[Későbbi] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
 - Menj Aguri után.- néztem le Lunára.
- De...
- Indulj! Nem akarom,hogy bármi bajod legyen.- De Luna nem mozdult,csak olyan magassra reppent,ahol nem érik el. Ekkor egy férfi hangot hallottam. Ismerősen csengett. Nem ugrott be hirtelen,honnan is. Futva megindultam a fa felé,hamar ott voltam,bár az,hogy tulajdonképp alig van épp csontom,igencsak lelassított. Hála az égnek,hogy nagy a fájdalomküszöböm,bár amikor megtorpantam az ember mellett,kicsit megrogytam. Ezt annyival korrigáltam,hogy a nyakához nyomtam a bal kezemen lévő karmokat,és...Le is blokkoltam. Hogy talált meg?!
|
 Oda pillantottam Naira,láttam,hogy ő is felkészült. Kihúztam a karom a tokjából és feszülten vártam. *Ha előjön valaki,ne támadj rá azonnal,elintézzük mi.* Futtattam le egy fondolat menetet Agurival. Amég nincs nagy baj nem kell beleavatkozzon. Meg tudom védeni magam,meg Nai is.
Ekkor fogta magát az ezüst sárkány és felröppent. Tudtam,hogy úgy is a közelemben marad. Mivel így nem volt fedezésem egy fához hátráltam. Mikor hallottam a hátam mögül valami zajt,azonnal meg akartam fordulni,de a ahogy előre lendültem azonnal meg is akadtam. A nyakamnál egy hideg és éles pengét éreztem. Rohadt életbe.
-Lassan kislány,vagy vége a dalnak. -hallottam egy erős férfi hangot magam mögül.
|
Mosolyogva bólontottam a lány kérdésére,majd amikor hallottam,hogy jön valaki,nekiálltam felcsatolni a karmokat. Rutinos vagyok,fél perc alatt megvannak. Luna ugrott le elém,és rámnézett.
- Vedd azokat le! - morgott.
- Lehet kellek.- vágtam rá.
- Felállni alig tudsz,Naizen! Majd...- kezdett bele,de közbe vágtam,és valami nehezen feltápászkodtam.
- Úgy beszélsz,mintha nem ismernél.- közöltem,és körbetekintettem. Reméltem,hogy nem ellenség,pláne hogy nem több.
|
Mikor abbahagytam a nevetést megint elkezdtem kuncogni Lunán. Látszik,hogy ők is régóta vannak együtt.
-Az a hivatásod,hogy gonosz légy? -néztem mosolyogva a srácra. Aguri is mosolygott a jeleneten,aztán hirtelen felkapta a fejét és beleszippantott a levegőbe,majd felhorkantott. Komoly arccal odafordultam.
-Valaki felénk tart. -nézett rám,s felállt. Én is felálltam és közelebb mentem hozzá,közben a kardom markolatára tettem a kezem,biztos ami biztos.
|
Aguri visszavágása volt az utolsó csepp,hogy tényleg kitörjön belőlem is a nevetés. Luna leült mellém,és ő is kuncogott. Jó rég nevettük együtt társasággal. Társaság...na de most milyen társaság? Eszembe jutott,hogy miért is vagyunk itt. Nevetésem csak egy szórakozott mosolyba csitult. Kicsit elbambultam,majd arra eszméltem,hogy Luna aprócska feje kitakarja a látómezőt.
- Föld hívja Nait! Nai,jelentkezz! - jesszusom,mennyit bambulhattam?! Öt percnél nem többet. Elvigyorodtam.
- Nem tudom,hogy vagy vele,Pöttyöske,de hozzám a Föld nem beszél. Ha hozzád igen,súlyos baj van odabent.- enyhén megkocogtattam a homlokát. - A legközelebbi városban elviszlek kivizsgáltatni.- Erre felfújta az arcát,és kiöltötte villás nyelvét.
- Gonosz vagy,Naizen,ugye tudsz róla?- Közölte ál-nyafogós hangon. Bőven hozzászokott,de mindig eljátsza a hisztizős,megsértett kislányt.
- Ez a hivatásom.- vigyorogtam rá büszkén. Csak annyit éreztem,hogy helyezkedik a fejem búbján. Gondolom összekuporodott,és lefeküdt. Duzzogi.
|
Én csak nevettem ezen a pillangós dolgon.
- Neked legalább nem kell döglött denevéreket hurcolászni a táskádban. -vigyorogtam rá,aztán jobban elgondolkoztam- Még jó,hogy a denevérek egyszínűek. -néztem a sárkányomra,aki Lunát figyelte.
-Hé,Casanova! -néztem rá sunyin.
