.- És igen egyszerű,hogy mit akarok. Pontosabban,hogy mit nem akarok. És az az unatkozás.- vigyorogtam. Luna is levette végre a célzást,és leült. Viszont a lánynak adott válaszomra kérdőn nézett rám. Csak visszamosolyogtam.
|
Hirtelen a sárkány összezsugorodott,majd a fák közt eltüntek.
-Lassan! -szóltam rá Agurira,aki pár szárnycsapással rögtön lelassult.
- Merre vannak? -kémleltem a talajt meg a fákat,meg a talajt.
- Ha rám hallgatsz,nem keresed meg őket. Ellenben annál a fánál,ahol a levelek hullanak,gondolom én. -jegyezte meg pikkelyes barátom,és egyébként igaza is volt.
- Ereszkedj le,de lassan. -adtam ki az utasítást,és a hím meg is tette. Pár fa lombját megszaggatta kicsit,de pont ez kellett ahhoz,hogy ráleljünk akiket kerestünk. Aguri csapott egyet a farkával,majd a fél fa lombkornája letört,ellenben leesett a srác is a fáról. Majd tőlük nem messze mi is leérkeztünk a talajra.
-Azt hiszem megvagy. -vontam fel a szemöldököm,majd végig simítottam a sárkányom nyakát,aki nem nézett túl szépen a srácra.
|
Ahhoz képest,hogy Lunánál kevés gyorsabb sárkány van,hamar beértek,és ez meglepett. Nem is számoltam vele. Ha visszaérek,biztos a fejét veszem a megbízómnak. Miért nem említette,hogy a lánynak sárkánya van?! Lenéztem,az erdő felett voltunk.
- Luna,zsugorodj össze,és gyere utánam!- mondtam a sárkánynak.
- Mi? De.
- Csak csináld!
- Nai,megölöd magad!
- Luna!- mordultam rá idegesen. Vonakodott,de nemsokára ismét kismacska méretű volt,én meg szabadesésben bezuhantam a lombok közé. Néhány ágat elkaptam,ami egy kicsit felfogott,viszont egy-kettőre szimplán rázuhantam. A legvégén felakadtam pár indába és ágba az egyik fán. Felültem,és felszisszentem. Nemsokára Luna is megjelent.
- Te nem vagy eszednél. - mordült rám idegesen,de inkább aggódva. Szórakozottan elvigyorodtam. Ismét megkaptam,hőgy őrült vagyok,és mellém húzódott.
- Itt egy ideig nem találnak meg.- vontam vállat. Amit azonnal megbántam,mivel mocskosül fájt. Kék-zöld leszek. Minimum. A kezem meg a lábam nem tört el,a többi meg nem lényeges. Minden porcikám sajgott. Várok egy kicsit,amíg elmúlik,addig kigondolom,hogyan tovább.
|
Hirtelen lefelé indultak meg. Eleinte nem nagyon akartam utánuk menni,aztán csak meggondoltam magam.
- Lefelé! -szóltam a sárkányra,aki eleinte nem csinált semmit.
- Yasu,ez nem jó ötlet! -kezdett el hepciáskodni a sárkány.
- Rossz nem sülhet ki belőle, harcban leverjük őket.
- Yasu... -csóválta meg a fejét a sárkány. *Bízz bennem,és magadban.* Ekkor fogta magát, és a fehér sárkány lány után vetette magát. Ahogy elnéztem gyorsabbak voltunk lefelé,mint ők,így hamar kezdtük beérni őket.
|
Viszonylag hamar beértük őket,mikor egyszercsak eltűntek.
- Luna! - Kiáltottam a sárkányra,hogy álljon meg.
- Fentről.- Motyogta maga elé a sárkány. Felnéztem,és pont akkor buktak ki a felhők közül.
- Ha elkaptok elmondom.- vigyorogtam a lányra.
- Mire készülsz?- morogta a sárkánylány.
- Lefelé! - Azzal Luna összehúzta a szárnyait,és szabályosan zuhanni kezdtünk. Elmormogott annyit,hogy őrült vagyok. Arra jutottam,hogy a lány sárkányával baj lesz. Játszok hát velük egy kicsit.
|
Nézegettem a tájat,elvoltam Aguri hátán. Kicsit elbambultam,de hirtelen alattam a pikkelyes megindult egy gyors mozdulattal fölfelé,én meg majdnem leestem,épp hogy meg tudtam kapaszkodni.
