[Későbbi] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
Nos,ami neki jó,nekem kevésbé,de ha ez dobja fel,legyen.
Csak vigyorogtam,aztán nekiálltam előkeresni a fürdőgatyám.
-Te..hoztam én egyáltalánt? -motyogtam félig magamba félig hangosan. Aztán elkezdtem turkálni. Kb már derékig a táskámba voltam,mire megleltem.
|
Egyből felcsillant a szemem. Tó? Úszás? Bármikor! Hevesen bólogattam,széles vigyorral. Hamar megfeledkeztem a hajamról.
- Menjünk! - vágtam rá hiperaktívan. Fél perc alatt felpörögtem. Ennit az útról,ami a hajam elvesztésén át a depresszióba vezet. ~
|
-Az előbb szóltak át a fiúk,hogy mennek le a tóhoz. Van kedved hozzá? -néztem rá. Gondolkoztam mivel tudtam volna elterelni a figyelmét. Tényleg furcsa volt így,de nem rossz.
|
Viszonoztam Amon csókját,majd enyhe mosoly kúszott az arcomra a megjegyzésére. Bár szerintem akkor is förtelmes. Évek türelme és gonoskodása lett a semmibe. Mintha a kisállatom pusztult volna el. ~ Felnéztem a fiúra,gyorsan témát akartam váltani. Valahogy el kell terelnem a figyelmet a nyakamat érő levegőről.
- Mi a mai program?- kérdeztem tök spontán.
|
Meglepetten pislogtam a velem szemben álló lányra.
-Fuh...hát...fura. -jegyeztem meg,de hogy ne érezze olyan rosszul magát,közelebb léptem,elmosolyodtam és puhán megcsókoltam- Szerintem jó. -néztem rá mosolyogva.
|
...Hát enni...Vége...Támaszkodtam a mosdókagylón,s néztem a bűntettem eredményét. A tükörből egy idegen pillantott vissza rám,megszeppent,fájdalmas szemekkel. Kintről zajokat hallottam,de nem érdekelt. Meggyilkoltam a hajamat!
A depressziós állapothoz való közeledésem közben Amon hangja visszarántott a valóságba.
- Persze! Egy pillanat,és kimegyek! - közöltem,és még egy pillantást vetettem a tükörből rám bámuló lányra. Megindultam az ajtó felé,és meztelen talpam az egyik lehullott hajtincsemet érintette. Megdermedtem,és...BUMM! Volt egy csapunk...Sóhajtottam,és kinyitottam az ajtót. Egyből Amon tekintetét kerestem.
- Ez förtelmes...- nyögtem fájdalmasan. A hangom kb úgy csengett,mintha tíz évet töltöttem volna egy kínzókamrában.
|
Egy ideig ültem az ágyon és néztem ki a fejemből,majd kopogtak. Feltápászkodtam és ajtót nyitottam. Egyik osztálytársam,Josh állt velem szemben.
-Hé Amon,totál be vagy gobózva,gondoltuk a srácokkal,hogy lemegyünk a tóhoz. Lesznek ott csajok is,lehetne szórakozni velük. -vigyorgott- Nem jössz?
-Öh..nem szeretem annyira a vizet,de még máglátom. Kösz. -válaszoltam,majd rácsuktam az ajtót és bekopogtam a fürdőszobába.
-Becca,még megvagy? -kérdeztem kicsit aggódva.
|
 Egy ideig csak néztem a tükörképemet. Végigsimítottam néhány éppen maradt tincsem,majd búskomor búcsút vettem a hajkoronámtól. Kezembe vettem a gyilkos szerszámot,és egy pillanatra átfutott az agyamon a gondolat,hogy inkább a torkom. Utána eszembe jutott az is,hogy ha meghalok,inkább hasznosan - végigvágom a nyakam,és kiszambázok Amon elé. Még élvezném is,ha így halnék meg. Végül végleg megadtam magam - az olló két éle közé fogtam egy tincset,és lenyisszantottam...majd még egyet...és még egyet...csak néztem,ahogy a hajam a földre hullik,és kezdtem érezni,ahogy a hideg megcsapja a nyakam...förtelmes kín...
|
Fogta,kikapta az ollót a kezemből,és becsapta a fürdőszoba ajtót. Várjunk...most én nem értem,hogy miért ez a hűhó? Gondolom..
Fogtam magam,leültem az ágyra,és vártam,hogy Becca mit művel magával.
|
Amonra néztem,és elhagyta egy sóhaj az ajkamat,rögtön ez után pedig feltápászkodtm,s kikaptam a vámpír kezéből az ollót.
- Köszi.- mondtam,és bevonultam a fürdőbe,magamra zártam az ajtót. Még eldöntöm,hogy a torkomat,vagy a hajamat nyesem-e. Ha a torkom mellett döntök,csendben szeretnék meghalni...
|
Csak néztem rá szótlanul. Oké,még jó,hogy nem nőnek születtem. Bár,lehet én vagyok a hülye.