-Aguri. Mond szépnen utánam: Aguri! -na ezen kész voltam,végképp elkezdtem szakadni a nevetéstől.
|
Szórakozottan vigyorogtam a jelenet láttán,mikor a szemem sarkából az tűnt fel,pöttyöske oson.
- Hova sompolyogsz? - kaptam el a farkát,mire felém fordult,és azokkal a hatalmas zöld szemeivel.
- Izé...Én...Öhm...Én csak...- felvontam a szemöldököm. - De Nai! Pillangó! És zöld! - mutatott maga elé a mellső lábával.
- Fú. Hatalmas csoda.
|
Csak bólintottam Naizen mondatára és Aguri is letette a talajra a lábait. Mikor lemásztam róla fáloldalasan a lábamra ültem és kotortam valamit a táskámba. Egy fekete árnyat dobtam fel,amit a sárkány jóizűen bekapott.
-Tudtam,hogy van még egy. -mosolyodtam el. Aguri legutóbbi denevérvadászatáról maradt. Elvan a gyerek. Mindig szeretem olyankor nézni,hogy mit taktikázik össze a kis bőregerekkel.
Aztán előre fordultam és szétnéztem. A következő pillanat az volt,hogy Aguri az orrával piszkálta a táskám. Addig piszkálta,hogy sikerült rólam leszednie és kiesett belőle még egy denevér.
-Hé,az későbbre volt! -szóltam rá.
-De éhes vagyok.
-Nem tudom ki evett meg reggel egy egész szarvasbikát! -néztem rá szúrósan.
-Ki? Én nem! -nézett szét,aztán csak megcsóváltam a fejem és nevettem rajta.
|
- Ezek a sárkányok örök gyerekek. - mosolyogtam. A pihenést nem elleneztem. Jelezve,hogy jó ötlet,hanyatt vágódtam. Éééés,már megint megbántam. Enyhén felszisszentem. Ha továbbra is így zúzom magam,nem Yasu sárkánya fog kinyírni,hanem a gravitáció. Majd belegondoltam,hogy valahogy le kéne jutni innen. Messze van a föld. Innen nem ugrok.
- Szerintem lent kényelmesebb.- Luna vette a célzást,megragadott a két mellső mancsa között,és letett a földre,ahol az első mozdulatom az volt,hogy leültem.
|
- Szerintem pihenjünk egy kicsit. -vetettem fel,legalább lenyugszanak a kedélyek- Egyébként nem csak te vagy így. Aguri kedvence a denevér kergetés. Éjszakai játék. -mosolyodtam el,majd a sárkányra néztem.
- Mi van? Desszert! -kíváncsi vagyok a denevér is így gondolja-e.
|
Hallottam,ahogy Aguri és Yasu nevet. Legalább ennyi pozitívuma volt az egésznek. Majd a kérdésre odafordultam,és amolyan "kit érdekel" legyintés mellett,nemtörődöm pofával benyögtem.
- Ugyan,a fejem már bezúztam,mit nekem egy-két borda?- Mindezt rengeteg iróniával megborsozva,ugyanis ha eddig nem fájt eléggé minden tagom,na akkor most! Lunára pillantottam.
- Ígérd meg,hogy többet ilyet nem csinálsz,és saját kezüleg fogok neked annyi pillangót,hogy sose fogy el.- közöltem szúrós tekintettel. A letört sárkánylány szeme felcsillant,és vidáman bólintott. Legalább el letudva.
|
A szám elé tettem a kezem és igyekeztem nem nagyon röhögni. Ellenben Aguri nem szépített a dolgon. Bár én is majd a hasamat fogtam. Aztán megpróbáltam lenyugodni.
-Biztos jól vagy? -kérdeztem mosolyogva aztán Lunára néztem. Nos,Lunának lett a legkevesebb baja.
|
Fennakadtunk a fa ágain. Szédültem. Arra lettem figyelmes,hogy Yasu kérdez valamit.
- Nagyjából.- Szisszentem fel,majd felültem,és a gubbasztó Lunára néztem,aki csodálattal bámulja az összezárt két mellső mancsát.
- Megkattantál?! A nyakadat törhetted volna! - mordultam rá egy csöppet agresszívan. Felkapta a fejét,és összehúzta magát,majd kinyögött egy "Bocsi"-t. Összecsíptem az orrcsontom,és vettem egy nagy levegőt,hogy lenyugodjak.
- Megis mit csináltál? - kérdeztem már halkabban,de nem sokkal nyugodtabban.
- Pillangóra vadásztam! - Vágta rá vidáman.
- ...Pillangóra?! - kérdeztem rá morogva,még mindig az orrcsontom elszorítva.