- Hé,észnél vagy?! -kiáltottam rá.
- Követnek! -szólt rám a sárkány,majd hátranéztem. Kicsit elkerekedett a szemem,majd előre fordultam és előre dőltem a sárkány hátán.
- Irány fölfelé! Mögéjük kerülünk. -majd ahogy a sárkány a felhők felé tartott,elkezdtem gondolkozni. Mi a frászt akar tőlünk ez a srác?
- Semmi jót... -motyogott a pikkelyes. Elfelejtettem,hogy megérzi a gondolataim.
Mikor már teljesen eltakartak a felhők, tettünk egy csavart és hirtelen zuhanórepülésbe kezdett Aguri,majd pont a páros fölött kötöttünk ki,mikor a felhők alá ereszedtünk.
- Mit akarsz? -néztem le Aguri nyaka mellett a srácra.
|
Visszabiccentettem a lánynak. Amikor elreppentek,Luna ki is ugrott a pólómból,megkönnyebbülten sóhajtott,büszke fejjel benyögte...
- Most már maradhatunk! - vigyorgott. Kitört belőlem a nevetés. De olyan szinten,hogy leültem a földre. Rég nevettem ilyen jót. A sárkány leugrott a vállamról,és felvette nagyobbik formáját. Értettem a célzást,feltápászkodtam,és felhuppantam a sárkány hátára,azzal nekilendült,és felrepült.
- Kit is keresünk?- Kérdezett rá Luna. Előkapartam a képet,először a hátulját láttam.
- Valami Tsuki Yasuko. Állítólag egy fiatal máguslány... - majd megfordítottam a képet. A szemem kitágult,a pupillám összeszűkült,és elhadartam néhány ideges trágár szót.
- Hé,nyugi már,Nai! Mi van?- kérdezett rá Luna.
- Luna,fordulj!
- Tessék?! Merre?
- A lány után!
- Mi van? Mégis miért.
- Ő a célpont!- a sárkány még egy ideig nézett maga elé,majd egy gyors fordulatot vett,és megindult a lány és a sárkánya után.
|
Láttam,hogy a fiú pakol,a sárkány pedig mindig a srác közelébe húzódik. Gondoltam fél. Én is eleget ittam,úgyhogy odamentem Agurihoz,majd végighúztam a kezem a fején.
- Menjünk. -mosolyogtam rá,majd a nyakába huppantam a hatalmas állatnak. Aguri kitárta a szárnyait,majd lendületet vett és a magasba emelkedett. Még egyszer ránéztem a fiúra és biccentettem. Aztán a fák fölé röppentünk és haladtunk tovább,előre.
|
Azon kaptam magam,hogy Luna bekúszik a pólóm alá.
- Mi van duzzogi,eddig tartott a harag?- kuncogtam enyhén,miközben benéztem a felsőm alá,hogy lássam Luna fejét.
- De az a sárkány csúnyán néz! - motyogta kétségbeesett ábrázattal,és azok a hatalmas zöld szemei könyörögtek,hogy menjünk el innen. Felnevettem.
- Nyertél. - közöltem nevetve,majd elpakoltam a kulacsokat,és felálltem.
|
Hallottam,hogy a fiú valamit beszél a sárkányhoz,majd megpöcköli. Csak fél szemmel néztem őket,közben ittam. Aguri felszisszent
- Mi az,nagyfiú? -kaptam fel a fejem,s néztem rá.
- Hogy bánik ez a sárkányával? -láttam,hogy a pupillája összeszűkül.
- Ha zavar mondd meg neki. Nem szimatolok jót a srác körül. -néztem a fiúra,aki a kulacsát töltötte meg, a sárkány meg csak minket bámult.
|
Éreztem magunkon a két pár tekintetet,de nem viszonoztam. Nem szemezni jöttem,hanem inni. Azon kaptam magam,hogy Luna felmászik a vállamon.
- Naizen,szerintem jobb lenne,ha most azonnal mennénk. Én nem akarok itt maradni! Naizen,k...- és akkor a hüvelyk és a mutató ujjammal összefogtam a száját.