Fogtam magam,benetem a fürdőszobába,aztán előkotortam egy ollót. Kimentem,az ajtó félfának támaszkodtam és "csattogtattam".
-Megvan.
|
Úgy néztem Amonra,mint egy pszichopata tömeggyilkosra. Hogy foghatja fel ilyen egyszerűen.
- Te ezt nem érted! Hat éve növesztem! - csattantam fel ijedten,majd megfogtam egy tincset,és megnéztem ismét. Sóhajtottam,majd végül megadtam magam a ténynek,hogy nincs más választás...
- Hol egy olló?- kérdeztem,majd nekiálltam feltúrni a szobát,olló után kutatva. Én teljesen összetörtem...
|
Nők...sose értettem miért kell kakadni az ilyenen. Csak néztem rá,majd megnyikkantam.
-Akkor vágd le. Sok mindent úgy sem tudsz már kezdeni vele. -vontam vállat.
|
Amikor Amon befogta a számat,elhallgattam,és nagyokat pislogtam. A megjegyzésére egy bólintás volt a válaszom. Elengedett,én meg vettem egy nagy levegőt,és belekezdtem.
- A hajam...- nyögtem kétségbe esetten - Nézd meg a hajam! Pontosan olyan,mint...mint...mint... mint annak,aki összeveszett három démonnal! - Mormoltam,miközben nagy,szomorú szemek kíséretében mutogattam a vámpírnak a lombozatom maradványát.
|
Egy idő után nem tudtam követni,amit hadar ezért a szájára tapasztottam a kezem.
-Becca! Nyugodj le,aztán,hogy ha tudsz értelmesen beszélni,akkor mondd el. -néztem rá,aztán lassan levettem a kezem a szájáról.
|
Csak akkor tértem egy kicsit észhez,mikot Amon hozzám szólt.
- Nem! Nincs! - vágtam rá,és hadarni kezdtem - Ez egy rémálom! Borzalom! Inkább a halál! Ezt nem hiszem el! Ilyen nincs! Ez nem velem történt meg. Nem történhet meg velem! - A hajam maradványába túrtam,és Amonra néztem.
- Ennél a halál is jobb...Ölj meg!
|
Ahogy sétáltam az erdő szélén,találtam egy törött szárnyú madarat. Gondoltam neki már úgy is mindegy,nekem meg jó szolgálatot tesz.
Későbbiekben nehezebb dolgom volt. Egy nyulat ott kergettem össze vissza,mire meglett,de legalább jól laktam.
Mikor visszaértem,csodálokztam,hogy Becca már itt van. Láttam,hogy valami nem okés.
-Mi a baj? -léptem elé,majd leguggoltam.
|
Bólintottam,és néztem Amon után,majd a kantin felé vettem az irányt.
Az ebédlőben kaptam pár furcsa tekintetet. Elgondolkodtam,majd vállat vontam. Biztos mert nincs rajtam smink. ~
Jól esett a reggeli. Vajas-lekváros piritós. Annyit ettem,mint még soha életemben. Nem csoda,két napja éhezem.
Miután végeztem,visszaindultam a szobámba. Előkapartam a fogkefém,a fogkrémet,és bevonultam a fürdőbe rendbeszedni magam. Épp végeztem a fogmosással,amikor...
- Áááááá,Jézusom,ez meg mi a franc?! - ...tükörbe néztem. A hajam valami...borzalom. Túlvilági rettenet. Tele volt egyenetlen,szaggatott tincsekkel,az egész végig volt töredezve,szaggatva. Ez...förtelem! Beletúrtam az egykor fényes,hosszú lombkoronám maradványába,és szörnyülködve bámultam az eredményt. Összeszedtem a cuccom,és teljesen lesokkolva visszavonszoltam magam a szobába,ahol leültem az ágyra,és üveges tekintettel bámultam magam elé. Ez förtelmes trauma volt. Képtelen vagyok megemészteni.
|
-Nem rázol le ilyen könnyen. -vigyorodtam el,aztán megtorpantam- Sőt. Inkább én is megreggelizek. Igaz,az állatoknak fanyarabb az ízük,de segond. A tanárnak mondd meg,hogy nem kérek enni,nem vagyok jól. -léptem közelebb hozzá. Adtam neki egy puszit a homlokára,majd elindultam az erdőbe valami ehető után nézni.
|
Amonra néztem. Tudom,hogy nem viseli jól a napfényt. Mondjuk,ennyi könyv után még mindig furcsállom,hogy a vámpírokból nem lesz egy kupac hamu. Megtorpantam.
- Maradj csak itt,nem kell jönnöd,ha nagyon bánt a fény. Csak nem fal fel valami,mielőtt én falhatnám fel a reggelimet. - kacsintottam szórakozottan,és elsuhantam a srác mellett.
|
[Későbbi] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
