[1325-1306] [1305-1286] [1285-1266] [1265-1246] [1245-1226] [1225-1206] [1205-1186] [1185-1166] [1165-1146] [1145-1126] [1125-1106] [1105-1086] [1085-1066] [1065-1046] [1045-1026] [1025-1006] [1005-986] [985-966] [965-946] [945-926] [925-906] [905-886] [885-866] [865-846] [845-826] [825-806] [805-786] [785-766] [765-746] [745-726] [725-706] [705-686] [685-666] [665-646] [645-626] [625-606] [605-586] [585-566] [565-546] [545-526] [525-506] [505-486] [485-466] [465-446] [445-426] [425-406] [405-386] [385-366] [Korábbi]
Halványan elmosolyodtam.
-Köszönöm. -motyogtam,majd Reirára pillantottam. Őmég mindig áhitattal nézte a vihart. Tulajdonképp elgondolkoztam...teljesen különbözünk,Aratake még is egyszer őt választotta. Persze régebben ő is lehetett más. Minden esetre érdekes.
|
Hallgatással nyugtáztam,amit Ruki mondott. Finoman megsimogattam a fejét.
- Már nem kell félned. Itt vagyok veled,és megvédelek,akármi is legyen. - suttogtam közben halkan.
|
Jól esett,hogy átölelt. Belebújtam a mellkasába és hajába (mert sok volt neki és odalógott~). Ha elhaltak a dörgések egész megnyugodtam,de még mindig összerezzentem a nagyobbaknál.
-Igazából sose voltam oda a viharokért,de mikor kitört egy-egy nagyobb égi csata,akkor anya mindig magához húzott,hogy véletlenül se féljek. Mellette mindig nyugodt voltam,sőt. Volt,hogy elaludtam az egyik legnagyobb vihar közepén. -mosolyodtam el halványan- Aztán,mikor nagyobb voltam kitört pont egy vihar. Hatalmas szél volt,kidöntötte a fákat is. Anya sehol se volt. Ekkor elindultam megkeresni,de semmit nemláttam úgy zuhogott. Ijedtembe a közeli falu felé vettem az irányt. Ott remegtem át a fél éjszakát. Mikor nagyjából elcsendesedett a vihar,akkor hallottam,hogy kiabálnak az emberek. Kijöttem a kis utcácskából,ahol voltam és anyámat a szemem láttára égették halálra. -emlékeztem vissza,de még a hideg is kirázott- Ettől kezdve kezdtem el félni igazán a viharoktól. -magyaráztam szomorúan,mikor megint meg-meg dörrent az ég.
|
Reirát teljesen elbűvölték az égen cikázó fénynyalábok,szóval úgy döntöttem,megkérdezem Rukit...
- Hogyhogy ennyire tartasz a viharoktól? - kérdeztem rá,miközben rendesen átöleltem a lányt,jelezve neki,hogy nem kell félnie.
|
Mikor odajött hozzám Aratake,Rona szó nélkül felállt,odaengedte a démont,majd elballagott Mordai mellé,ahol elterült. Én akaratlanul is közelebb húzodtam a fiúhoz és nekidőltem.
Kikérem magamnak,egy lelkiproblémás gyerek vagyok! Illetve...már nem gyerek,de kiskoromból ered a félelmem. ~
|
Felálltam,odasétáltam Rukihoz,leültem mellé,és átkaroltam a vállát. Tudom,hogy nem szereti a viharokat. Képzelem,milyen furán reagálta le magában Reira hirtelen jött örömét. Ég és föld a két lány.
|
Legszívesebben belemásztam volna Aratake ölébe mint egy kislány,de Reira is itt volt. És én nagy lány vagyok! Ekkor dörrent még egyet...na jó,még se. ~
Rona csendben tűrte,amíg én ott remegtem mellette. Ő már megszokta. Én meg elképedve néztem a démon lányt. Jó,az egy dolog,hogy én fosos vagyok,de azt hiszem normál emberből nem ezt a reakciót váltja ki a vihar. Igaz,ő nem ember,démon.
|
Mikor dörrent az ég,én felkaptam a fejem. A következő pillanatban pedig Reaira az ablaknál termett csillogó szemekkel. Oda meg vissza van a viharokért,főleg a villámokért. A párkányra könyökölt,és mint egy kislány,megtámasztotta a tenyereiben az állát.
|
-Értem. -nyugtáztam a dolgot- Ronát kiskora óta én nevelem. -jegyeztem meg. Nem igazán tudtam mit mondani. Ekkor odakintről fény villant a szobába,majd hatalmas csattanás és dörgés. Majdnem Reira ölébe ugrottam,annyir megijedtem,de ehejjett,csak összzehúztam magam és megszorítottam szegény Rona nyakát. Utálom a viharokat.
|
Mindkét leányzóról lerítt,hogy nem leli annyira örömét a társalgásban.
- Sokat sétáltunk az erdő körül. Egyszer kicsit messzebb szaladt tőlem. lelőtte egy orvvadász. - válaszolta a lány félrehúzva a száját.
|
Rona csak mozdulatlanul nézte a lányt. Nos,kifejezetten még én se békéltem meg vele,de Aratake kedvéért igyekeztem jó képet vágni a dologhoz.
-És mi történt vele? -kérdeztem kicsit nyögve nyelősen. Úgy sem válaszol rá,ha nem akar.
|
Feszülten figyeltem,de egy kicsit megkönnyebbültem,amikor Ruki belement az "újraismerkedésbe".
- Reira vagyok. Örülök,hogy megismertelek. - mosolyodott el finoman a démon,majd Ronára pillantott. - Nagyon szép a szeme... -kezdett bele,majd kis gondolkodás után folytatta a beszédet. Gondolom,témát keresett.