- Nyugi már. Ha ártani akarnának,már nekünk estek volna. - Azzal levettem a vállamról,és leraktam a földre.- Inkább menj beszélgetni. Úgyis mindig azért pattogsz,hogy nincs egy sárkány se,akivel el tudnál beszélgetni,mivel a nagyrészük kihalt.- mondtam,azzal homlokon pöcköltem. Felfújta az arcát,és háttal nekem leült. De ha úgy vesszük,nem duzzog...Most arccal a másik sárkány felé fordult.
|
Hirtelen hallottam valami rezzenést,ahogy Aguri is. Követtem a szememmel,merre néz. Egy fiút láttam közeledni,valamivel a nyakába. A kardom markolatára tettem a kezem,de ahogy biccentett,csak viszonoztam,majd ittam tovább. Ettől még szemmel tartottam őket. Ahogy láttam Aguri sem tett másként.
- Mi az? -néztem a nagydarab hímre.
- Egy sárkány. -motyogott.
Jobban megnézve,tényleg az volt. Valami kis fehér,zöld foltos sárkány. Bár meglepett kicsit,nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. A két pikkelyes viszont nagyon nézte egymást.
|
Napok óta üldöztem valakit,de sehol sem találtam. Jelenleg egy erdőből sétáltam ki,egy tisztásra,Luna szokásához híven a vállamon terült el,mit valami sál. Kicsit odébb megláttam egy tavat,oda vettem az irányt. Ha tiszta a víze,megtöltöm a kulacsaimat. Félúton voltam a tó felé,mikor valami hatalmas árnyékot vetett körém. Értetlenül körbetekintettem.
- Nai! - Hallottam Luna hangját. Rápillantottam,majd követtem szeme irányát. Láttam a tóhoz leszállni egy sárkányt,majd róla lehuppanni egy emberalakot. Nem zavartattam magam,én mentem tovább.
- Nai,én nem akarok oda menni!- ugrott be a kis sárkány a pólóm alá,és fejét kidugta a nyakrészén,onnan kémlelt. Megsimogattam a fejét.
- Nem lesz baj.- mosolyogtam,és sétáltam tovább. Pár perc alatt ott voltunk. Akkor tűnt fel,hogy a valaki lány,egy sárkánnyal. Micsoda véletlen. Luna kikúszott a pólóm alól,le a földre. Jelenleg a térdemig sem ért. Akkora volt,mint egy kölyökmacska. Figyelte a másik sárkányt,és a lányt. Biccentettem egyet feléjük,majd leültem a partra,és előhalásztam a kulacsaimat. Közben a sárkánylány mellém telepedett.
|
Épp az erdőt kémleltük Agurival. Szép volt a táj,pont egy hegyes-völgyes rész felett repültünk. Fentről megláttam egy kis tisztást,egy kis tavacskával.
- Pihenünk kicsit? -néztem meg közbe jobban a tavacskát.
- Mehetünk. -bólintott a sárkány,majd lassan leereszkedett a tóhoz. Ott lemásztam a nyakából és a tóhoz guggoltam. Kis merőkanalat formáltam a kezemből,majd belemártottam a tiszta vízbe és a számhoz emeltem a kezem. Kellemesen hűs volt. Aguri mellém lépett és ő is belekortyolt a vízbe.
|
 ,
A kutya egy félreeső házhoz vezetett,elengedett,majd az ajtaja előtt ugatni kezdett. Nem értettem. Az eb felé fordultam értetlenül,aki csak egyre ugatott és ugatott.Végül megadtam magam,és bekopogtattam az ajtón,ami mögül nemsokára csoszogás és léptek zaja szűrődött ki.
A lány kérdésén elgondolkodtam.
- Nem tudom. Az,hogy én miért,talán a mágia. De ez nem magyarázat arra,hogy miért tudom megfogni. Téged...Nos,végképp nem tudom.- hajtottam előre a fejem,és nekiálltam gondolkodni.
|
Csak üldögéltem és néztem ki a fejemből. Majd fogtam magam és hanyatt vágódtam. Élveztem a napsugarakat.
Jegeltem bokám,aztán egyszer megnyikkantam.
-Te hogy hogy látod a szellemeket? -gondoltam itt arra a macskára- És hogy hogy én is látom őket? -ez inkább hangos gondolkodás volt,mintsem kérdés.
|
[Későbbi] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