- Igen! Pillangóra! NÉZD! - és azzal a képembe nyomta a mancsát.
- Nem vagyok rá kíváncsi! - ugrottam hátra.
- De nééééééééézd! - És én megadóan sóhajtottam,mikor széttárta a mancsait,én meg leengedtem a kezem. - Hova lett? - nyikkant meg megszeppenve.
- Elfogyott! - vágtam rá.
|
Hirtelen a kiáltozásra kinyitottam a szemem és rendesen felültem. Aguri csak lassított.
-F!....a... -fejezte be a mondatot Aguri.
-Aucs...-nyikkantam meg,majd a szürke pikkelyesem oda is repült hozzájuk.
-Minden oké? -néztem a srácra. Aguri éreztem,hogy alig tudta visszafogni a röhögést. Tény,hogy a végére én is mosolyogtam.
|
Isten se tudja,mennyit repültünk szótlanul. Ez a család-téma látom mindkettőnket megviselte. Elkezdtem gondolkodni rajta,mi történhetett vele. Majd ezt folytatólag azon,hogy vajon miért is zavarta azt a vén fószert ennyire. Teljesen elmerültem a gondolataimba,és akkor...
Luna valami eszméletlen sebességgel megiramodott. Ordítottam egyet,és átkaroltam a nyakát. Össze-vissza csavarodott,manőverezett,tekergett, pörgött,mindent csinált. Megszólalni nem bírtam,csak arra figyeltem,hogy fentmaradjak. A vége az lett,hogy Luna felkiáltott,hogy "Megvagy!",majd fél perc múlva frontálisan karmbolóztunk egy mamutfenyővel...
|
- Bocsánat. -néztem a fiú felé,majd újra előre. Elvégre én sem szeretek beszélni a szüleimről. Szerettem őket,legszívesebben most sem itt tartanék. Sóhajtottam egyet,majd hátrébb csúsztam,lehasaltam a sárkány hátára és a nyakát átöleltem.
-Minden rendben? -nyikkant meg rögtön Aguri. Csak elmosolyodtam és kicsit közelebb bújtam hozzá.
-Persze. -nekem csak ő maradt. Bár mindenre elég volt. Ő volt a barátom,ő vigyázott rám. Kell ennél több? Azt hiszem nem.
Becsuktam a szemem és csak élveztem ahogy a kellemes szellő az arcomat símogatja,ahogy haladunk előre.
|
Most,hogy pont ezen gondolkodtam,egy csöppet komorabb lett az arckifejezésem. Elfordítottam a fejem.
- Arról nem beszélek szívesen.- No,nem mintha nem lehetne ennél sokkal rosszabb...De,ugye,mindenkinek az a legrosszabb,amit ő maga élt át. Viszont a lovas megjegyzésre felkaptam a fejem,majd lepillantottam. Lovasok,kb öten. Gondolkodtam rajta,hogy lefelé irányítom Lunát,és megkérdezem,tudok-e segíteni,de végül arra jutottam,inkább hagyom. Felpillantottam az égre,és azt bámúltam út közben.
|
Kicsit elgondolkoztam.
-Családod? -néztem megint a fiúra. Jobban megnézve a fény rézvörös színt ad a hajának. Aztán előre fordultam és kémleltem a tájat,meg figyeltem Agurit. Mostmár nagyjából nyugodt volt. Elmosolyodtam,majd nyújtóztam egyet. Na ja,már kb fejen állni is tudok repülő sárkányon. A gyakorlás,meg az unatkozás és a rutin! Meg a sok hülyeség,ehm... hirtelen Aguri megszólalt.
-Lovak alattunk. -erre fogtam magam és lekukkantottam. Pár lovas mászkált alattunk. Szegényeknek néztek ki.
|
Csak mosolyogtam. Láttam rajta,hogy tényleg szereti a sárkányát. Teljességgel megértettem. Én is belevesznék,na Lunának lenne valami baja. Észbekaptam,és más irányba tereltem a gondolataimat. Még a végén oda jutok,hogy nem bántom,inkább menekülök,azt pedig fejvadászlétem végét jelentené. A családom forogna a sírjában.
|
Végre kezdett megnyugodni Aguri. Bár éreztem,hogy néha még nézi Naizent.
- 9 évesen találtam az erdőben egy tojást,amit hazavittem. Ez volt Aguri. -mosolyodtam el rajta,majd végigsimítottam a nyakát a sárkánynak- Azóta velem van én tanítottam neki mindent. -ezt kicsit büszkén mondtam. Nos,valóban nem volt semmi segítségem hozzá,még is fel tudtam nevelni ezt a melákot. Csak ragadt rám valami apából.
|
[Későbbi] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