- Nagyon szeretem az állatokat. Főleg a kutyaféléket. Bár egyszerűen minden kutyafélét kutyának hívok. - rántott válat. - Nekem volt egy róka barátom. Igaz,sajnos csak négy évig... - Kicsit keserűen félrehúzta a száját. Felültem,és itt nagyokat pislogtam. Ezt eddig nem tudtam. Biztos abban a tíz évben volt,amíg nem láttam.
|
Gondolatomból kizökkentett az ajtó nyitódása. Reira lépett ki,majd felém indult. Rona föl akart pattanni az ölemből,de leszorítottam a kezemmel így maradt a helyén,de megfeszült. Nem morgott,de elég erőteljesen fürkészte a csajt.
-Talán jobb lenne. -bólintottam- Ruki vagyok. -tettem meg az első lépést.
|
Megsimogattam Mordai oldalát. A következő pillanatban Reira kilépett a szobából. A szeme enyhén vörös volt a sírástól,de ahogy succubushoz illik,nem torzította az arcát. Lassan Ruki felé sétált,előtte három méterre megállt,szipogott még párat,letérdelt,leült a sarkára,és a lányra nézett.
- Bocsánat az előbbiért...én komolyan nem... - megköszörülte a torkát. - Nem kezdhetnénk elölről?
|
Gondolkoztam magamba,majd a kezem alól kivette a fejét Rona. Ekkor a fiúkra néztem és a kis jelenetükre. Leesett,hogy gondolatba kommunikáltak. Bár bevallom kíváncsi voltam mit beszéltek,de csak megráztam a fejem. Rona érdeklődve figyelte Mordait.
|
Elfeküdtem a kanapén,az alkarom a szememre tettem,és gondolkodtam. Mordai rámnézett.
~ Reira elmondott mindent. Mit ne mondjak,elég kitartó.~ Visszapillantottam a farkasra,enyhe mosoly kúszott az arcomra.
~ Igen. Az.
~ Hogyhogy te nem...?
~ Azzal a szeretettel,ami annak ellenére benne lakozik,hogy tisztavérű démon,nálam jobbat érdemelne.~ Mordai csúnyán rám nézett,majd egy vakkantással felpattant,hozzám ügetett,és a gyomromra ugrott,én meg köhögtem egy sort,és elkezdett kerülgetni a hányinger.
- Ne legyél mindig ennyire negatív! - morogta.
- Erre pedig a legkézenfekvőbb megoldás,ha kitaposod a belem. Végül is,egy hulla nem gondolkodik negatívan.- mondtam,miközben lelöktem magamról. Szúrósan visszanézett rám.
~ Rukival mégis együtt vagy.
~ Hozzá túlzottan kötődöm ahhoz,hogy távol tartsam magam tőle.
|
Ültem az egyik párnán,Rona mellettem feküdt és az ölembe tette a fejét. Ahogy simogattam elgondolkoztam egy-két dolgon. Majd elsősorban a farkas lány és én is fölkaptuk a fejünk. Kiügetett Mordai és letelepedett mellénk. Aztán Aratake jelent meg és leült a kanapéra. Én simogattam tovább Ronát. Valahogy megértem,hogy ő nem ment be. ~
|
Bementünk,Rona csóválta a farkát,viszont feltűnt valami.
- Mordai merre van? - Kérdeztem,elsősorban a semmit,meg persze Ronát is,majd benyitottam az egyik szobába,és igen meglepő látvány fogadot. Reira a térdeit felhúzva pityergett,farkas barátunk meg mellette ücsörgött,és néha megbökte az orrával,vígasztalásképp.
- Csinálj valamit a szobaszökőkutaddal,Aratake,mert lassan sómérgezést kapok a könnyeitől.
- Sómérgezést? - van egyáltalán olyan?
- Pontosan. No meg,örültem,hogy megszáradtam. - jegyezte meg,miközben felállt. Reira nem nézett rám,de abbahagyta a hüppögést. Nem akarta,hogy sírni lássam. Mordai megrázta magát,és kiügetett Ronához.
- Nézd,bocsánat,csak...felfordult minden. Nem akartam úgy rád mordulni.- semmi válasz. - Ha lenyugodtál,gyere ki,és próbáljuk meg a bemutatkozósdit újra,mintha semmi sem történt volna. - Azzal kiléptem a szobából,és becsuktam magam mögött az ajtót. Tudom,hogy ilyenkor jobb egyedül hagyni. Megcsóváltam a fejem,és elsétáltam a kanapéig,amire ledobtam magam.
|
Csak bólintottam. A pofonból úgy is veszekedés lesz,abból pedig viaskosás,ami szerintem elkerülhetetlen előbb-utóbb,de amiről nem tud,amiatt nem fáj a kicsi buksija.
Hagytam,hogy fölsegítsen és bementünk. Rona farokcsóválva várt.
|
- Inkább keverj le nekem egy pofont. Nem kéne,hogy szétszedjen,amíg nem figyelek. - vontam vállat,majd felálltam,és odanyújtottam a kezem Rukinak. - Menjünk be. Kezd hűvös lenni.
|
[1325-1306] [1305-1286] [1285-1266] [1265-1246] [1245-1226] [1225-1206] [1205-1186] [1185-1166] [1165-1146] [1145-1126] [1125-1106] [1105-1086] [1085-1066] [1065-1046] [1045-1026] [1025-1006] [1005-986] [985-966] [965-946] [945-926] [925-906] [905-886] [885-866] [865-846] [845-826] [825-806] [805-786] [785-766] [765-746] [745-726] [725-706] [705-686] [685-666] [665-646] [645-626] [625-606] [605-586] [585-566] [565-546] [545-526] [525-506] [505-486] [485-466] [465-446] [445-426] [425-406] [405-386] [385-366] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
